Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Régészeti terepbejárás a Tiszazugban 1986 tavaszán

A több mint másfél tucatnyi római császárkori kerámiatöredéket három csoportba sorolhatjuk. A legtöbb és legmarkánsabb a finom agyagból korongolt, középszürke és barnásszürke színű edények darabjainak az együttese. A felületek polírozottak, egy esetben dupla vízszintes horony fut körbe. Duzzadt, gömbölyded vagy D alakú peremek fordulnak elő, de ún. Krausengefass-töredék is. A fenékrészek egyenesen vágottak, ill. talpkorongos vagy talpgyürűs kialakításúak. A leletegyüttesben található egy kívül bordás szalagfül. A besimított díszítésre két példa van: hullámvonal és függőleges-sávos váltakozása fényezett és matt részeknek. Egy edénytöredéken hosszú, rovátkolt vonalakból álló ékítés látható. A leletekből füles korsó, tálak, esetleg hombár rekonstruálható. A (lassú korongon?) korongolt, szemcsés keramikára a zúzalékszerű kőtörmelékkel és csillogó, kvarcos-csillámos homokkal történt soványítás a jellemző. Barnásszürkés színű fazékforma rekonstruálható (váll- és aljtöredék). Azok a kézzel formált cserepek, amelyek több-kevesebb valószínűséggel a szarmatákhoz köthetők, durva törmelékkel kevert agyagból készültek. Barnás árnyalatúak, néhány esetben belső koromlerakódással. Az egyszerű oldal- és fenékrészek fazekakra utalnak. Ehhez a korszakhoz kell sorolnunk egy cserépkorongot, mely szarmata edénytöredékből faragott. A település pontosabban, mint a II—

IV. század, nem keltezhető. A lelőhelyen szórványosan korai népvándorlás kori kerámia is előfordult (csupán féltucatnyi). A tipikus gepida házikeramika mellett idetartozónak tekinthetünk egy durva peremrészt, mely tönnelékes anyagú, szabad kézzel formált és barnás színű — nyilván fazékból való. Az előbb említett cserepek apró szemcsékkel soványított agyagból gyorsan forgó korongon készült edényekből/fazekakból származnak és középszürke színűek, jellegzetes korongolásnyomokkal (pl. egy nagyobb fenéktöredék esetében). Valószínű, hogy ezek a leletek a következő, 2. lelőhely kora Meroving-kori településének nyugati végét jelzik (vagy önálló kis telep?). A kerámián kívül néhány egyéb telepleletet is meg kell említenünk. A két malomkő egyikét likacsosabb, a másikat tömörebb kőzetből faragták. Mindkettőnél megfigyelhető a sima, csillogóra kopott munka-/őrlőfelület. A középső, tengely számára fúrt lyuk maradványa is látható az egyiknél. Végezetül két salakdarabra utalunk. 2. lelőhely (Tiszainoka, Téglás Lapos északi partja) A magasparton, az itt futó földút mellett körülbelül 100—150x40—60 m kiterjedésben római kori, V—

VI. századi és VII—

IX. századi cserepeket gyűjtöttem a felszínről. (4. kép 4—10) A szarmata időszakot alig féltucatnyi edénytöredék reprezentálja. Valamennyi korongolt, középszürke tónusú, fényezett vagy matt felületű darab. Az egyszerű oldalrészek mellett van egy kissé profilált alj és egy fültöredék(?). Ezeknek a leleteknek szórványosabb volta azt jelezheti, hogy ez a területrész az 1. lelőhelynél leírt szarmata település keleti pereme. A gepida korból származó számosabb — kb. harminc darab — cserép között előfordul két finomkeramika, melyek csészéből/bögréből törhettek ki. Kövér agyagból „gyorskorongolt" készítmények voltak, és különböző árnyalatú szürke színűek. Az egyik kopott/töredékes perem polírozás, illetve besimítás — besimított ékítés? — nyomát mutatja. A másik vékonyfalú oldal (hozzávetőleg vállrész) nehezen kivehető, halvány hálómintás díszítésű. A szemcsés keramika együttesében zömmel jellegtelen faldarabok találhatók, de leltem féltucatnyi egyenesen vágott fenékrészt is. Ezek eltérő finomságú, ill. durvaságú kaviccsal-homokkal kevert agyagból korongoltak és világos, középszürke, elvétve barnás-téglaszínű árnyalatúak. Előfordul egy hullámosra korongozott oldalfal, s a körbefutó bekarcolt vonaldíszítés. A leletek leginkább fazekakra utalnak. Ehhez a lelőhelyhez köthető az a bepecsételt edénytöredék (5. kép), amelyre már hivatkoztam, mint a terepbejárás inspirálójára. Finom agyagból korongolt, barnásszürke színű. Polírozott, mindkét oldalán lepattogzások vannak. Egyik sarkában három kisebb (0,6 cm), négyzet alakú és három-négy belső bordával tagolt(?) minta töredéke található. A cserép mérete 6,5x4,5 cm, vastagsága 0,7—0,5 cm. (A Kalicz Nándor gyűjtötte töredék — Szőlőút — téves topográfiai és egyéb adattal szerepel 1985—1986-ban készített doktori disszertációmban. Ltsz.: 63.208.1.) A gepida település kora ennek segítségével a VI. század középső évtizedeire datálható. A partrészen két olyan cserepet is összeszedtem, melyek — tekintettel a 3. lelőhely jól azonosítható késő népvándorlás kori telepnyomára — az avar korszakba tartozhatnak. Homokkal dúsabban kevert agyagból korongozott, barnásszürke színű fazekakból valók. Mindkettő egyszerű oldalrész befésült hullámvonal-köteges díszítéssel. Egyéb teleplelet egy homokkő fenőkő élénk barnás színű fragmentuma. 3. lelőhely (Tiszainoka, Téglás Lapos északi partja) Ezen a régészeti-topográfiai ponton, durván 30—50x20—40 m-es felületen késő népvándorlás kori, VII—

IX. századi avar edénytöredékek fordultak elő, számosabban. (7. kép 5—8, 8. kép 1—6, 10. kép 13—17 és 11. kép 1—4) A keramika két kategóriára válaszható szét, éspedig korongoltra, valamint kézzel formákra. Az előbbi a kevesebb, úgy tucatnyi. Közte található egy igen töredékes, szürke kerámia(?) is. Általában finomszemcsés homokkal viszonylag azonos dúsítással soványított, lassan forgó(?) korongon fölhúzott fazekakkal állunk szemben, különböző falvastagsággal. Jellemző a barnás tónus. Néhány cserépen bekarcolt vízszintes vonal, vonalköteg és többszörös hullámvonalnyaláb figyelhető meg. Mint említettem, több a durva keramika. A fazekakat nagyszemű törmelékkel kevert agyagból formálták szabad kézzel. Foltosak — és kormosak is —, színük a barna változó árnyalata. Az előforduló peremek alig kihajlóak/hangsúlyozottak, a pereméi két esetben ujjbenyomkodásos díszítésű. Egyes oldalfalakon egyenes-vízszintes és hullámvonal-nyaláb fut körbe. Ebben a kerámiacsoportban is főként fazekakról lehet szó. 30