Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája

találkozás, ekkor a legélesebb a két világ közti ellentét. Az átmenet helye az a határ, melyet a jól ismert „Mária kapuja" kép is példáz: e kapu megnyílásával „isten fia szülétek". Világos a párhuzam a környező világ fizikai tere és az emberi biologikum között: ugyanaz az alapséma érvényesül a különböző világok közti különbségtételben, azok elhatárolásában. Ennek tulajdonítható, hogy a fizikai tér határhelyei szimbolikus képekké válva számtalan példában fölbukkannak. Az egyik ilyen gyakori példa a táncszószövegekben a már említett kert, melyet most kerítés értelemben vizsgáljunk: Keresztanya kendéje, / ki van veivel a kertre, / Keresztapa őröjze, / hogy a szél el ne vigye E.060. Az asszony kertre veti kendőjét, nem véletlenül kell azt a férfinak őrizni. Gondoljunk a jegykendőre, melyet maga helyett ad a lány kedvesének. A kert azonos jelentésű a rávetett kendővel: mint határhely, a bekerített (kerek!) földterület és az attól idegen térrész elválasztója válik szimbólummá, párhuzamba állítható az anyaméh — külvilág kapcsolattal, a kettő közti átmenet helyét szimbolizálva válik vulvajelképpé. Ugyancsak erre az elképzelésre alapozható a kapu szimbolikája a következő példák nyomán: (Szabónak) a kakasa / Felhágott a kapura, / Mind azt kukorékolja, / Felesége nagy kurva F:01398.24; Aki kiáll a kapuba, / Szökjék belé egy karóba F:0750.2; Széki

105 áll a kapuba / Jó megbaszni hajnalba F.0266. Az első szövegről már beszéltünk a kakas jelképisége kapcsán. A következő példákban egészen távoli és laza a képkapcsolás, annyi azonban bizonyos: köze van a kapu képének az erotikus utaláshoz. Világosabb az utalás egy szintén határ-jellegü térrész, a „túl a vizén" esetében: Jó estét mán Péter bá', /Hol őrzik a kecskéket, /Túl a vizén, a nádba, /Ángyom mellett az ágyba F:0755.9. A vízen túli hely nem véletlenül lesz azonos az asszony mellettivel. Az erotikus jelentésmag itt világosabb: egy másik, vízen túli világról van szó, melyről korábban azt mondtuk, hogy ott minden fordított, ezért gyakori a folklórszövegek fordított ház motívuma. A ház az uterus, s az egyben a túlvilág, a kettő egymás hasonmása. Az átmenet, a két világ közti kapcsolat megteremtője a híd, melynek képe szintén gyakori motívum főként a lakodalmi csujogatásokban: Én Istenem valaki / Csak a hídig hinna ki, / S onnan tovább elmennék, / Amit kérne, azt adnék. /Ij-hu, hu-hu-hu! PF:144; Álljanak meg a hídon, / Peseljen a menyasszony. / Ij-hu, hu-hu-hu! IP; 161. Ez utóbbi példa számtalanszor előfordul a gyűjteményben, számomra azért elgondolkodtató, mert kapcsolatot látok a híd szimbolikája és az átmeneti rítusok, ez esetben a lakodalom van Gennep-i értelmezése között. A menyasszony társadalmi státusa labilis, az átmenet egyik szerepkörből a másikba (lány — asszony) egy köztes állapot, a liminális szakasz során történik meg.

106 Az első szövegben a hídon levés állapota erre az átmeneti, labilis állapotra utal: a lány szeretné, ha valaki a hídig hívná őt, vagyis szívesen férjhez menne. A szövegben a hídon levés a menyasszony állapotára utal. Bizonyára ezzel az elgondolással támasztható alá az a felhívás is, mely szerint a menyasszonnyal meg kell állni a hídon. Az idő szegmentumainak szimbolikus jelentése Az időre, a nap egyes szakaszaira való utalás visszafogott a táncszószövegekben, azonban annál egységesebb. Majdhogynem általánosnak nevezhető a szövegek idődimenziója, mindnyájuk valamilyen formában az esti és hajnali napszakhoz kötődik. Hogy a hajnal, az új nap virradatának képe oly gyakori, arra enged következtetni, hogy nem alaptalan Bernáth feltevése, mely szerint a hajnal a szerelem ideje.

107 Lássuk a példákat: Gyere ki te gyöngyvirág, /Me feljött a holdvilág, /Majd kimegyek hajnalba/Magasfejűkalapba CsL:14251e; Este, regvei pengetik / Jó hajnalba felverik. Hujuju K.0621; Hopp hajnalig, virjattig, /Míg a csizmám kifeslik. /Ha kifeslik bevarrjuk, / S ezt a táncot eljárjuk ,204-8; Szól e kakas hajnal haszad / Itt e pina szüzén maradt F.0266; Széki áll e kapuba / Jó megbaszni hajnalba F.0266. A hajnal, az éjszaka és nappal közti átmeneti időszak határjellegénél fogva a legalkalmasabb arra, hogy a szexuális vonatkozásokat jelentéskörébe foglalja. Párhuzamba állítható a tér imént fölvázolt bipoláris felosztása az idődimenziók megosztottságával. Feltételezésem szerint párhuzamosan a kinti világ negatív töltetével (idegen, veszélyes stb) az éjszakai sötét időszak jelentésmagja hasonlóan alakul. A bizonytalan, veszélyes időszak a hajnal átmenetén keresztül vált át az ismert és megszokott, biztonságos nappalra, ekképp válik határrá, két világ közti szakadék áthidalójává a hajnal, tehát az erotikus jelentéstartalomnak a hajnal fogalmához való kapcsolódása nem a véletlen játéka, ennél sokkal mélyebb alapokra vezethető vissza. Átfogó kognitív nyelvészeti magyarázatot ad Szilágyi N. Sándor a határhelyek jellegéről. Szerinte a határ egy „lehetetlen hely", mely nincs se kint, se bent, ezért nevezi az ilyen nyelvi helyeket paradox helyeknek. A térbeli és időbeli megnevezések kapcsolatáról pedig úgy vélekedik, hogy legtöbbször a térbeli megnevezéseket terjesztjük ki az időbeli viszonyok megnevezésére. Erre remek példa az új év küszöbe, mely egy jellegzetesen időbeli paradox hely: amikor még nem vagyunk az új évben, de már vége az óévnek. Ennek analógiájára ugyancsak ő hozza fel példának a hajnalt és naplementét, mely magyarázat alátámasztja fenti feltételezésemet.

108 Cselekvések, történések szimbolikája Érdekes kísérletnek ígérkezik megvizsgálnunk a rendelkezésre álló szöveganyag cselekvésekre, mozgásokra, vagyis az aktív fél megnyilvánulásaira utaló kifejezéseit. Gondolok itt az igehasználat jellegére, azokra a szakirodalomban is gyakran fölemlített jellegzetes mozgásokra, cselekvésekre és történésekre, melyek szimbolikus jelentéstartalmát sokan vizsgálták.

109 Az elemzők mindenike egyetért abban, hogy e jellegzetes mozgások, cselevések 105 Saki 106 Gennep 1996. 107 Bernáth 1981.31. 108 Szilágyi N. 1996. 33—36. 109 Lásd Lükő 1942. 111—118; Bernáth 1981, 1987; Vasas 1' 19—20. 213