Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szabó László: Közösség és nemi élet
követő, 1988-ban publikált könyve pedig oly sikeres volt, hogy még színházi előadás is készült belőle, a szakmát pedig mintegy felszabadította. A kolozsvári Nagy Olga e megnyílt területre szinte kész müvekkel lépett elő, feltárva az asszonyi sorsot, társadalmi és egyéni vonásokat is figyelembe véve. Fontos megállapításokat tesz a női elbeszélések sajátosságairól, ezek társadalmi és lelki hátteréről. Párhuzamosan Ujváry Zoltán a népköltészet kutatásában is hasznosítja és továbbviszi az általa elsőként felvetett téma gondolatait. Erotikus vonatkozású anekdota gyűjteményei pedig még sokakat inspiráltak. Amint a korábban tabunak minősített területen megindult a nagyobb gyűjtés, és tudományos elemzések virágoztak ki talaján, a téma mintegy lekerekedett, elveszítette élességét, egyszerű és természetes, az emberi lényeggel összefüggő tudományos problémává vált. Mi is ekként tekintünk rá. Előadásunkban egyetlen dologra vagyunk kíváncsiak, hogy a közösség és az egyén viszonya milyen, és hogyan változik a nemi élet területén a paraszti közösségekben? 2. A nemi életre a közfelfogás szerint úgy tekintünk, mint az egyén legbelsőbb s legbensőbb magánügyére. Olyanra, amely nem tartozik senki másra; amelyre nem illik célozni; amely felől nem ildomos érdeklődni; ha tudunk is valamit mások nemi életéről, azt nem szoktuk kiteregetni; amelyet durvaság bírálni; ízléstelen róla élcelődni. A polgári társadalom felfogása szerint legalábbis ez a közvélekedés. Magánügy. Magánügy, amely csakis az egyénre tartozik. Vagy mégsem? Ugyanis, ha ezeket a tilalmakat nézzük, már láthatjuk, hogy az egyén legsajátosabbnak tartott, csakis rá tartozó legbensőbb ügyével a társadalom, a társadalom megítélése áll szemben. Nem az egyénnel, vagy nemcsak az egyénnel szemben vagyok tapintatlan, kiteregetvén ügyeit, hanem elsősorban a társadalommal szemben. Nem a bírált személy ítél meg bennünket, hanem környezete. Az nyilvánít bennünket durvának, ízléstelennek, tapintatlannak, rosszindulatúnak, és esetenként az ró meg, s szankcionál, ha vétkezünk. Nemcsak az egyént, hanem a társadalmat is sértem vele, ha a magánügyből közügyet csinálok. Az egyes ember ugyanis nem létezik a valóságban. Az ember homo communis, azaz társadalmi lény, aki más emberekkel szoros kapcsolatban van. S e kapcsolatok idegszálain át az egyént ért sérelmek egy tágabb emberi közösséget is megsebeznek, s viszont: a társadalmat ért sérelmek az egyes emberig (egyénig) sok irányból hatolnak le. A szexualitás, a nemi élet már csak azért sem lehet magánügy, mert eleve két embernek, egy férfinak és egy nőnek a kapcsolata révén válik realitássá. Még a plátói szerelem is túlnő az egyes emberen, hiszen a szerelemnek valamilyen tárgya vagy valóságként megélt ideája kell, hogy legyen. A képlet tehát a következő: férfi-nő egysége társadalom egyen társadalom A férfi-nő viszony a társadalmat, amelybe mindketten beletartoznak, még érzékenyebbé teszi, mert mind a férfinak, mind a nőnek külön-külön társadalmi mikrokörnyezete van, amely egészen más jellegű is lehet, hiszen a szexuális viszony eleve feltételezi, hogy nincs közöttük vérségi kapcsolat. Ha ezt konkrétabban, de még mindig eléggé elvonatkoztatva akarjuk felvázolni, akkor magunk elé kell képzelünk egy faluközösséget, amelyben egy más-más családba tartozó férfi és nő között jön létre szexuális viszony. Itt a faluközösség a tágabb társadalmi közeg, s a férfi és a nő családja az a szűkebb, közvetlen az egyént körülvevő társadalmi közeg, amelynek tagjai más jellegű, de igen szoros kapcsolatban állnak egymással, s amelynek értékrendje, ha hasonlít is egymásra, mégsem azonos, nem fedi pontosan egymást. Grafikusan is ábrázolhatjuk egymással való kapcsolatukat: A családok eltérő értékrendjét éppen a faluközösségbe való beletartozás közelíti egymáshoz, teszi a mégoly távol faluközösség férfi családja férfi nő családja no Ha pedig az egyént szexuális vonatkozásban akarjuk leírni, akkor az egyént meg kell kettőznünk: eső családi értékrendet egymás számára elfogadhatóvá. Amint a férfi és a nő tartós házassági kapcsolata során egyre több közös szál fűzi őket össze egymással és a családdal (pl. a gyermekek), ez az értékrend minden tekintetben közelít egymáshoz, s egyúttal hatással van a faluközösségre, a faluközösség értékrendjének egységesülésére is. Az egyéni és a közösségi érdeknek normális esetben meg kell egyeznie, egymással azonosnak kell lennie. Ellenkező esetben mind az egyén, mind a társadalom sérül, akadozik működése, s nem tölti be feladatát. Hogy ez ne történhessen meg, az egyén és a faluközösség viszonya ne romoljék meg, arról a családnak, mint az egyént körülvevő közvetlen társadalmi környezetnek kell gondoskodnia. Az egyén és a faluközösség viszonyában a család mintegy szabályozó szerepet játszik. Az egyént fel kell készítenie arra, hogy megfelelő módon, a közösség elvárásainak, normáinak betartásával léphessen a közösség elé. A család, a közvetlen társadalmi környezet neveli az egyént, hogy megfelelhessen a közösség normáinak, a közösség pedig a család segítségével, a család által gyakorol nyomást az egyénre, irányítja mintegy a nevelési (felkészülési) folyamatot. egyén család faluközösség Ez tehát az egyes intézmények szerepe. Ezért nem lehet a nemi élet csupán magánügy. Természetesen ez nemcsak a nemi életre, hanem az élet más területeire is igaz (pl. munka, barátság, emberség). Közülük mégis a nemi élet az, amely az ember legsajátosabb magánügye, s ezért 316