Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

vitele előtt bevallotta, hogy „elkezdette a paráznaságot, testét testébe be tette, de érkezvén a Gazdája nem végezhette el. " Miután a legény és az asszony is bevallotta az elkezdett, de el nem végezhetett gonoszságot, vagyis a „vétket nem consumálták", s a férj deklarálta, hogy ha a „Felesége Albát ad maga fejére

19

, magához veszi", a bírák a fővesztéstől eltekintettek. Mindketten Mester kezére ítéltettek, a legényt pedig, hogy „botránkozásul ne légyen a Városrúl mennyen el. " 80 1745 elején került a bírák elé még az elmúlt szüretkor a Jankai hegyről, a szőlőskertből hozott szerelemfü és az általa keltett nagy szerelmi gerjedelem szövevényes esete. Az azonosíthatatlan csodafüről az a hír járta, hogy „ha a' Férjfinak vizeletibe teszik, szerelme gerjed, és addig nem nyughatik, mig valakivel dolgát nem végezheti. " Néhány asszony, élükön az asztalos céhmester, Adonyi János bővérű feleségével, Murvai Erzsébettel a vak Újvári András vizeletébe olyan sikerrel próbálták ki, hogy az „ háromszor is neki ment a Feleségének". Az asszonyok ezen felbuzdulva a füvet egyre-másra alkalmazták. Aminek már csaknem szex-orgia lett a következménye. Sallai Pál hatszor közösült, vagy többször is Adonyinéval, éjjel-nappal, Német György pedig azt vallotta, hogy ötször paráználkodott az asszonnyal. Adony iné azonban tagadta a két férfival való házasságtörést.

81 Kikapós asszony volt Kállai András szabómester felesége is, aki nemcsak Kajtor György szűccsel csalta meg az urát, hanem még három másik férfivel is. De hűség dolgában nem sokkal adta alább Kajtor sem, aki két további szeretőt vallott be fokozatosan. Miután házastársuk mindkettőjüknek megbocsátott, hóhér általi megvesszőzéssel és a vallatás során elszenvedett 30 korbács- és ugyanannyi pálca ütéssel megúszták hűtlenségüket.

82 Az 1741-ben, a törvény színe elé hozott feslett életű Jóboriné, Szabó Katalin, akinek egyébként tartós viszonya volt a tanúk vallomása szerint Dómján György, jómódú cívissel, az egyik tanú látta, amikor mintegy tizenkét évvel ezelőtt a pincében közösült Domjánnal. A Dómján György házától eltiltatott, mégis egész télen „ott estveledett és virradóit" rosszhírű asszonyról, Jóborinéról azt is vallotta az egyik tanú, hogy „a midőn Dómján György egyszer mondván Jóborinénak S. V. [salva vénia = engedelemmel legyen mondva] emeld fel a valagadat, Jóboriné ügyfeleit: az előtt Pina volt, míg te valaggá nem tetted

", [kiemelés az eredeti szövegben] így aztán a bírák megállapítása szerint „ezen circumstantiakra nézve nagy ellene a gyanúság, hogy Dómján Györggyel mostanában is fertelmesül élt. " Bár az asszony tagadott, 24 korbácsra ítélték, és akár bevallja, akár nem „ennyi nemtelenségért és jobbulhatatlanságáért a Városbul ki küldettetik. "

83 Dobó János felesége, Rigó Katalin urától elszökve Nagy Lászlóéknál kötött ki, akinek „háza Latrok bar79 álba = hitlevél Régen szokás volt a megkegyelmezett bűnöstől hitlevet (albát) kérni, melyben elfogadta, ha még egyszer bíróság elé kerül, nem nyerhet kegyelmet. L.: VAJDA Mária: Népélet. In: Vámospércs története, szerk. Gazdag István. Vámospércs, 1994. 244-245. 80 IV. A. 1018. c. 5. k. 482-483, 488-489. (1742. június 18, 30.) 81 IV. A. 1018. e. 6. k. 8-10. (1745. január 30, február 8.) 262 lángja, bordély ház", s ott egy tógás deákkal, Tolnai Ferenccel vétkezett. Az oda kerített deák nem tagadta, számát se tudja, hányszor volt köze az asszonnyal, az ment az ő ágyához, az hitegette, csalogatta. A felesége keresésére induló Dobó „ a Ház héján találta, a kémény mellett, oda bujtatták a feleségét. " Dobóné fejére „szalma koszorú tétessék és a Városrúl verettessék ki. " A deákot pedig, mivel hóhéra a városnak ekkor nem volt, 30 pálcára ítélték.

84 A bujálkodó életmódot folytató házasságtörő asszony látványos megszégyenítése mellett elnézőbbeknek bizonyultak a bírák a férjüket régóta nélkülöző katonafeleségekkel, a nemi beteg, impotens férjek asszonyaival, az egymáshoz kényszerített, szerencsétlen sorsú házastársakkal szemben, akik gyakran másik személlyel létesítettek tartósabb szexuális kapcsolatot. A házasságtörések hátterében időnként mély emberi tragédiák húzódnak meg. Telegdi Tót Mihályt és Kis Pál Katát, Nagy Mihály feleségét azért állították a debreceni bírák elé, mert 1738 telén Károlyban, miután a nő férjét hitetlenül elhagyta, „ együtt laktanak és egymássalparáználkodtanak, gyermekek is vagyon", aki „ezen tilalmas közösködésből született". A nő „Férjét azért hagyta el mert akkor sem szerette, mikor erővel néki adták, nem is tudgya hol vagyon a' Férje, fél esztendeig lakott a férjével, vén sánta ember volt, nem Asszonyhoz való, mert soha közi vele nem volt, ezen Tót Józseff szüzességében rontotta meg, Tót Józseff is szűznek mondgya lenni akkor, mikor elsőbben véle közösült." Tót Mihályt, mint szabadszemélyt 24 pálcaütésre ítélték, az adulteriummal vádolt nő ügyében még további információk beszerzését rendelték el. S mikor Telegdről, Károlyból és Tasnádról megjött a válasz a debreceni bírák levelére, ezek birtokában megszületett a végső ítélet: „Minthogy ezen Személlyek egymással nagy ideig paráznaságban éltének" az asszonyt a fellelt férje, Nagy Mihály „meg gráciázván ", „mind a ketten Mester kezére Ítéltetnek " De míg a férfi, mint szabad személy a hóhér általi megvesszőzését megválthatta 24 forinttal, az asszony nem, mivel házas személy.

85 A hóhér általi megveretést megválthatta Horváth János felesége, a tokaji származású Nagy Borbála is, akinek „a franczu miatt megromlott Ura" a Gilánium Regementben szolgált. Az asszony nem tagadta, hogy Szabó Mihállyal paráználkodott, „számát sem tudja hányszor", s „a gyermek is tőlle való, a ki az ölében van "} Kusai Erzsébetet, a Gálospetriben lakó Szilágyi Mihály feleségét, miután férjét hitetlenül elhagyta, paráznaságáért Debrecenben 1738-ban megbüntették. S bár 1739-ben reverzálist adott, melyben „életét fejét lekötötte, és úgy fogadta, hogy többször Férjét el nem hadgya, életét meg jobbittya, mindazáltal azt nem tselekedte, hanem házassági kötelessígirül és fogadásárul elfelejtkezvén, vétkét 82 IV. A. 1018. e. 6. k. 193-196. (1746. június 25.) 83 IV. A. 1018. e 5. k. 334-335. (1741. április 22.) 84 IV. A. 1018. e. 5. k. 226. (1740. március 31.) 85 IV. A. 1018. c. 5. k. 265-266, 276. (1740. szeptember 3, 10., október 15.) 86 IV. A. 1018. e. 5. k. 308. (1741. február 11.)