Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája

mind ugyanannak a témának jelképes kifejezői: az emberi világ szimbólumai. Ez a jelképrendszer főként egyetlen téma fele irányul. A szerelem, az erotikum mint tabutéma a köznapi nyelvben kerülendő, így keres és talál nyílt kifejezési lehetőséget a népköltészet képes nyelvében. E szimbolikus nyelv paradoxona, hogy egyszerre leplezi a jelentést, de az értő, a „beavatott" ember számára világos üzenet. E néhány összegző kijelentés egyben problémafelvetésnek is tekinthető. Vagyis kiindulópontként annyit feltételezek, hogy létezik ezen szövegek képi világában szimbolizáció. Föltevésem, a fölvázolt szakirodalomból kiindulva, hogy a táncszók szöveganyaga tartalmaz jelképeket, a szimbolizáció létezik és funkcionál e műfaj esetében is. Vizsgálatomat a szerelmi szimbolika föltárására összpontosítom, így nem térek ki egyéb jelképek elemzésére. Minthogy szerelmi szimbolikáról lesz szó, ez megkívánja, hogy tisztázzunk néhány olyan kifejezést, úgymond alapszót, mellyel gyakran találkozunk majd e fejtegetésben. A szakirodalom gyakran beszél „szexuális" szimbólumokról. Már Dóczy Pál figyelmeztet arra, hogy e szóhasználat nem helyénvaló.

61 Helyesebbnek tartja Lükő megfogalmazását. Úgy véli, Lükő helyesen mond „erotikust", mert népdalaink vonatkozásában a nemi ösztön lelki, szellemi megnyilvánulásairól van szó, s nem anatómiai, élettani, tehát tágabb értelmezésű szexuális vonatkozásokról. Véleményem szerint nem kell ilyen éles határt húzni e fogalmak közé. Fenntartásaim vannak azzal szemben is, hogy e szövegekben kimondottan csak a nemi ösztön „lelki, szellemi megnyilvánulásairól" lenne szó. Sokkal inkább arról, hogy a testiség, a szexualitás mint tabutéma van rejtve, födve a jelképek által. Nyilván nem gondolok itt minden szimbolikus értelmű képre. Viszont elfogadom, hogy a testiség, a szexualitás témája föllelhető e szimbolikában. Az elemzés során még visszatérek e kijelentésemre. Az általam is gyakran használt „szerelmi" jelző talán tágabb értelmű. Az erotikus szinonimájaként is használatos kifejezés jelentéskörébe én beletartozónak vélem úgy az elvontabb, a „lelki, szellemi" oldalát a témának, mint a testiségre, szexualitásra vonatkozót. így kitágítva a fogalom jelentéskörét túlléphetünk a két jelentéssík közti elhatároláson, hiszen erre amúgy sem lenne semmi szükség. Szerelem — erotikum — szexualitás egymáshoz közel álló fogalmak, értelmetlen lenne az elemzés szempontjából az éles különbségtétel. alapján különítettem el, így leszűkítve azt a címet adhatnám e fejezetnek, hogy „A moldvai táncszók szerelmi szimbolikájának osztályozási kísérlete ". Nem áll szándékomban általánosítani ezt a rendszert, érvényét csakis e szövegbázisra vonatkozóan feltételezem. Tisztában vagyok azzal, hogy csínján kell bánni e szimbólumokkal. Az eddigi vizsgálatok is azt példázzák, hogy könnyű túlzásba esni, észrevétlenül elcsúszhat az elemzés megalapozatlan okfejtéssé válva. Úgy gondolom, elegendő és helytálló, ha ezt a feltételezett (szerelmi) szimbolikát nyilvánvaló, logikusan végigkövethető „megfejtések" segítségével fölvázolható rendszerként mutatom be. Nem igyekszem minden lehetséges (jel)képet megfejteni, csupán azokat, melyek majd a rendszer alapjául szolgálnak. Kiindulópontként térjünk vissza egy korábbi kijelentésre. Azt mondottam, hogy a megfigyelt, tanulmányozott világ állítódik párhuzamba az ember természetével, így a növények, állatok mind ugyanannak a témának jelképes kifejezői: az emberi világ szimbólumai. Ez a megállapítás képezi a rendszerezési kísérlet magját. Az ember, ill. az emberi világ a központja e szimbolizációnak. Minden kép innen ered és ide tér vissza. A jelölők csoportjai szoros kapcsolatban vannak az emberi szférával. Az egyes csoportok elkülönítésekor a szimbolizációt a jelölő felöl közelítem meg. Jelképeket, szimbólumokat próbálok rendezni, azonban az a csoportosítási mód, melyet szerintem a rendelkezésre álló szöveganyag megkívánt, egy ponton átlépi ezt az elvet. Mint említettem, az emberi test, a testiség képezi a szimbolizáció alapját. Ez az a központi mag, mely köré az egyes szimbólumcsoportok rendeződnek, másszóval ez a jelölt. Ehhez köthető mindaz a hat szimbólumcsoport, melyek a szöveganyag alapján a következők: állatszimbólumok; növényi szimbólumok; a tér és idő szimbólumai; cselekvések, történések; hangképzetek és színek. A feltételezett osztályozási lehetőség sematikus váza a következő: Növények Állatok Színek Emberi test Tér és idő Hangképzetekl Cselekvések, történések Kísérlet a szimbólumok rendszerezésére Dolgozatomban egy olyan osztályozási, rendszerezési kísérletet kívánok fölvázolni, mely teljes egészében a fölgyújtott szöveganyagra alapszik. A szakirodalom táncszó-rendszerezési elveit nem követem, hiszen egyikük sem kapcsolható az én szempontjaimhoz. Az egyes szimbólumcsoportokat a rendelkezésemre álló szöveganyag A hat szimbólumcsoport mellett érdemes kitérnünk a központi kulcsfogalom, az emberi szféra különleges helyzetére. Ez a világ egyszerre jelenik meg jelöltként és jelölőként a szimbolizáció során. Ugyanis nem csupán állatok, növények, hangképzetek stb. fordulhatnak elő szimbólumként a szövegben, hanem, amint látni fogjuk, jelképként funkcionál némely emberi testrész megnevezése is. 61 Dóczy 1979. 115. 207