Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalmát meghatározó tényezők
4. kép. A pusztulásra ítélt Szuhay kastély Hubán (Fotó: Benedek Csaba, 2004) lemzi, bár jól tudjuk — erre már utaltunk is —, hogy a szlovák nemesek is beolvadtak a magyar nemességbe. Figyelemre méltó ebből a szempontból Ács Zoltán sommás, de mégis igaz és az alapos részkutatásokkal is alátámasztott megállapítása, miszerint „a szlovákok semmiben sem érezhették magukat elnyomva a középkori Magyarországon. A magukat kitüntető fegyverforgatóik várjobbágyok lettek, a nemesi megyék kialakulásakor pedig a köznemesség soraiba emelkedtek. Abban a nagy társadalmi átalakulásban, amely hazánkban a 13. században lezajlott, a szlovákok a magyarokkal együtt vettek részt." 23 Ez a viszony később sem változott különösebben: Comenius, Bél Mátyás, Csaplovics János a magyar kultúrának is olyan részese és építője, mint a szlováknak, származása ellenére. Mikszáth Kálmán művei pedig épp eleget szólnak a XIX. századi tót nemesekről, akik hol-melyik nyelven beszélnek. Nem a magyar-nem maévtizedben egyes családok maguk kezdték múltjukat kutatni, tanulmányozni a családi iratokat. De társadalmi intézmények (pl. nemzetség, had, személyek megszólítása), az építkezés stílusa vagy a társadalmi gesztusok, viselkedés és szórakozási alkalmak: (pl. városba járás, vendéglőbeni időtöltés; az iskoláztatás iránti igény), s sorolhatnók, mind összefügg ma is az egykori nemesi múlttal, s színezi a kultúrát. Fontos tényezője az egész vidéknek, hogy a korábbi nemesi önigazgatás hagyományai hatottak a nem nemes magyar településekre is, s a jobbágyfelszabadítás után létrejött úrbéres s egyéb gazdasági testületek erre a mintára szerveződtek, illetve ekként működtek még akkor is, amikor már a szocialista korszakban korlátozták hatókörüket. 21 Ujváry Zoltán nagy anekdotagyűjteményei is arról győznek meg mindenkit, hogy a társasági élet, elsősorban nemesekre jellemző műfaja az anekdota, az igaz történet. Közösségi alkalmak, összejövetelek kedvenc műfaja az anekdota, amely nem véletlenül él olyan közösségekben elevenen, ahol nemesek, rendi társadalombeli szabadosok éltek (székelyek, jászkunok, hajdúk, később a mezővárosok rétegenként szerveződő kaszinói). 22 Egyszóval a nemesi múlt vagy jobbágyi állapot átüt a mai kultúrán is, s nem hagyható figyelmen kívül. Olyan tényezőről van szó, amely elsősorban a magyarságot jel5. kép. Jobbágyház Keleméren (Fotó: Szabó László, 1985) gyár alternatíva élt ekkor, hanem a hungaricus (magyar királyi alattvaló) és az idegen. 3.2. A XVIII. században a felekezeti hovatartozás kérdése volt a legjelentősebb tényező. Nem véletlen, hogy az ellenreformáció korában felállítják a rozsnyói püspökséget (1768-1769), e térségben fejti ki tevékenységét Karaffa, s Putnokon Herkó páter, akinek neve országosan is szólásmondásban maradt fenn („Nem enged még a Herkó páternek sem!"). S nem messze van ide Kassa, ahol protes19 Borzován — ahol a templomi ülésrendben is jelentkezik a nemes-nemtelen rang, s ahol a Csáky és Rátkay bíróviselt családoknak külön földesúri székük volt — úgy nyilatkoznak, hogy a távolság nem volt nagy. "Hallottam a mamánktól, hogy azok is paraszt emberek voltak, de nekik 20 holdnál több földjük ós erdejük is volt. Nem a falu úrbéri erdejében, hanem külön. Hallottam, hogy ha egy bűnös az ő udvarukba bekerült, a törvény sem fogta. Ezt tartották. A nemzetes uram, nemzetes asszonyom?... Itt nem járta ez." Ezzel szemben Kelcméren és környékén a nagyobb birtokosok jobbágyokat nem alkalmaztak szobalánynak, házi cselédnek csak nemeseket. Vö.: Faggyas I., 1986. 27. Sok helyen elkülönültek településrészenként is a nemesek és nemtelenek. Vö.: Lajos Á., 1979. — Faggyas I., 1988. Uő: 1990. — Uő: 1991. — Szabó L., 1989. 20 LajosÁ., 1979. — Paládi-Kovács A., 1965. 10—11. —Uő: 1981.Uő: 1982. 20—21.; 126—127. — Ujváry Z., 1981. — Dányi D. — 21 22 23 Dávid Z., 1960. 52—59. — Bclitzky J., é.n. I. 263. — Faggyas I., 1986. 25—29. — Uő: 1988. — Bakó F., 1965. — Uő: 1989. — Kosján L., 1982. — Egyéb munkákat, közöttük a saját írásaimat is a következőkben hivatkozunk konkrét adatai miatt. Nagy Molnár Miklós tanulmánya foglalkozik a gömöri nemesi közbirtokosságokkal. 1990. 117—123. Ujváry Z., 1986. — Uő: 1988. — Uő: 1995. 5—6. — „A gömöri palóc folklór rendkívül kedvelt műfaja az adoma. A kisnemesi falvak lakosságának az irodalom felé ható szellemi szükségletét elsősorban ez elégítette ki... Gyakran találkoztam még a közelmúltban is olyan adomázó gömöri földművessel, aki egykori nemességét büszkén emlegetve mintha csak Mikszáth műveiből lépett volna elém." ÁcsZ., 1984.92. 327
