Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Vajda Mária: Szexuális bűnök és büntetések a XVIII. századi puritán Debrecenben és környékén

tetemesen újította, midőn Férjét új óbban elhagyta és 3 Feleséges emberekkel, nevezetesen Böszörményi Dáviddal, Kecskeméthy Józseffel és Nyilasi Andrással újabban paráználkodott, mellyet mind maga mind megnevezett vétkező Társai a Törvény Színe előtt megvallottak". Miután férje néhány ízben megkérdezvén úgy nyilatkozott, "magához venni semmiképpen nem akarja", így Kusai Erzsébet „eláradott fajtalan, tisztátalan és botránkoztató életéért másoknak rettentő példájára és maga érdemlett bünntetésének elvételére fővételre Ítéltetik. " Utolsó pillanatban azonban „Férjének elméje változván" kijelentette, kész magához venni feleségét, így az asszony megmenekült a haláltól, de súlyosbított büntetésként két ízben kellett elszenvednie a hóhér általi teljes ictussal való r 87 meg veretest. Úgy tűnik, a város szolgálatában álló hajdúk bizonyára nem is ritkán éltek a kínálkozó alkalmakkal, vagy pontosabban hatalmuknál fogva visszaéltek vele, miközben a városban s a kiterjedt debreceni határban a jó rendre és erkölcsre vigyázva portyáztak. Ugyanis az újból paráználkodás bűnével a törvény színe elé állított Kusai Erzsébet mindhárom partnere történetesen a város hajdúja. Kecskeméthy Józsefet Böszörményi Dávid a Hortobágynál kapta a menyecske hasán. Nyilas hajdúnak Halápon volt a nővel köze. S bár Böszörményi Dávid tagadja, hogy ő is bűnrészes lenne, meghazudtolva az asszony állítását, végül csak bevallotta, hogy a Hortobágynál és Látó Teleknél kétszer vagy háromszor volt köze vele. Miután mindhármójuk felesége megbocsátotta a vétküket, a hóhér teljes ictussal való megverettetését 24 forinton megválthatták, de „a Város szolgálatyábul kimaradnak'\

88 Ugyancsak házasságtörő életet élt Bajdó István botos hajdú is, akitől Vilmányi István özvegye, Nagy Mária teherbe esett. Az asszony a csecsemőt megölte, s a Mester utcai kapun kívül egy verembe rejtette. A halálra ítélt asszony Bajdóra vallott. A férfi két ízbeni paráznaságát ismerte el vele. Miután Bajdóné Tóth Borka nem kívánt férje ellen törvényt, s kijelentette, kész vele lakni, de hogy „ illjen tzégéres vétkéért Magistratualis büntetés nélkül ne maradjon, mester keze által megverettetik", ezt azonban megválthatta. Mindenesetre a „Botos Szolgaságbul kirekesztetik"}

9 Gyakori volt a gazda és a náluk szolgáló cselédlányok, özvegyasszonyok, s a hosszú ideje katonának ment férjüket nélkülöző, azoknak hírét sem halló asszonyok szexuális viszonya. A debreceni Török Péterné, Szőgyéni Katalint is azért fogták perbe, mert Czeglédi Bárányi Istvánné Asszonynál szolgálva, Czeglédi Istvánnal paráználkodott, s gyereket is fogadott tőle, aki azonban idétlenül született. Miután 7 esztendeje katonaként ismeretlen helyen szolgáló férjét nem tudták megkérdezni a bírák, Lustigatióra ítélték.

90 Hiába vádolták házasságtöréssel Balog Jánost is, és utalt számos árulkodó momentum özvegy szeretőjéhez, Polgárinéhoz fűződő bensőséges viszonyára, a férfi az 50 87 IV. A. 1018. e. 5. k. 390-391. (1741. szeptember 4.) 88 IV. A. 1018. e. 5. k. 380, 386., 390-391. (1741. augusztus 19., szeptember 2., 4.) 89 IV. A. 1018. e. 5. k. 509, 511. (1742. július 23., augusztus 2. pálcaütés, Polgáriné a 30 korbácsütés ellenére sem vallott, így makacs tagadásuk miatt felmentették őket. Pedig a tanúk szerint „ az I. Felek egymással gyakran ettek, ittak, csókolódtak, Balog János Polgárinéhoz éczaka bement egy lábravalóban, Polgáriné egy pendelyben volt, sokáig váltanak benn tsak csupa ketten, kaparászta is Balog a pendely alatt, s azt is mondotta inkább megválik a Feleségétől, mint Polgárinétól. "

91 A vallatás megpróbáltatásait azonban nem minden férfi állta töretlenül. A Jámbor Erzsébettel való paráználkodása miatt törvény színe elé állított Szabó János is tagadott kezdetben. A beismerő vallomást tevő leányt bűnéért a hóhér 15 pálcacsapással verte meg, a férfit pedig „50 páltzák alatt" tovább vallatták. Ekkor már beismerte, hogy „ volt közi Jámbor Ersókkal. " Mivel „ Felesége nékie megengedett" és úgy nyilatkozott, hogy kész véle lakni, így „ a rendes büntetés alól felszabadíttatik ugyan, de Hóhér által egész csapással megverettetik, redemptibiliter. "

9 A bővérű Aranyi Sámuel, a tanúvallomások hatására bevallotta, hogy „ ő nem tsak Böszörményi István, hanem néhai Gonda István, most pedig Zólnai Mihály Feleségével is titkos és vétkes esmerettséget szerezvén, vélek paráználkodott, s búja fajtalan életet űzött. " Bár a hűtlen férj „ a paráznák ellen rendelt kemény Törvények szerint halált és az életbűi való kiköltözést érdemlett volna, esvén a fenn írt vétekben Házasságának ideje alatt, de mivel Felesége a' Törvény Szék előtt bűnét megengedte, véle kívánván lakni tovább is tőlle lévő gyermekeinek kedvéért", így felesége közbenjárására „élete meg marad", s hóhér keze általi megverettetésre ítélték.

93 Annak ellenére, hogy a különösen rossz hírű helynek számító Fejér Ló nevű vendégfogadóban, a kurvák kedvelt helyén, 1746. július 4-én hétfőre virradóra Bot János, Vulgo Hentes „ écczakának idején Nyéki Pandával Ajtainéval az házba bezárkózott, egy ágyba feküdt, együtt paráználkodott", a férfi „erőssen" tagadta a nős paráznaságot. Pedig pontokba szedetten, több tanú érzékletes vallomása egyértelműen bűnösségéről szólt. „Nagy gyanúság van ellene: 1- Mert gyanús Személljel éczakának idején magánossan, egy ágyban feküdt. 2- Látták a Tanúk az Hasán az Asszonynak az I[ncta]t és hogy járt a 'fara. 3- hallották az ágy recsegést. 4- A férfiúi magnak kifolyását a' Lepedőn tapasztalták a' Tanúk." Miután a nagy kujon hírében álló férfi még a 60 pálcaütés alatti egzamináltatás alatt sem vallott, elbocsátották. Ajtainé Nyéki Pandát nem tudták felelősségre vonni, mert az eset megtörténtekor rögtön elment. Egy év múlva Bot Jánost újból vád alá fogták kettős házasságtörésért, amit kénytelen volt beismerni. Bár a visszaeső házasságtörő cívis halált érdemlett volna bűnösségért, a felesége, Horog Erzsébet kitartó ragaszkodására 90 IV. A. 1018. e. 5. k. 337. (1741. április 22.) 91 IV. A. 1018. e. 5. k. 594-595. (1742. április 6.) 92 IV. A. 1018. e. 5. k. 387. (1741. szeptember 9.) 93 IV. A. 1018. e. 5. k. 71-72. (1738. július 5.) 263