Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó László: Közösség és nemi élet

duummá alakuljon a paraszti közösségben. A család közvetlen feladata lett tehát, hogy a megszületett, mindkét nemű gyermeket a közösség normái szerint felkészítse arra az állapotra, hogy ő is betölthesse az isteni parancsot, a megmaradás törvényét, eljuttassa az egyént a házasságig és a család alapításáig. 5. Ennek voltaképpeni lefolyását az egyházi előírások — amelyek az egyén számára szigorúak voltak — szabták meg. A közösség legfőbb vezetője és életének irányítója a pap volt. így volt ez még a nemesi kommunitásokban is. Az egyház a világi hatóságok segítségével és a maga fegyelmező eszközeivel (nyilvánosság elé idézés, lelki és testi büntetések, szégyenkőre állítás, kiprédikálás, szentségek ki nem szolgáltatása, kiközösítés) szólt bele az egyén és a család életébe, gyakorolt ellenőrzést felette. Pázmány Péter Mint kell a keresztyény leányt nevelni című pünkösd utáni XXIII. Vasárnapi prédikációjában közvetlenül is szól, s a biblia szavai mellett egyik hivatkozási alapja Platón és más klasszikusok, azaz pogányok is. Mélyen gyökerező — köznyelven szólva örök emberi — hagyományokról, erkölcsi előírásokról van itt szó, melyek szinte szó szerint ismétlődnek a századok folyamán. Pázmány azt írja, hogy az ember „nemcsak szüli, hanem mesterségesen ékesíti fajzásit; azonképpen a jó szülék, akiket e világra hoztak, azokat nevelésekkel jóra is oktassák. Mert nem a születésből, hanem a nevelésből vagyon jó vagy gonosz erkölcsünk. "

l így látja ezt Illyés Endre, az egyház a református földművelő nép lelki életével és az egyház fegyelmezéssel foglalkozó kutató is: „Házasság — foganás — terhesség — szülési előkészületek — vajúdási gyötrelmek — az új élet erőtlensége, törékeny volta: mennyi titokkal, várással, félelemmel, szakadékok közt remegéssel, halál szélére sodortatással jár. Az eseményeket elkezdő ember nem ura többé a megszabott örök rendnek... Az egyedüliségbe zuhanó ember, az őt hordozó erőkkel szemben tehetetlen asszonynak, anyának segítség, kézen fogva vezetés, biztatás, a végső erő és oltalom biztosítás: — a gonosz szellemek rontó ereje, a Sátán és társai támadása ellen, a jó szellemek oltalma, a legnagyobb hatalom, az Úr oltalma elég csupán. Ennek a támaszolásnak emberi hordozója, kezessége, megjelenítője kell, hogy legyen, hívják azt sámánnak, varázslónak, papnak, isten emberének, prófétának vagy apostolnak! Ezek segítsége, melléállása biztosítja, alkalmazza az újszülöttnek a családba, törzsbe kapcsolódását, az anya gyengeségi ideje alatt lévő nyugodalmát, majd a nagycsaládba, a törzsbe való beiktatását. "

2 E tekintetben tehát a katolikus és protestáns egyház véleménye teljesen azonos, s ez mintegy megtestesíti és általánossá teszi a kereszt(y)ény egyház álláspontját az egyén és a közösség viszonyát illetően. A keresztény Európa álláspontja és kialakult évszázados gyakorlata szerint a nevelés — amit Karácsony Sándor különösen is hangsúlyoz és gyakorol — az eszköze ennek a folyamatnak. A nevelés pedig a családban kezdődik, s a közösségben való létre készíti fel az utódokat. Persze bizonyos 1 PÁZMÁNY P. 2000. 137. 2 ILLYÉSE. 2000. 15. életkor után már a közösség közvetlen csoportjai is bekapcsolódnak a nevelés folyamatába, a családban elsajátított, olykor túlzottan egyéni elvek ezáltal módosulnak, bizonyos kiegyenlítődés jön létre. Sőt a közösség egyre inkább, s egyre bővülöbb körökben éppenséggel átveszi az egyén további nevelését, s a család már csak segíti a közösség színe elé lépő egyént. Az egyház és a világi társadalom elvárásai egyre közvetlenebbül érvényesülnek. Jó példa erre Móricz Zsigmond A boldog ember című írása, amelyben az addig gyereknek minősülő, anyja által nevelt, óvott, tanítgatott legénykét egyre inkább — s eszközökben sem válogatva — betöri a közösség, kerül azzal számos ponton ellentétbe, majd alkalmazkodik törvényeihez, hogy átlagos szegény emberként, parasztként élhesse le életét. Megházasodván, korosodván az egykori erejére, munkabírására és munkaszeretetére büszke ember megtanulja erejét beosztani, különbséget tesz a magának és a másoknak végzett munka között, nem nyúzza magát, nem lázadozik, hanem él a faluközösség egyik átlagos parasztjaként. Ennek igazságáról, hitelességéről számos magam gyűjtötte élettörténet szól, s megerősíti a móriczi képet. Minthogy az ember magára maradt a kiűzetés után, s feladata az isteni parancsok maradéktalan betartása, kiépítette a maga intézményrendszerét, Krisztus után a saját egyházát, amelynek isteni eredetű tanításait lényegileg nem kérdőjelezi meg hosszú évszázadokon át. Ezt természetes állapotnak, örökké valóságban gyökerezőnek véli. Ahogyan Illyés Endre fogalmaz: „Hívő ember, életét magánál nagyobb hatalommal, erővel összekapcsolni akaró ember számára nem kérdés az Istenhez tartozás sejtelme, tudata, életközössége. Nem kétséges előtte az, hogy az ember teremtménye az ő urának, akinek közelségében, közösségében lenni jó, jóindulatát érezni öröm, szeretetben élni áldás... Ha a belső történések maguktól is felfokozhatják az Úrhoz tartozást...a külső történéseknek is vannak klasszikus alkalmaik. Az élet három szükségének: születés, házasság, halál, szintén megvannak az örök erők sodrásába vivő kényszerítéseik, sorsdöntő élményeik, az élet csúcsára vivő örömeik. "

3 Amikor azt keressük, hogy az egyén és a közösség viszonya milyen, és konkrétan hogyan valósul meg a fogantatástól egy új család kialakulásáig az alábbi, ciklikusan ismétlődő folyamatot rajzolhatjuk fel: nász gyermek házasság nász család E folyamatban a család mint közvetlen, az egyházi és faluközösség egyaránt részt vesz, s az eszköze a nevelés, amelynek két oldala van: belenevelődés és belenevelés, s mértéke az erkölcsi és jogi szabályozás, eszköze pedig a szankcionálás, amelyre a jogot az Istentől való eredeztetés adja meg mind egyházi, mind világi téren. Pázmány Péter a szülő, a család nevelésben betöltött szerepét külön hangsúlyozza, s a leányok nevelésében kitüntetett szerepet szán a tisztaság, a szüzesség megőrzésének: „De mindenek felett szüzessége tisztaságát szeme fényénél inkább böcsülje, oltalmazza a leány, mert annál nagyobb kincse nincsen. Azpedig oly dolog, hogy ha egy3 ILLYÉSE. 2000. 12—13. 319