Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bartha Júlia: Afrodiziákumok a török kultúrában
BARTHA JÚLIA AFRODIZIÁKUMOK A TÖRÖK KULTÚRÁBAN Amióta világ a világ, az ember mindent megtett azért, hogy szexuális tulajdonságait, teljesítőképességét a legjobb formában tüntesse fel. E tekintetben alig van különbség a nemek között, legfeljebb a társadalmi megítélés változott olykor-olykor. Ha megvizsgáljuk a különböző kultúrák szexuális szokásait, felfedezhetjük bennük a termékenységi kultuszokból örökölt szexuális szimbólumokat, a férfi és női nemiszerv és ezek egyesülésének tiszteletét. A gyermeket akaró asszonyok áhítattal végzik a férfiasságot szimbolizáló kőfalloszok tiszteletét, simogatják azt, kenőcsökkel kenik, virágokkal ékesítik miközben imába foglalják a kívánságukat. Erre az anatóliai török, de a közép-ázsiai török kultúrából is számtalan példát ismerünk. Némely török kutatók attól sem riadnak vissza, hogy a minareteket, különösképp a szeldzsuk korban épült égbenyúló tornyokat fallikus szimbólumoknak aposztrofálják. A természettel szorosabb kapcsolatban élő népeknél nem tabu téma a szerelem, a szexualitás a teremtés aktusa, a férfi és a nő az élet létrehozói, kapcsolatuk minden megnyilvánulása része az emberi kultúrának. A szerelem tudományának bőségesen van irodalma, az indek fejlesztették talán a legmagasabb fokra, amelynek illusztris alkotása a bizonyára mindnyájunk által ismert, a 3. században született Káma Szútra, Vátszjájana munkája, vagy egy korábbi, i.e. 4-3. századi szanszkrit irodalom, az Anangaranga, a szerelmi játékok istenének színpada ami alighanem az első komoly forrása a szerelmi vágyserkentőkről, az afrodiziákumokról szóló leírásoknak is. Külön fejezetet szentel „az izgatottságot előidéző eszközöknek" tanácsai között ilyeneket olvashatunk: „kenjen a férfi mézzel kevert, porrá tört vjósát a nő jónijára és a széptestü azonnal gyönyörre éhessé válik." vagy Jázmin nedvében összetört és elkevert fehér sankarabídzsát a jóni belsejébe helyezve a nő izgatottá válik." A vágykeltő növények között találjuk már igen korán a tamarinduszt (annak gyümölcsét), feketeborsot, maszlagot. „Ha a férfi feketebors, maszlag, hosszúbors, lódhra porát mézben feloldja, és ezzel lingamját bekeni, akkor a szerelmi csata küzdelmeiben nehezen meghódítható nőt biztosan közelebb hozza a gyönyör kívánásához." Mondhatni, a görögök sem a szemérmes népek közül valók, Aszpázia, Periklész felesége 2500 évvel ez előtt, az akkor fény korát élő Athénban a szerelmi élet fortélyaira oktató hetéra-iskolát vezetett. Ha az arab világ szerelmi kultúráját tekintjük, azt láthatjuk, hogy ott sem voltak prüdek, a szerelmet a legszentebb földi jónak tekintik. Muhammad an—Nefzawi Illatos kertje a 15. századi arab szerelmi kultúrát ecseteli igen szemléletes módon. 1 A geoerotizmus fogalmát sem a mai, a pikáns témákat kereső kutató találta ki, hanem bőséggel találunk rá utalást a már említett szanszkrit irodalomban, és az iszlám irodalomban is. A fogalom arra utal, hogy a különböző országokból vagy vidékekről származó nők testi adottságai mások. Az iszlám uralkodóinak körében gyakori volt, hogy megpróbáltak minél több vidékről rabnőket, ágyasokat hozatni, hogy megtapasztalják az eltéréseket. 2 Az ilyenfajta osztályozás persze vitatható, de jellemzi a kor felfogását, így érdemes beletekinteni: a leírások szerint a bizánci nők szépek, az andalúziaiak illatosak, a fekete bőrű rableányok kellemes és engedelmes szeretők. A núbiaiak arányos testükkel és szerelmi praktikákkal képesek újra és újra felkelteni a férfiak vágyakozását. Általánosságban kiemelve az arab és perzsa nők a legtermékenyebbek és leghűségesebbek no meg a legszebbek. Ellenben a török nők hidegek és rossz természetűek... 3 Mások meg éppen az egyiptomiak, szíriaiak és a török nők erényeit, jó tulajdonságait dicsérik. Egy neves szíriai arab orvos a női kellem ismérveit úgy osztályozta, hogy „legyen a nőn 4 fekete dolog: haja, szempillái, szemöldöke és a szemei, 4 piros dolog: nyelve, ajkai, orcái és az öle, 4 kerek dolog: arca, feje, bokája és az öle, 4 hosszú dolog: nyaka, termete, szemöldöke és haja, 4 jószágú dolog: orra, szája, hónalja és a vulvája, 4 széles: homloka, szemei, mellkasa és orcái, 4 kicsi: szája, keze, lába és keble, végül 1 dolog legyen szűk rajta " 4 A négyes szám az iszlám kozmológiának négy alapjára utal. A világ négy sarkára, a négyszögletes Paradicsomra, a világot tápláló négy folyóra. (Ezt a felfogást híven tükrözi a művészet beleértve a díszítőművészetet és az építészetet is.) l 2 Kalmánamalla. 1986.68. Kéri Katalin.2002.46. 3 Kéri Katalin 2002. 46. 4 Kéri Katalin.2002.48. 273
