Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája
A moldvai táncszók jelképeinek elemzése Problémafelvetés: a vizsgált anyagról A vizsgált anyagról Már a bevezetőben szóba került, hogy miért épp a táncszó műfajára esett választásom, mikor a folklórszövegek szerelmi szimbolikájának vizsgálatával kívántam foglalkozni. A képes beszéd, melynek behatóbb vizsgálatát tűztem ki célul éppúgy létezik és funkcionál e rövid-műfajon belül, mint például a népdalok esetében. A táncszóknak egységes szimbólumviláguk van — mint ahogyan az az elemzés során láthatóvá válik — ennek vizsgálata következtetések megfogalmazására vezethet. Emellett azonban szűkítenem kellett a vizsgálandó szövegbázist, hisz a táncszó mint lírai műfaj mulatságon, lakodalmon sűrűn felhangzó szövegfajta, széles körben elterjedt, egymástól távol eső régiókon belül egyaránt föllelhető. Noha főként már fölgyújtott, archívumokban őrzött, í 11. publikált szöveganyagot kívántam használni, választanom kellett egy olyan szempontot, melyet az adattárba kerülő szövegek összegyűjtésekor mindenképp szem előtt tartok, ül. amely valamiféle keretet—határt szab majd az adatgyűjtésnek. Irányító tanárom javaslatára döntöttem úgy, hogy egyetlen régióból: a moldvai csángó falvak területéről származó szövegekkel foglalkozzam. Ez a földrajzi keret nem pusztán behatárolója a gyűjtésnek, hanem ugyanakkor új utakat, lehetőségeket nyit a vizsgáló számára. Markánsan megmutatkoznak majd azok a speciális elemek, melyek egyedivé teszik a Moldvából származó folklórszövegeket 57 . E dolgozatban végzett munka kétirányú: alapját a moldvai táncszók összegyűjtése, egy összegző adattár elkészítése képezte. Megkérdőjelezhetetlen eredmény már önmagában az adattár gyűjteménye. Az összegző és összefoglaló gyűjtemény alapját képezheti más szempontú vizsgálatoknak is. Ezt a szöveganyagot kívántam az általam választott szempont szerint vizsgálni, a szerelmi szimbolika elelemzése tehát egy lehetséges megközelítése annak. A már fölgyújtott szöveganyagokkal való dolgozás számomra azért tűnt (és bizonyult) sikeresnek, mert így olyan szövegbázis képezhette a vizsgálat alapját, mely viszonylag ép, kevésbé töredékes. A legkorábban 1950-ból származó gyűjtések gyakran őriznek olyan szövegeket, melyeket a mai gyűjtő bizonnyal nem lelhet föl. Magam is tanúja lehettem annak az esetnek, hogy efféle régi szövegekre még töredékeiben emlékeznek, egyes sorokat föl tudnak idézni belőlük, vagy csupán csak ismerik őket, ám a teljes változatukra nem emlékeznek. A korábbi gyűjtések lejegyzett vagy lemezen, magnetofonszalagon őrzött szövegeit alapul véve egy sokkal bővebb és teljesebb szövegbázissal dolgozhattam, mint hogyha csupán saját gyűjtéseimre támaszkodtam volna. 57 Lásd pl. a zárókiáltásokat: Huhuhú, huhuhú!, Ihuhú, huhuhú! stb. Innen eredően Moldvában a táncszókat huhogtatásnak, ihogtatásnak nevezik. A szövegek írott képe viszonylag hűen tükrözi a moldvai csángó nyelvjárás karakterisztikus jellemzőit. Népköltészetünket, mint minden szájhagyomány útján öröklődött népköltést a képnyelv, más szóval ezoterikus nyelv jellemez. A szimbólumok,jellé,jelképpé vált kifejezések használata általánosan elterjedt minden kultúrában. Bernáth Béla emlékezik meg egy kiváló etnográfusmisszionárius, Josef Winthuis A kétneműség a középausztráliaknál és más népeknél című művéről, melyben az „kifejti, hogy a természeti népek gondolkodása át meg át van szőve erotikummal, s mint írja, a melanéziai gunantunák (Új-Britannia), de az ausztráliai őslakók is olyan ártatlan szavaknál, mint szem, száj, fül, barlang, gyakran azonnal a vaginára; az orr, nyelv, lándzsa szavaknál viszont a penisre gondolnak. [...] Hasonló jelenségeket más európai nyelvekben is megfigyeltek. Winthuis szerint a gunantuna törzs ezen ún. szimbólumok segítségével egy képnyelvet fejlesztett ki énekei és mítoszai számára, melyeknek szó szerinti, exoterikus értelme az európai fülében összefüggéstelen zagyvaság, ám a számukra érthető ezoterikus jelentést nem árulják el avatatlanoknak, s gyakran félrevezetik az érdeklődő európait. E képnyelv szinte kizárólag a nemi életről szól, főként a mindent létrehozó nemi aktusról, és igen gazdag szókinccsel bír". 58 A magyar népköltések különféle műfajainak is gazdag kifejező szimbólumanyaga van. Jelképek használata nem pusztán költészeti formula, hanem olyan sokatmondó kifejezőeszköz, mely használójáról szól, az illető nép, főleg annak érzés- és lelkivilágába ad betekintést. Ez a képes beszéd, mely alapja a népköltészeti alkotásoknak, feltételez egy bizonyos szintű tudást, tájékozottságot használója és befogadója részéről. Ezért tekintették a kutatók kezdetben értelmetlennek, „zagyva versek"-nek ezeket a sorokat. A kívülállónak, aki nem tartozik abba a közösségbe, mely létrehozta és használta ezeket a (jel)képeket, zavarosnak és összefüggéstelennek tűnnek a gondolatpárhuzamok, metaforák. A népi szerelmi líra nyelvezete arra a tiltásra vezethető vissza, mely a tabutémákat érinti: amiről egy kultúrában nem lehet beszélni, hiszen szégyenletesnek tartják, tehát tabu, arról nem fognak, nem tudnak beszélni. 59 Ez a költészet azonban restelkedő, szégyenkező hangszínezetű megfogalmazással nem tudná kifejezésre juttatni a szerelmi vágyat, a testi szerelmet, „ezért inkább sokféle erotikus szimbólummal és áttételes képpel gazdagítja, színezi, teszi teljesebbé és egyben sejtelmesebbé is közlését. Ettől az elvont nyelvezettől kapja költői varázsát és igézetes erejét. Az egységet és teljest jelentő és mégis feszítő erő benne éppen az, hogy az élet valóságos tényét, a szerelmet ilyen absztrakt megfogalmazásban fejezi ki". 60 Népköltészetünk leggyakrabban előforduló szimbólumai szorosan kapcsolódnak a természeti környezethez, a hétköznapok világának megszokott, jól ismert közegéhez. Ez a megfigyelt, tanulmányozott világ állítódik párhuzamba az ember természetével, így a növények, állatok Gyakran találkozunk speciális, csupán c régióban használatos kifejezésekkel is. 58 Bernáth 1986. 7. 59 Hoppal 1983. 60 Vasas 1994. 19. 206
