Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Cseh János: Régészeti terepbejárás a Tiszazugban 1986 tavaszán

A lelőhelyen találtam egy lecsiszolódott őrlőfelületű malomkő-fragmentumot, valamint vassalak darabokat, melyekből többet sikerült összeragasztanom. Ezen valamiféle bronznyomok fedezhetők föl. (Egy kőpenge talán inkább őskori?) Minthogy a szóban forgó területen más korú leleteket nemigen leltem, így az imént említettek is VII—

IX. századiak lehetnek. 7. lelőhely (Tiszakürt, 44-es számú közút mente) A lelőhelyen, mely cca. 80—100x40—60 m kiterjedésű, római császárkori és késő népvándorlás kori telepleletek voltak találhatók. (12. kép 1—10) A kb. kéttucatnyi szarmata cserépre a következők a jellemzők. Túlsúlyban vannak a finom anyagú, „gyorskorongolt", döntően középszürke, ritkábban téglaszínű fragmentumok. Az oldalak általában polírozottak. A duzzadt peremeken kívül előfordul egy kihajló, hornyolt záródású szájrész is. Egy talpkorongos aljrésznél átfúrás maradványa figyelhető meg. A leletekből korsó (fültöredékből következtetve), fazék, tál, valamint kisméretű edény, bögre rekonstruálható. A szemcsés házikerámia sorában bizonyosan római kori egy világosabb szürke, apró kaviccsal soványított agyagból (gyorsan forgó vagy lassú?) korongon készült fazékrész, közelebbről hangsúlyozott, ill. élezett szélű talp. A föltűnően csillámos soványítású cserepek sorolhatók még ehhez a korszakhoz. Nehezen dönthető el, hogy a szemcsés keramika és a szabad kézzel formált kerámia egyes darabjai II—

IV. századiak vagy pedig VII—

IX. századiak. Az előbbiek között peremrészre és vízszintes karcolt díszítésre van példa. A vastagabb falú, durva fazekakból való fragmentumok egyszerű oldaldarabok szürkés/barnás színnel. Az egyiken ujjbenyomás látható. Az egyéb telepleletek közül — amint eddig is — elsőként egy őrlő(?)követ említünk, homorú kopásfelülettel. Tömör kőzetből faragott. A vassalak rögök megerősítik azt a föltevést, hogy a lelőhelyen avar szálláshely is volt — mivel ez a megelőző régészeti ponton ugyancsak késő népvándorlás kori cserepekkel társult. Emellett előfordult egy-két salakrög. 8. lelőhely (Cserkeszőlő, a tízezres térkép alapján közelebbi határnév vagy tájékozódási pont nem adható meg) A magasparton hozzávetőlegesen 100—120x40—60 m nagyságú tereprészen szarmata és föltehetőleg VII—

IX. századi telepnyomok mutatkoztak. (8. kép 7—9, 9. kép 1—8 és 11. kép 5—15) Úgy tucatnyi edényrész reprezentálja a császárkort. A töredékek jól iszapolt anyagú, kemény állagú, polírozott és fényezetlen felületű készítményekből, tálakból, fazékból/bögréből stb. származnak. Habár akad néhány pirosas-barnás színű, a zöm a tipikusabb szürke keramika. Az összeszedett peremek megvastagodóak, D formájúak vagy egyéb alakban kihajlóak. A fazékdarabok között három típus különíthető el, úgymint egyszerű (azaz egyenesre vágott), talp korongos és talpgyűrűs. Néhány cserépből következtetve a lelőhelyen avar településsel is számolhatunk. Idesorolható talán egy szemcsés, barnásszürke, kihajló fazékperem, valamint durva, szabad kézzel formált, barnás perem, alj és oldal(?). Bekarcolt díszítés is megfigyelhető. A keramikával együtt begyűjtöttem néhány salakdarabot, két malomkövet (tömörebb kőzetből), az őrlőfelület kis maradványával. Előfordult egy orsógomb és egy agyagkorongocska. Az előbbi szabályos bikónikus formájú, gondos kidolgozású, fényezett, barnás-foltos és körbefutó hornyokkal díszített. Leginkább az avar korhoz köthető. A cserépkorongocska szarmata edénytöredékből faragott, szürke árnyalatú és átfúrt (hevenyészve). 9. lelőhely (Tiszainoka, közelebbi lelőhelynév nélkül) Ezen a helyen csupán római császárkori kerámiát gyűjtöttem, egy 30—50x20—40 m-es felületen. A leletegyüttes igen szűkös: jól iszapolt agyagból korongolt szürke és téglaszínű edények fragmentumai alkotják. Egy egyenesre vágott fenékrész mellett oldalrészek fordulnak elő. Formára alig következtethetünk. A kor a II—

IV. század. 10. lelőhely (Tiszainoka, a Szajka Halom délkeleti szomszédságában) A part tetején kb. 100—150x60—80 m nagyságú területről szarmata (legnagyobb valószínűséggel középszarmata) cserepeket gyűjthettem. (13. kép 1—6) Közel tucatnyi leletet írhatunk le, felerészben finom, felerészben szemcsés és durva kerámiát. A tiszta agyagból korongolt, zömmel polírozott felületű szájrészek, faldarabok és fültöredék általában középszürke tónusú. Az edényeknek duzzadt, ill. D alakú és egyéb formájú peremük volt. A korsórészlet szalagfül, kívül-középen gerinccel (egy további ilyen típusú készítményből való fragmentum is előfordul). A néhány korongolt, szemcsés, barnás fazékdarab — oldalak és aljak — esetében a keltezés kérdéses. A törmelékes anyagú, kézzel formált edénytöredékek egészen különböző árnyalatú barnás színűek. Egy, a kiégetés során megrepedezett perem és faltöredékek tartoznak még ide, nyilván fazekakból származóak. 11. lelőhely (Tiszainoka, a Szajka Halomtól északkeletre) A terepbejárási anyagban lelőhely-megjelölés nélkül található zacskó leletei köthetők valószínűleg ehhez a régészeti-topográfiai ponthoz, mely 40—60x30—50 m körüli nagyságrendű. (13. kép 7—8) Két finom anyagú, korongolt oldaldarabot, egy szürke és egy téglaszínű fragmentumot említhetünk csupán. Az előbbi fényezett és hullámvonalas besimítással ékített edény része volt. Egyéb, említésre érdemes teleplelet egy vassalak darab. 31