Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Örsi Zsolt: Hortobágyi kutak
inni. 82 Később deszkából szerkesztették a vályúkat, míg napjainkban vasból, betonból vannak. A láb alól eltett embert is ide ásták a vályú elé. A második világháború vége felé egy német katona el akarta hajtani a jószágot, de a pásztorok ezt megakadályozták és a vályú elé került, ahol a marha kemínyre taposta rajta a fődetP A vályút naponként ki kellett mosni, mert a víz benne könnyen megromlott, megbüdösödött. Szalmacsutakkal súrolták, nehogy pokla legyen a víznek. 84 Ezt a munkát mindig a tanyás végezte. A gémeskutak az Alföldön igen jó tájékozódási pontok, hiszen már messziről kiemelkednek a síkságból. Ennek hasznát is vették a pásztorok és a kinn dolgozó emberek egyaránt. A gémeskút azonban nem csak útjelző, hanem hírtovábbító is. Hajdanán a pásztorok és a tanyasi emberek kútgémmel „beszélgettek" egymással, így a távíró és a telefon őse is a gémeskút. Az előre megbeszélt jelek segítségével viszonylag nagy távolságokra el lehetett juttatni a hírt. Általánosan elfogadott, egyezményes jel volt a felengedett kútgém. Ez akkor volt használatos, % amikor pandúrok, csendőrök járták a tanyákat, a pusztát. Ha valaki felengedte a kútgémet és ezt meglátta a tanyaszomszéd, vagy egy kintlevő ember, ő is hasonlóképp cselekedett így lassan az egész határban magasan álltak a gémek. Ebből mindenki tudhatta, hogy hivatalos emberek közelednek; akinek vaj van a fején, álljon odébb. 85 Túrkevén egy zsákot, vagy egy rongydarabot, cucát kötöttek a kútgém hegyére, majd felhúzták, amivel azt jelezték, hogy a kint lévők induljanak „befelé", mert kész az ebéd. 86 A kútgémmel adott jelzésekről először Hermán Ottó számolt be: „A legrégibb magyar telegráf a gémeskút, a mellyel különösen a betyárvilágban sürün éltek a betyárok és pártolóik. A gém különféle állásának jelentősége volt." 87 A Hortobágy melletti Nádudvaron a hatvanas években az öreg pásztorok még jól emlékeztek a kútgémmel leadott jelzésekre. 88 A Hortobágyon a gémeskutak mellett készítettek néhány kanalas kutat. Ez a vízkiemelő szerkezet a serleges 7. kép. Kanalas-kút (Fotó: Kapocsi István) felvonó elvén működik, amely végtelenített láncszerkezetre szerelt kis edényekből, serlegekből áll. A lánc alja a vízbe ért és a felül lévő meghajtó kerék segítségével hozta fel a vizet a kis kanalakban, ahol az önműködően egy csatornába borult, ami aztán továbbította az itatóvályúba a vizet. A meghajtó kereket jobbról és balról egy — egy hajtókarral lehet mozgásba hozni. Ma már csak két ilyen kutat ismerünk és ebből csak egy a Nagy-Kecskés pusztán lévő működőképes. Nánási Lajos a kút utolsó mindennapi használója szerint két ember egy óra alatt meg tudott itatni egy ötszáz lóból álló ménest a szerkezet segítségével. A jó kút mindig jelentős értéket képviselt, hiszen ez adta az éltető vizet, ami végső soron a gazdaság egyik fenntartója volt. 89 Amíg kevés volt a kút, addig, mint mindenütt a Hortobágyon is az ott legeltető, itató pásztorról nevezték el: Koczka kútja, Bajmok kútja, Nagy János kútja. 90 Sokszor azonban a régebbi időkben az ásatóról, vagy a tulajdonosról kapták nevüket. 91 Csapó Mihály sőrésgazda 1640 körül ásatott egy kutat a balmazújvárosi határban, ahol kaszált és marháit teleltette. Jó száz év múlva 1759-ben egy határper kapcsán még mindig „Csapó Mihály kuttya"-ként említik a hites tanúk. 92 A keserű kút a víz ízéről kapta a nevét. A gazdák 1876-ban ásattak egy kutat, amelynek a vize olyan keserű lett, hogy a jószág sem tudta meginni. Budapesten megvizsgálták a vegyészek és megállapították, hogy majdnem olyan összetételű ásványvíz, mint a híres „Budai keserű". Ezen fellelkesülve elkezdték palackozni, de három év után tőkehiány miatt megszűnt az üzem. 93 A kutaknak mindig adtak nevet, mert igen jó viszonyítási és tájékozódási pontok voltak a síkvidéken. Volt azonban, úgy is, hogy a kútról neveztek el valamit. Ilyen volt a négy géműkúti ménes. 94 A kutak a pásztorok találkozási pontjai voltak. Itt intézték egymás közötti ügyes — bajos dolgaikat. Sok történet szól a kinti ridegek vetélkedéséről. A népi emlékezet megőrizte a hatalmas erejű Gyökeres András karcagi juhász emlékét, aki a birkalopáson ért 82 Szabó Ferenc 1965. 89. 83 Béres András 1982. 38. 84 Fehér Gyula 1938. 183. 85 Fehér Gyula 1938. 184. 86 Cs. Sebestyén Károly 1934. 68. 87 Hermán Ottó 1914. 297. 88 Szabadfalvi József 1981. A jelzéseket lásd a mellékletben. A témáról bővebben: Gunda Béla 1975. 89 1606-ból így rendelkezik egy zálog levél: „Sok szolgálatom ajánlása után, akarom mindeniknek Tutára Adnom, az kinek illik, Hogy én Rácz kevibe lakozó Kup Gáspár, sok esztendőigh Birtam az Bábonyi Földet, és azon Báboni Föd Bírásomban Csináltam volt egy Kutat az Bábony Földön az Bánszállási éry Partján, az, 90 91 92 93 94 melly énnékem sok pénzemben Állott. (...) Azért azt én Kútamat attam Bojó Jónásnak zálogban Nyócz Tallirban il okon Hogy mjgh in is az én Maradikom li nem Teszj az nyócz Tallirt, minden üdőben Bírhassa. Ha penigh az én maradikom le Tesy az nyócz Tallért Tartozik Bojó Jónás is az, vagy maradikja az én Maradikomnak visa eresztenj, az Kutat." Közli Fekete Lajos 1861. 171. Ecscdi István 1914. 148. Balogh István 1938. 104. Balogh István 1959.465. Ecscdi István 1927. 102. Ecscdi István 1931.28. 351
