Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó László: Gömör és Kishont vármegye paraszti társadalmát meghatározó tényezők

6. kép. Református templom Rimaszom- 7. kép. Evangélikus templom Rimaszombabaton (Fotó: Gecse Annabella, 2004) ton (Fotó: Gecse Annabella, 2004) 8. kép. Római katolikus templom Rimaszombaton (Fotó: Gecse Annabella: 2004) tánsok kivégzésére került sor. A vegyes vallási viszonyok terheltek ezekkel az emlékekkel, máig felidézik őket. Az evangélikus (luteránus) hitet a szlovák etnikumhoz kötik szerzőink, s a köztudat is. Hunfalvy János megemlékezik arról, hogy a Csetnek-völgyében a kálvinista magyarok is evangélikus hitre tértek.

24 Ez minden bizonnyal elősegítette a magyar lakosság szlovákosodását e térségben. Ott, ahol a reformátusság viszonylag egy tömbben maradt, megmaradt a magyar etnikum szinte sértetlenül, hiszen a szocialista korszak vallási közömbösségének elterjedéséig a házasodási a szigorú vallási endogámia jellemezte. Választóvonal húzódott a két protestáns felekezet, az evangélikus és a református között is, bár korántsem olyan éles, mint a római katolikus és a protestáns felekezetek között. A két protestáns egyház már a XVIII. század elején közeledett egymáshoz, s a XIX. század közepére, mint Karácsonyi János írja „...a papi osztályban is elhalványultak az őket elválasztó hitágazati különbségek", s később a XX. század elejére már egészen közel kerültek, ami a házasodást is megkönnyítette a két felekezet között.

25 Az unió ugyanakkor lehetővé tette a római- és görögkatolikus felekezet összeházasodását, s bár ennek mértékéről nem tudunk számszerűen szólni, minden bizonnyal hozzájárult a rutének (vlachok) szlovákságba való beolvadásához. Oda, ahová katolikus szlovákokat telepítettek magyarok közé, nem volt akadálya a házasodásnak és mindkét irányba megindulhatott az olvadás, azaz a magyarok, ha nem ők voltak a meghatározók a településen, elszlovákosodtak, a szlovákok, ha kisebbségben voltak elmagyarosodtak. A legutóbbi időszakban azonban már a vallási hovatartozás nem számított, s a történeti megye etnikai képe a szlovákosodás irányába mozdult el. A XIX. században a katolikus népesség nagyarányú előretörése figyelhető meg. Fényes Elek szerint 1828-ban a megye lakosainak 34%-a katolikus, 42%-a evangélikus, 24%-a református. 1857-ben már a katolikus 39, az evangélikusak 41, a reformátusok csak 20%-ot tesznek ki. A századfordulón pedig a katolikus népesség a megye lakosainak 67%-át alkotja, visszaszorul a két protestáns felekezet: 21%o az evangélikus, 13%> a református.

26 Ez az arányváltozás igen figyelemreméltó, hiszen a szlovákság etnikai előretörése tény. Ugyanakkor nem az evangélikusság, hanem a katolikus lakosság száma változik, ami a vegyes etnicitású, a megye középső sávjában élő lakosság szaporodását, máshonnan való kiegészülését jelenti. Ugyanis a reformátusság és az evangélikusság tömbszerüen helyezkedik el a megye északi és déli részén, egymás közelében lévő, egymással házasodási kapcsolatban levő térségben, míg a nagyobb számú katolikus népességnek, ha vannak is összefüggő térségei, mégis más vallásúak közé tagozódnak, s kevesebb a homogén katolikus közösség. A kishonti részek katolikus népessége is előretört, segített átformálni a korábbi képet. A vallását minden közösség, főként a korábban is egynemű közösségek, szigorúan őrizték a legutóbbi időkig, s ez megakadályozta, hogy északon és délen nagyobb etnikai keveredés következzék be. Úgy véljük, hogy talán — s már a szocializmus korszakát is meghaladva — a vallási hovatartozás, az egyház szlovák vagy magyar nyelve a legfontosabb tényezője maradt a nemzetiségek megmaradásának, az identitás megőrzésének. 3.3. Ma a nemzetiségi kérdés tekinthető a legfontosabbnak.

27 Keményfi Róbert részletesen foglalkozik a kérdés történetével. Ezért csak utalok néhány, a társadalom szerkezetét érintő tényezőre, de részletesen nem fejtem ki, s ha szólok, a teljesség kedvéért róla, akkor is XIX—

XX. századi adatokat idézek. A XVIII. században a nemzetiségi hovatartozásnak még különösebb jelentősége nem volt, s 24 Hunfalvy J., 1867. 330. — Ujváry Z., 1994. 177—190. 25 Karácsonyi J., 1985. 368—369. 26 Fényes E., 1837. III. 134. —Hunfalvy J., 1867. 323. —Borovszky S., c.n. 410—127. A századfordulón 48 római katolikus plébániát, 55 evangélikus és 47 református anyacgyházat tartottak nyilván, s hozzájuk csatlakoztak a lcánycgyházak. 328