Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Örsi Zsolt: Hortobágyi kutak
nyelvemléke — a következőket olvashatjuk: „inter zilu kut & kues kut". A szó eredete vitatott. Bárczi Géza valamely török nyelvből származtatja. 28 Ujabban azonban nem fogadják el ezt a véleményt. 29 A korai magyarságnál a kútnak kitüntetett szerepe volt a kereszténység felvétele előtti hitéletben. Erről tanúskodik I. László első törvénykönyve, amely a meggyökeresedni látszó új hit miatt már csak egyetlen cikkelyben szól azokról, akik - többek között: „pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak...". Későbbi korokban is kapcsolódtak különféle hiedelmek a kutakhoz. Úgy vélték, hogy a kút az élet forrása, amelyből az élet vize buzog, ezért a termékenység szimbóluma lett. A néphit szerint a kút nyílásán keresztül lehet átjutni az alvilágba, de azonosítják a kútgödröt a nő szülőcsatornájával is. Ezért a gémeskutak a közösülés szimbolikáját is magukban hordozzák. 30 Ide kapcsolható az a találós kérdés, amelyet Kecskeméten ilyen jegyeztek fel: Ángyom elterpeszkedik, bátyám beleereszkedik. 31 A népi gyógyászatban is szerepet kapott a kút: „a szemhéjárpában szenvedő egy árpaszemet vévén kezébe, a kúthoz megy azt háromszor megkerüli e gyógyszavak kíséretében: árpa! árpa! lekaszállak! a kút fenekébe doblak! Mely 3-szor elmondatván, a beteg markában levő árpaszemet a kútba dobja 3-szor utána köpve." 32 A népi természet-megfigyelések és a pásztorok hiedelme szerint, ha a kútban a víz megzavarosodott, az azt jelentette, hogy hamarosan eső lesz. 33 A középkorban ritkák voltak a kutak, ezért igen nagy értéket képviseltek. A falvak portáin sem találhatunk ekkor még víznyerő helyeket, saját kúttal ekkor még csak a nagyobb nemesi birtokok rendelkeztek, a kistelepüléseknek általában közös kútjuk volt. 34 Lászlófalván 1973— 74-ben tártak fel egy 15. századra keltezett kutat, amelyet 3. kép.Középkori kút Lászlófalvárói (Pálóczi Horváth András után) 28 Bárczi Géza 1944. 181. 29 Benkö Loránd 1970. 30 Hoppal Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György 1995. 131. 31 Hermán Ottó 1914. 295. 32 Fekete Lajos 1907. 126. 33 Béres András 19507b 28. 346 később hulladékkal temettek be. A kútásók egykoron 3,8x3,9 méter átmérőjű gödröt ástak, majd ezt szűkítették folyamatosan aknává. Hogy saját munkájukat megkönnyítsék az ásást közel a vízjárta területhez közel kezdték el. A kút belsejét gerendákkal erősítették, amelyeket boronatechnikával róttak össze. Ennek az az érdekessége, hogy a falazat nem függőleges, hanem lefelé enyhén homorúan bővül, amelyet valószínűleg statikai szempontok magyaráznak. A gerendázat magassága mindössze 85—90 centiméter. A bélés harmadik sorától lefelé kívülről nádkötegeket szorítottak a faépítményhez, amely talán vízszűrőként működött. A kút elkészülte után a gödör széleit földdel tömték be és a déli oldalon képezték ki földlépcsőkből a lejáratot. A régészeti leltből megállapítható, hogy a kutak építésének technikája alig változott évszázadok alatt. 35 Azt, hogy ebben az időszakban nem csak rováskutak voltak azt a közeli Nyársapáton feltárt kút bizonyítja, amelynek alját és oldalát terméskövekkel rakták ki. 36 Maga a kút két fő részből áll: a földbe ásott vízgyűjtőből és a föléje állított kiemelőszerkezetből. A gémeskutakat csoportosíthatjuk bélésük szerint, azaz, hogy milyen anyaggal van a kút fala megerősítve a beomlás ellen, vagy a vízkivétel célja szerint. Ez utóbbi megfogalmazás takarja a gulya kutakat, amelyek általában három négy méter átmérőjűek és a jóval kisebb, körülbelül másfél - két méteres kutakat, a juhitatókat. Ez a különbség abból adódik, hogy a birkának jóval kevesebb vízre van szüksége, mint a szarvasmarhának (a juhokat általában csak délben és este itatják, míg a lovakat és a marhát háromszor-négyszer), így a kutak nagysága és vízhozama is ehhez igazodott. Bélésük szerint megkülönböztetünk föld, zsombék, nád, vessző, deszka, kő (tégla) és beton kutakat. A bélések egyrészt a beomlástól védik a kutakat, másrészt a vödör koptatómunkáját akadályozzák meg. A kútgödör formája a béléshez és a mélységéhez igazodik: a kő és tégla kutak mindig kör alakúak, míg a deszkakutak majdnem mindig négyszögletesek. Ismeretes még ezen kívül a bodon vagy bödön kút, amikor a kútaknát egy nagyméretű odvas, vagy kivájt fatörzzsel bélelik. 37 Különleges módszer az is, amikor több feneketlen hordót raknak egymás tetejére és ez alkotja a bélést. 38 Aföldkút nem más, mint egy függőleges akna, amelynek oldalát semmi nem védte a beomlástól. Mivel a vödör minden egyes húzásnál a falához ért és arról kisebb nagyobb mennyiségű földet leütött, lemorzsolt, néhány évi használat után körte alakúvá vált, és alátámasztás nélküli szája könnyen beomlott. Ezért verem vagy korsókútnak is nevezték. Hajó kötött agyagtalajba ásták, akkor húsz-harminc évet is kiszolgált, úgy, hogy nem omlott be, de általában csak két - három évet bírtak ki. 39 34 Szabó István 1969. 163-165. 35 Pálóczi Horváth András 1976. 289-291. 36 Bálint Alajos 1962. 71-72. 37 Malonyai Dezső 1912. 284-285. Bencdckfalvi Luby Margit én. 32-33. 38 Cs. Sebestyén Károly 1934. 59. 39 Szűcs Sándor 1938. 203. Fehér Gyula 1938. 179.
