Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája

szöveg esetében is: Kucsa hál a kenderbe, / Zasszony jár egy pendelybe. /Elől van egy széleszke, / Hátul fuj a szelecske SzGy:0268. A macska képe is fölbukkan nem csupán az egér ellentétpárjaként, hanem olyan állatként, amelyik a hiúban (padláson) jár: Én Istenem, mi lehet? / Macska hiúba lődörget. /Juhuhu, huhuhú! CsD: 112.5. Érdekes ez a kép, ha figyelembe vesszük Bernáth házról való vélekedését, talán többet is megértünk e két sor utalásából. Úgy véli, mint már többször is láthattuk, hogy a folklórszövegekben számtalanszor előforduló ház-motívum egyenes utalás a női princípiumra, az anyaméhre. Felfigyel arra, hogy a szövegek gyakran úgy említik ezt a házat, mint amelynek teteje alul van. Az elképzelés abból a hiedelemből keletkezett, mely szerint ez a ház nem ezen a világon, hanem egy más világon van, ahol minden fordított. „Párhuzamos a fordított ház képzetével az a szokás, mely a padlást tette meg a menyasszony elhalásának helyévé, valamint az a német — osztrák hagyomány, mely régebben megkövetelte, hogy a legények éjszakai látogatásaikat a lányoknál a padláson át tegyék meg. Nyilván azért, hogy az aktus helyének ilyen megválasztásával annak hatásosságát fokozzák".

89 A hiúban lődörgő macska nyilván nem véletlen képzettársítás, erotikus jelentéstartalomra enged következtetni. Gazdag irodalma van a hal szimbolikájának. Durand szerint a hal az egyik legegyetemesebb női szimbólum.

90 Alakja hasonlít a női vulvához, vonagló mozdulatai pedig az erotikus mozgás képzetét keltik. Vargyas így magyarázza: „Amint a szilva(mag) a női genitáliára emlékeztet, ugyanezt teszi a hal formája is. Már nagyon ősi kultúrák összekapcsolták a hal alakját a női genitáliákkal. Sumér és görög istennő-ábrázolásokon a lábak közé halat tettek, s ugyanezt magyar díszítőmotívumon a tulipán belsejében találjuk".

91 A Jelképtár is kitér a hal szimbolikájára: termékenységjelképnek nevezi, részben szaporasága (petéinek nagy száma), részben a férfi és a női nemi szerveket idéző tulajdonságai (formája, síkossága, szaga) miatt.

92 Érdekes megállapítást tesz Lükő a hal termékenységjelkép voltával kapcsolatban: „a hal jelképesen jelenti az ember megölhetetlen részét, a lelkét (...), ezért a hal és a többi lélekszimbólum a nemi szerveket és a nemző erőt jelképezi, és a szerelmi költészet tárgyává lesz".

93 Hoppal Mihály a díszítőművészet tulipán-ábrázolásait vizsgálva említ olyan képeket, melyeken a tulipán hallal együtt jelenik meg. A szimbolikus hátterét is figyelembe véve e két képnek már nem annyira értelmetlen a társítás. „A nő és a hal termékenységének azonosítása a képek és a szóképek szintjén egyaránt végbement, a tulipán és a hal egymást magyarázza, a két jel egymást erősíti".

94 A folklórszövegek halárusítás motívuma a fenti adatok fényében egészen más értelmet nyer. A moldvai táncszószövegek halmotívumos példái mind e „halárusításról" 89 Bernáth 1981.52. 90 Durand 1998. 216. 91 Vargyas 1988. 490. 92 Hoppal etalii 1995. 84. 93 Lükő 1942. 56. 94 Hoppal 1990. 42. szólnak: Barossai híd alatt /Nyárson sütik a halat, /Papirosba takarják, / S a leginnek úgy adják CsL:14251e. A versszak első szava mindig a hely megjelölés: Barassó, Pusztina, Idebé stb. „Miért híd alatt sütik, miért takarják keszkenőbe — mind olyan kérdések, melyekre választ találunk, ha elgondolkozunk azon, hogy a süldőleányokat ma is a német eredetű 'bakfis' szóval jelöljük, melynek eredeti értelme a XVI. századtól adatólhatóan a 'sülthal'".

95 A nyárs emlegetésével már átmegyünk a férfigenitáliák világába. A halat pedig a legénynek adják — a gesztus nem szorul különösebb magyarázatra. A tér és idő szimbólumai A tér elemeinek szimbolikus jelentése Az ember közvetlen és tágabb fizikai környezetének nyomait föllelhetjük a szóbeli költészetben. A táncszószövegekben ez a tér megjelenik úgy konkrét, mint többlettartalmú képekben. Általában a térviszonyok, sok esetben csupán az ezekre való utalás jelértékű, a szövegkörnyezet pedig gyakran segít a képes jelentés fölfedésében. A tér elemei természetesen a reális világot képezik le a szövegekben. Megfigyelhető az egyes térelemek közti viszonyrendszerben a koncentrikus körökhöz hasonló tágulás, mely egyenes arányban csökken a képek előfordulásának gyakoriságával. így a tér szimbolikájának központi képe a ház (és annak elemei), emellett ott találjuk a képek közt az udvart, kertet, utat, falut, erdőt stb. Nyilván nem maradhatnak el az egyes térrészeket elválasztó határok: ablak, kapu, kert, víz, híd stb. A következőkben azt próbálom vizsgálni, vajon a szerelmi szimbolika szempontjából értelmezhetők-e ezek a képek, és ha igen, mire alapozhatok ezek a magyarázatok. Induljunk ki a ház, lakás szimbólumköréből. Alapul szolgálhat a Durand-féle magyarázat, a vizsgálódást itt érdemes indítani. Durand az intimitás szimbólumait vizsgálva beszél a házról, mely szerinte az anyaméh archetípusához tartozik, a ház minden típusa a pihentető intimitás jelképe.

96 Mivel a ház óvja lakóját, mint jelképnek bizonyos nőies, anyás karaktere van.

97 A magyar szakirodalom is foglalkozik e kérdéssel, Bernáth a házat az uterusnak felelteti meg. Már korábban is szó esett a padlás kapcsán arról, hogy Bernáth felfigyelt a folklórszövegek fordított ház-képzetére. „A ház megfordítottsága abból a hiedelemből keletkezett, mely szerint ez a ház nem ezen a világon, hanem egy más világon van, ahol minden fordított. A ház az uterus, s az egyben a túlvilág".

98 A nád, szalma jelentés vizsgálata kapcsán került szóba először a ház női félként való értelmezése, erre alapoztuk a nád—pubes megfeleltethetőséget. így a nádas ház, melyet 95 Hoppal 1990.45. 96 Durand 1998.236. 97 Hoppal etalii 1995. 92. 98 Bernáth 1981.52. Ezt a fordított ház — képet az általam vizsgált szöveganyag nem példázza. 211