Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Szabó László: Közösség és nemi élet
SZABÓ LÁSZLÓ KÖZÖSSÉG ÉS NEMI ÉLET 1. A magyar néprajzi irodalomban számtalan leírással rendelkezünk különböző korok, tájak szokásairól, az azokat övező hiedelmekről, cselekményekről, rítusokról. Megközelítési módjuk is sokféle lehet, s célja, módszere is más-más munkáknak. Vannak alapos leírások a szokásokról, s ezekben a gyűjtő, feldolgozó együtt tárgyalja a szokást a hiedelmekkel, máskor meg szétválasztják e két területet, vagy kiragadva egy-egy elemet a legkülönbözőbb vizsgálatoknak vetik alá az egész szokásrendet. Máskor kiemelik ennek néhány fontos alkotó elemét, jellemző vonását, és ennek fényében mutatják be az egészet. így például hangsúlyozzák a társadalmi rétegzettséget; kiemelik az egyes nemek és életkorok szerepét, s ez adja az eltérő aspektust; keresik a még élő szokásokban az archaikumot, a régi korok, kultúrák maradványait; vagy éppen más népekkel, kultúrákkal való érintkezés emlékeit; de szempont lehet az is, hogy milyen esztétikailag figyelemre méltó folklór alkotás keletkezik a szokás folyamatában, vagy milyen szimbólumrendszert hoz létre az élő szokás, és ennek mennyire tudják ma a szokást gyakorlók az értelmét. Akárhogyan is közeledünk e hatalmas, szempontjaiban, minőségében, mélységében eltérő összegyűjtött anyaghoz, azt tudnunk kell, hogy megfelelő szempontok alkalmazása után plasztikus képet alakíthatunk ki bármely vonatkozásban, illetve az alapos elemzés után feltárulnak előttünk a még kétségtelenül meglévő, szembeötlő hiányosságok, amelyeket pótolnunk kell, s pótolhatók is. Egy-egy kitűnően megírt munka, egy addig kevéssé figyelemre méltatott terület fel-felkelti a szakma figyelmét, s szinte mozgalmat indít vagy indíthat el. Ez történt valójában a nemi élet, a szexualitás kutatásában is. Még néhány évtizede kipontoztak úgymond durva szavakat. A gyűjtők, kutatók rá sem mertek kérdezni bizonyos — különben természetes emberi — dolgokra. Ma pedig nemcsak kendőzetlenül, de olykor szinte önfeledten lubickolnak a munkák a nemrégiben még elítélt, nyelvészek által is fanyalogva feljegyzett szavakban, kifejezésekben, leírásokban. Persze ehhez meg kellett változnia az általános közfelfogásnak, nyelvhasználatnak is. Sajnos korunkra nagyon is megváltozott. Róheim Géza pédául pszichoanalitikus aspektusú szokásmonográfiájában, amelyben a szokásrendet s a szorosan hozzátartozó hiedelmek rendszerét, a rituális és kultikus cselekményeket emeli ki, hangsúlyozván, hogy az elfojtott nemiség szövi át meg át ezt a bonyolult rendszert, s a szimbolikus cselekmények, szövegek ezt őrizték meg, s ez adja a szokás- és a hiedelemrendszer legbensőbb lényegét, egyetlen erősnek minősíthető szót sem ír le. Ma azonban már nevén nevezzük a dolgokat. A fordulatot, az új irányt a magyar folklórkutatásban Ujváry Zoltán indította el. Az ő dramatikus játékokkal foglalkozó egyetemi előadásai kezdték feszegetni ezt a tilosnak minősített ajtót, s mikor az csikorogva, recsegve kinyílt — idegenkedést és viszolygást keltve —, egyre több minden ömlött ki mögüle. Ha megnézzük 1977-ben megjelent első ilyen polgárjogot is nyert munkáját, A temetés paródiáját, azt mondhatjuk mai szemmel nézve, hogy nem is érthető az az ellenkezés vagy rácsodálkozás, amely fogadta. Ragyogó okfejtéssel és mértéktartó nyelvezettel szól e — legalábbis európai szemmel nézve — kényes kérdésről, s fogadtatja el éppen mert játék (dramatikus játék) annak vastagabb humorát. Ezt számos cikke, gyűjteménye követte egyre bővülő témakörben, újabb területekre kiterjesztve vizsgálatát. Természetesnek vették tanítványai és kollegái „fallosz gyűjteményét", a szimbolikus és erotikus tárgyak, ábrázolások együvé hordását, melynek egy részét kiállításunk is bemutatja e konferencián. Több tanítványa is foglalkozni kezdett hasonló témával, gyarapította tudatosan múzeumi gyűjteményeit hasonló tárgyakkal. Nóvák László volt az első, aki erről írt, aki kiállításon tette közzé a szexuális szimbólumokkal díszített tárgyakat. Hoppal Mihály pedig a nyolvanas évek közepétől szervez konferenciákat, polgárjogot szerezvén e kutatási területnek is, műveiben egyre biztosabban építve ki elméleti hátterét is. E tekintetben nem hagyhatjuk említeti énül Voigt Vilmos korai munkáját a szerelem kertjéről, amelynek jelentőségét mutatja az is, hogy később mások is éltek e fogalommal, kötetcímként is felhasználva első ilyen témájú munkáját. Azóta természetesen ő maga is az elvi-módszertani építményhez jelentős munkákkal járult hozzá. Külön kell e rövid szemle során megemlékeznünk Vajda Mária munkásságáról. O sikerkönyvvel járult hozzá a téma müveléséhez. 1982-ben több folytatásban közölte Szerelmi élet Balmazújvároson című írását, amely addig alig ismert asszonyi vallomásokra alapozódott. Az idős asszonyok legbensőbb titkaikat tárták fel előtte. Az ezt 315
