Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)
Bogdán Melinda: A moldvai csángó csujogatások szerelmi szimbolikája
vagy „hu, hu, hú" stb. Többféle ritmikai változatuk lehetett, például: Feltehetően e szavak alapján kapták a táncszavak a csujogatás, ujjogatás elnevezésüket. 52 A nők zárókiáltása mindig éles visítás, míg a férfiaké rikkantásszerü. A táncszók többnyire nem egyvégtében, folyamatosan hangzanak el, hanem az egyes verssorokat egy-egy sornyi, kétütemes szünet választja el egymástól. A záradék viszont mindig közvetlenül kapcsolódik az utolsó sorhoz. A csujogatás csak a dallam metrumát, de nem a ritmusát követi, olykor sajátosan ellenpontozza azt. Nem is mindig fedi, hanem néha keresztezi a zenei egységeket. 53 Tartalmilag a táncszók a táncdallamok szövegéhez hasonlítanak, sokrétűek és változatosak. Sokszor gúnyolódó, csipkelődő tartalmúak, néhol szabadszájúak is. De a tánc hevében mindenki tudomásul vette, nem sértődhetett meg senki, ha találva érezte magát. A szövegek a táncra, tánctudásra, a más falubeli legényekre, tánchelyekre, muzsikásokra, szerelemre, különböző emberekre, ivásra stb. vonathozhattak. 54 Tánc és bál alkalmával egyénileg csujogattak, míg lakodalmakban csoportosan. Főként az asszonyok, elsősorban a fiatal menyecskék csujogatnak. A moldvai csángóknál „...csak lakadalomba ihogtatnak e zasszonyok, de leányok nem ihogtatnak, me a leányoknak szégyen, hogy ihogtassanak, csak a zasszonyok, ki férjhez ment. Az özvegyasszonyok sem ihogtatnak, met azt mondják, annak es szégyen, hogy ihogtasson, pedig az es asszony, de na. Azt mondják, az kell gyászolja zurát vaj mi, de a zasszonyok ihogtatnak. Férfiak nem ihogtatnak, ők ott isznak, ivásba állnak." 55 A táncszók egyéb műfajokkal, ül. a kultúra más területeivel való kapcsolatát az általam vizsgált moldvai szöveganyagra támaszkodva tekintem át. A táncszóknak egyéb műfajokkal való kapcsolatára a szakirodalom minden esetben kitér. Általában a népdalokhoz, tréfás és gúnydalokhoz, csúfolókhoz és gyermekmondókákhoz tartják közelinek ezt a műfajt. Kriza népdaltöredékeket lát az efféle „kurtább versek közt". „Ilyenszerű népdalformákat, régi énekecskéket gyakran dalolnak is többen egyszerre". 56 Valóban gyakori, hogy bizonyos közkedvelt népdalok szakaszait dallam nélkül kurjongassák tánc közben. Pl. a moldvai táncszók közt fölbukkan a közismert népdal egy szakasza: Fehér fuszujkavirág, / Jere hozzám napvilág. /Jere hozzám sötétbe, /Hogy üljek az öledbe. / Ott sem ülök sokáig, / Csak huszonnégy óráig F.0750.49. A tréfás és gúnyos tartalmú szövegek általában kiemelt szerepű személyekre irányulnak, kifiguráznak valakit/va52 Pesovár 1990,238. 53 MNL 1992, 186. 54 Pesovár 1990.238. lakiket, pl. a bojárokat, lakodalomban a násznagynét vagy a keresztanyát: No az isten adjon jó áldást, /A boj ereknek egy hasfájást, /Hogy haszrul nézzék a záldászt M:0512.23. A csúfolók általánosabb érvényűek: találunk falucsúfolót, idegen nemzetiségüeket csúfoló szövegeket, legénycsúfolót stb. Pl. Ide lábam ne tova /Ne vigy román faluba / Mert a román faluba /Még a tyúk es mind kurva D.051. Közmondás)e\\egü példákra is akadunk: Ne szeresd a mász urát, /Met a neked nem vág fát. /Ne szeresd a más asszonyát, /Met a neked nem varr gatyát SzGy:0268. Találós kérdésokhQz ül. gyermekmondókákhoz közeliek a párbeszédes szövegek, mint a következő: Róka koma mi kéne? /Réce-ruca, akkéne. /Egy hete, hogy nem ettem, / Jaj, de lebetegedtem M.0326. A moldvai magyar falvak óév-búcsúztató köszöntő szokásának, a hejgetés (uralás) szövegének töredékei is föllelhetők a táncszók között: Isten adjon minden jót, /Mint a zelmúlt régen vót. / Gyivófából tekenyőt, /Leveliből legyezőt. /S e töviből bálerkát, /Igyunk mézes pálinkát./Ihuhú, huhuhúl S:98. Áldás- és átokszövegek is gyakran előfordulnak. Az áldás-formulák főként a lakodalmi kurjantások közt jelennek meg, pl. Adjon Isten szerencsét, / Minden házba két kecskét, / Az udvarra menyecskét, / Fejje meg a kecskecskét V:103TDK60:4. íme egy példa átokszövegre a moldvai anyagból: Aki tőlem el nem fér, / Kapja fel a forgószél. / Addig vigye, amíg él, / Amíg pokolba beér. / Poklon túl egy falucska, /Azt úgy híjják, gyehennacska F:0750.43. A lakodalmi ceremónia egyes mozzanataira vonatkozó táncszókat is ismerünk, ilyen pl. a „Hozd ki máma székecskét, / vigyük bé a menyecskét"(Elekes, Lujzikalagor, 1950), mely szöveg arra a szituációra utal, mikor a menyasszonyt új otthonába vezetik be, „akkor mámó hozza a széket (...), s veszi le a menyit. (...) Szokás, hozzák ki széket, hogy vegyék le. 0 fel kell lépjen e székre, s aszta fődre le" (B). Számos tárgyi elem, pl. speciálisan arra a régióra utaló viseletdarab megnevezése is előfordul ezekben a szövegekben. Ilyen pl. a női öltözékhez tartozó kerpa, tulpán, bezer stb.: Hazahoztuke menyit, /Ki letépje bezerit. /Haza hoztuk Hányat /Ki Itépje kerpáját (...) S.109. Láthatjuk, nem csupán a lírai folklórköltészettel áll szoros kapcsolatban a táncszó műfaja, tartalmi és tematikai, ül. formai-ritmikai tekintetben tágítható ez a kör. A népdalok, tréfás és gúnydalok, csúfolók, közmondások és mondókák, áldás- és átokszövegek mellett föllelhetünk köztük bizonyos rítuscselekvésekre és a szokásköltészetre utaló szövegtöredékeket is. 55 P: 17651 (A jelzet feloldására vonatkozóan lásd az adattári rész bevezetőjét.) 56 Kriza 1975, 477. 205
