Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Szabó László: Közösség és nemi élet

szer elveszti, másszor fel nem találja. Még a pogányok is nagy böcsülettel tisztelték a szüzeséget... De azért mennél böcsületesb a leány a szüzességgel, annál gyülölségesb és utálatosb, ha gyalázattal elveszti szüzességét. Mert azzal atyjafiait, édes szüleivel egyetemben keserves sírásokra indítja és halálos szomorúságba ejti, vér szerint való jóakaróinak szerelmét gyűlöllségre fordítja, mivel azok, mint nemzetségek rútitóját, vérek árulóját pökik és rágalmazzák; szomszédi és ismerői gyalázzák, szidják, elkerülik; leánybaráti közül senki nem akar véle szólani; sőt mint mirigyes emberhez, közel sem mennek, mivel tisztességszerető anyák tilalmazzák leányokat, hogy ne beszéljenek a szüzesség gyalázó tisztátalannal. Egyszóval csudálom, hogy ilyen szégyen és gyalázat között, ilyen keserves szomorúságokban és pirongásokban élhet a leány, mely egy rút gyönyörűségért ily nagy gyalázatba ejtette magát. Ha titkon maradna és soha ki nem tudódnék is az eset, de a lelkiismeret oly kemény furdalásokkal fárasztja szívét az elesett leánynak vagy asszonyembernek, hogy halált kellene inkább szenvedni, hogysem ennek a házi hóhérnak szüntelen kínzásait viselni... "

4 Ezt követően a prédikáció a neveléshez, a magatartáshoz, a szüzesség és tisztaság megőrzéséhez ad gyakorlati útmutatást, megszabja a nevelés eszközeit és irányát. Nem tudjuk, hogy ez a kor tökéletes rajza-e vagy eszmeileg elvonatkoztatható cél illetve mindkettő együtt. Ismerve Pázmány Péter, s egyébként más lelkipásztorok (katolikus és protestáns írók) álláspontját, nem kételkedünk, hogy valós korrajzot is kapunk, s nemcsak eszményeket. Hogy ez mennyire így van, abban megerősít bennünket a számtalan, már idézett néprajzi leírás, amelyekben elsősorban az emberi élet fordulóit, annak mindenkori és tájanként változó gyakorlatát elődeink és kortársaink megörökítették. Közülük is külön ki kell emelnünk Jung Károly munkáját, amely a vajdasági Gombosról íródott. Számos kitűnő munka közül ez az 1978-ban megszületett munka azzal tűnik ki, hogy egy viszonylag, nemcsak a közvetlen környezetéhez, hanem a magyar átlaghoz képest is erősen hagyományőrző faluról van szó, amelyet a szerző belülről (mert hisz ott nevelkedett) és kívülről (már képzett néprajzkutatóként) egyaránt ismer, s meg tudta nyitni mindazok emlékezetét, akik e dolgokat maguk is átélték, s egész BAKÓ Ferenc 1987. Palócföldi lakodalom. Budapest BAKÓ Ferenc (szerk.) 1989. Palócok. I-IV. Eger BALÁZS Lajos 1994. Az ón első tisztességes napom. Párválasztás és lakodalom Csíkszentdomokoson. Bukarest 1995. Menj ki én lelkem a testből. Csíkszereda 4 PÁZMÁNY P. 2000. 143-144. belső, intim dolgok elmesélésére is készséggel válaszoltak. Ki kell emelnünk egyéb munkák sorából azért is, mert ez a munka úttörő, mintaadó írás, első hazai rendszerezése az emberi élet fordulóit bemutató szokásrendnek, s figyelme e szokásrenddel kapcsolatban mindenre kiterjed. Részletes elemzésre az előadás során nincs időnk. Áttanulmányozva azonban a gombosi szokásokat, figyelve a megfelelő életkori ciklusra, előttünk áll egy az Istent, az isteni parancsot elfogadó, napi életrendjét az egyház- és világi közösség normái szerint kialakító faluközösség, amelynek szokásrendje ennek az alapvető emberi lényegnek a megvalósulását szolgálja. Nemcsak a nagy vonásokat látjuk, hanem az apró részleteket is figyelemmel követhetjük, s érezzük azok súlyát, jelentőségét a résztvevők belső látásával is. Látjuk azokat a személyeket, kisebb közösségeket (gyermek-, baráti-, iskola-, korosztályok-, vérségi-, szomszédi- s egyéb organikus és organizált közösségeket), erős és kivételes személyiségeket (családi, rokoni és baráti kör meghatározó egyéniségei, különleges tudással és képességekkel rendelkező emberek, specialisták), a családrendszer és a tágabb közösség működését, az elérendő célokat, s mindenek előtt azt, hogy az egyén mennyire szoros szálakkal kapcsolódik a családhoz mint kisebb, az egyház- és faluközösséghez mint nagyobb egységhez. Megmérhetjük a valóságos súlyát, felelősségét mindazon személyeknek, akik különböző funkciókat, tisztségeket vállalnak el, s a különböző szerveződő vagy szervezett közösségek, testületek komoly voltát. Az emberi kapcsolatok bonyolult rendszerét. S ez szokásokban, rítusokban, hiedelmekben, különböző műfajokban jelenik meg előttünk, kívülállók előtt, miközben a közösség tagjai számára ünnepi komolysággal megélt, az élet Istentől a kiűzetés után rámért küzdelmes földi életet megkönnyítő és felszabadító ünnep. így érthető meg az, hogy élő, működő és valóságos közösségekben miért nem válik az ember mégoly legintimebb titka sem magánüggyé, miért tekinti az egyén terhesnek azt, hogy tisztán lépjen a családalapítás útjára, miért veszi ehhez igénybe a szűkebb és tágabb közösség segítségét, miért öröm számára, hogy újra és újra bejárja elődei útját, amely belülről nézve sorsszerű és elkerülhetetlen, s mégis felemelő, mert ez biztosítja jövőbeni tisztességes létét. BARTONIEK Emma 1993. A középkor. Budapest BLOCH, M. 1974. A történelem védelmében. Budapest BURÁNY Béla 1988. Szomjas a vakló. 66 vajdasági magyar népmese. Újvidék ERDEI Ferenc é.n. A magyar paraszttársadalom. Budapest 320