Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Örsi Zsolt: Hortobágyi kutak

hátulütője: igaz, hogy a tele vödör könnyen jött felfelé, de üresen lefele kellett nyomni. Ha már nem bírták, akkor a gém végére pányvakötelet erősítettek és míg az egyik az ostorfán a vizet húzta, addig a másik hátul a gémet rántotta.

101 A jó számadó mindig figyelt arra, hogy a jószág vízhiányt ne szenvedjen. Nagy Sándor szűzgulyás napjába négyszer itatott, a vályút minden második nap kimosta, ezenkívül arrra is ügyelt, hogy abban állandóan legyen friss víz.

102 Beveréskor a kunyhófát, itatódézsákat, kútostort leszedte és tavaszig letétbe helyezte. A vályúból a vizet kieresztette. Ezzel fejeződött be a behajtás.

103 A debreceni Hortobágy régi kútjait Zoltai Lajos gyűjtéséből ismerjük: Dári kuttya 1694. Szepespusztán, Fekete Péter kuttya 1561. a Nyírő - rétje és a Szálkahalom táján, Francia kút 1862. Papegyháza, Gőderné kuttya 1561. Kockatelek tájékán. 1700- ban „Gőderné kuttya az árvizektől már betemetődött.", Hódos kuttya 1762. Elepen Máta felől a Kadarcs kanyarulatában, Kabai kuttya 1750. Perec és Veréb dűlők külső területén, Keserű vizű kút 1876. Kungyörgy tava közelében, Kocka kuttya 1660- as évek a hortobágyi juhföldön Kockatelken. Nevét Kocka Pál szenátortól kaphatta, Máthe István kuttya 1582 — 1585. Máta a Nagykecskés felőli határrészen, Nyirő kuttya 1620. Nyirő rét, Pataki kuttya Pataki Pál főbíró ásatta a 17. században Látókép és a Fegyverneki ér környékén, Szókéné kuttya 1561. Szálka halom környéke, Vörös vizű kút 1883. Árkus ér partja.

104 A kutak azonban csak akkor adtak iható vizet, ha rendszeresen karbantartották őket. Mivel ősztől tavaszig csak állott bennük a víz: megromlottak. Kihajtáskor, ha előtte nem tisztították ki a kutakat a jószág ezt a büdös vizet itta és így hamarosan megbetegedett. Ezért erre mindig nagy gondot fordítottak. A gazdaságok napszámosokat fogadtak fel egy — két héttel a kihajtás előtt, hogy a kutakat tegyék rendbe, a szükséges javításokat csinálják meg, egyengessék el körülötte a földet.

105 A Hortobágyi Intéző Bizottság megalakulása előtt a kutak karbantartása a gazdatársulatok feladata volt. A társulat megalakulása után már ők gondoskodtak a közös kutak fenntartásáról.

106 A jószágbetegségek egyik oka a kutak romlott vize volt, ezért 1880-ban Csáky Gergely tanácsnokot bízta meg a Hortobágyi Intéző Bizottság, hogy a kutakat kellő időben mérettesse és tisztítássá ki.

107 A kutak vizét szándékosan is megronthatták. Dögöket dobtak bele, vagy égetett kutyahúst, amiről azt tartották, hogy attól a marha megdöglik. Ha megtudták a kártevő kilétét, azt a pásztorok eltették láb alól.

108 A hortobágyi legeltetésnek a jó minőségű kútvíz mindig problémája volt. 1734- ben Debrecen, a városi ménes 101 Veres Péter 1956. 30-32. 102 Béres András 1950./a 3. 103 Béres András 1950./a 7. 104 Zoltai Lajos 1935. 105 Törő László 1968. 268. 106 Ecscdi István 1931. 19-20. 107 Ecsedi István 1931.35. 108 Tálasi István 1936. 58. 109 Ecscdi István 1914. 245. számára már kutat ásatott, mert előtte kútbért kellett fizetniük a kút tulajdonosának, a lovaik itatásáért.

109 Tehát a köztulajdonban lévő, akkoriban nagy becsben álló lovak megérdemelték a tiszta, iható vizet. Ohaton 1829-ben a méneskút „több rendbeli igazíttatást kíván". Hiába állt azonban rendelkezésre a tégla, az nem fordítódott a rendeltetésére. Tíz évvel később készítette el Bekő Albert az ohati kettős gulyakút tervét, amelyet huszonhatezer tégla felhasználásával meg is építettek. Azért, hogy a kutak bővizűek legyenek és a legnagyobb szárazság idején se apadjanak ki a városi magisztrátus 1832-ben elrendelte, hogy a kutak helyét olaszok módjára kell meghatározni.

110 A Hortobágyon a folyamszabályozások után a természetes itatóhelyek mellett egyre több ásott kútra is szükség volt. Az eddig nem látott méretű aszályok beköszöntével Debrecen város tanácsa 1862 júniusában hívta meg a híres francia vízkutatót Richárd abbét, hogy jelöljön ki a városban és a város határán kívül olyan helyeket, ahol remény van arra, hogy az ásott kutakban jó minőségű vizet fognak találni. Nemsokára a kiküldött tanácsnok és több „szakértő" — a pap hivatalos kísérete - azt jelentette, hogy a hortobágyi puszta területén harminckilenc forráshelyet kijelöltek, ezért kéreti a tiszteletdíjat mihamarabb kifizetni. A város nem is maradt szűkmarkú, hiszen a néhány napos munkáért a franciáknak ezerötszáz aranyforintot fizettek ki. A „kutatómunkáról" a bizottság a következőt írja: „Kutatása alkalmával egy delejtűn, s egy vízmértéken kívül más segédeszközöket nem használ, térképpel mit sem gondol, s azt maga is kénytelen volt bevallani, hogy a nagy szárazságban biztosabban tud forrásokat kimutatni. Állítja, hogy akár gyalog, akár szekéren valamely föld gyomrában rejlő forráshoz ér, bizonyos kimagyarázhatatlan, némi hevüléssel járó érzés futja át valóját. De mind amellett tapasztaltuk, hogy körútja alkalmával átható, éles szemével folytonos éber figyelemmel vizsgálta a környéket is. A síkságon egyes lejtők, s hajlatok voltak leginkább, hol kérdezősködött kell — e oda kút." A kijelölt helyeken aztán meg is kezdték a kutak ásását. A XIX. számmal megjelölt területen az ún. Pomor járáson az Ökörföldön tíznapi munka után három öl ötlábnyi mélységben olyan bővizű forrásokra akadtak, hogy huszonnyolc ember csöbrökkel és tekerőgéppel egy teljes nap múlva sem tudta három láb alá merni a vizet, ezért az ásást abbahagyták és a kutat felszerelték. Természetesen ez után a siker után rögvest népszerű lett a debreceniek szemében és a Kis Gergely járásán megásott VII. számú forrás az abbé hazája után a Francia kút nevet kapta.''' Az ökörföldi kútra négy gémet szereltek annyira bő volt a vize. 110 Béres András 1976.260. A próba ebből áll: új mázas fazékba öt lat oltatlan meszet, öt lat kén követ, öt lat rézrozsdát, öt lat fehér tömjént porrá őrölnek, majd összekevernek. Ezt öt lat elhullott birka gyapjújával befedik és mázas fedővel lezárják, végül pontosan megmérik. Egy láb mélységű gödörbe temetik a leendő kút helyén, majd huszonnégy óra múlva kiássák és ismét megmérik. Ha az edény könnyebbé vált nem lehet vízre számítani, ha pedig nehezebb lett ennek arányában lehet lejjebb, vagy feljebb vízeret találni. 111 Dunka Sándor 1996. 32-33. 353