Benedek Csaba – H. Bathó Edit – Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 14. (2004)

Balázs Lajos: Az erotika a lakodalom eszmeiségében

sejtetik, aztán játékban jelenítik meg, máskor plasztikai elemekkel ábrázolják. Szóval, a tartalmi, eszmei azonosság változatos formai megfogalmazásban jut kifejezésre. A már említett alapüzenet természetesen mindig szabályozza és hordozza a lakodalmi színjáték izgalmát, rejtett egyéni és nyílt közösségi (esztétikai) örömét, hangulatát. Tulajdonképpen egy igen ősi kedélyállapotot — a nemiségről beszélni, látni, hallani! — elégít ki. Az erotikát integráló helyzeteket, időhiány miatt csak jelezni van módom. Már a polgári esküvőn elkezdődik. A hivatalos rítus befejeztével kínálkodás következik: a jókívánságok elhangzása után mindjárt a szexualitásra utaló vicceket, tréfás történeteket mondanak, a polgármester rendszerint aktuális helyzetből adódó célzásokat fogalmaz meg. Pl. a 80-as évek gyakori áramszüneteire utalva így élcelődött: „Bezzeg, mikor én nősültem, nem volt ennyi áramszünet. Ez es most nektek kedvez. Me mi kell az újházasoknak? Minél több setét." A testi közeledés szemérmes megfogalmazását az erotikus jelképek tartalmazzák. Ezek közül a leányos ház kapujára „ütött", összetett jelentést hordozó két fenyőt említem: a menyasszony, vőlegény jelképei, de az analógiás mágia eszközei is. A jelkép-tartalmakon túl, ha arra is odafigyelünk, hogy éjszaka is őrzik, mostanság villanyégőt is kivezetnek rá,"nehogy valaki bosszúból levágja a hegyét, hogy megszégyenüljön a menyasszony", rájövünk, hogy tulajdonképpen a vőlegény férfiasságát féltik, mivel köztudott, hogy az ághegy a hímvessző jelképe. Ha tehát a fenyő hegyét levágják, „akkor nem tudnak együtt élni". Vagyis bosszúról, a nemek vetélkedéséről van szó, az analógiás mágia által. Témánk szempontjából sokkal áttetszőbbek az erotikus játékok. Ilyenekkel találkozni a menyasszony pernéjének vitele alkalmával, amikor az ágy megvetésére kerül sor. A játéknak mágikus célzata van: „Egy férfi elkap egy pernés asszonyt, s meghöngörgeti az ágyban, azért, hogy csináljanak gyermeket. Ha azt akarják, hogy sok gyermek legyen, egy sokgyermekes asszonyt"; „Egy másik férfi három-négy menyecskét belerak az ágyba, s rejik fekszik s viccelnek, megjácodják az ágyat..." — vagyis erotikus játékot mímeltek. A tirihazai, azaz álmenyasszony betétjátéka, melyre a menyasszony kikérése előtti időben kerül sor már a nemi élet reaktualizálásáról beszél, arról, hogy ennek már voltak előzményei és lehetnek következményei is. Különösképpen a házasság előtti nemi életre céloz. A tirihazai rátermettsége, rögtönző képessége és bátorsága, rejtett vagy sejtett információi a nemi élet egészen pikáns intimitásait hozza előtérbe.

6 A lakodalmas asztal erotikus étkek „feltálalására" is alkalmas, és ezek a nemiség és gyermeknemzés aktualitásának újabb fokozatát hozzák be a szokásba. Félreérthetetlen, mint megjelenített metafora a lakodalmi perec, a násznagy díszes ajándéka, amit a főasztalra tettek. A karácsonyfa méretű díszes fenyő tövét kenyéren szúrták át (termékenységi mágiáról van szó). De itt, a 6 Bővebben Balázs 1994. 93-98; 237-240. 2001. 132. perec alatt kapott helyet egy sült tyúk és malac is. A tyúkot virágkoszorúval ékesítették, nagyobb gondot a malac díszítésére fordítottak: „szájába jó nagy murkot (ti. sárgarépát) dugtak", kétfelől pedig egy-egy piros almát kötöttek a fülére. Tették ezt azért, hogy „buzerálják vele e menyasszonyt: ilyesmit fog kapni, erre számítson." A nemi életre való célzást szolgálta a kalácsból sült csóré (ti. meztelen) fiúcska és leányka ide helyezése is. Mindkettőnek nagyra gyúrták a nemi szervét, „az egyiknek csináltak petét, a másiknak cucát", és egymással szembeállították, „hogy a legényke hetvenkedett a leánkával. Amíg az első tál ételt behozták, végig ezen viccelődtek, az új házasoknak mutogatták, hogy ne mit csinálnak ezek." A perec fő asztalra való helyezése nemcsak a látvány kedvéért történik, hanem a sikamlós, kétértelmű beszélgetések, célzások, tréfálkozások, példázódások elindításáért is. Az erotikus játékok, étkek plasztikai eszköztárában gyakori a murok, karalábé, szilva, melyekkel már-már naturalisztikus ábrázolást követnek. Pl. a sültestálra jól kifejlett murkot kötnek, a vastagabb végét petrezselyemzölddel körítik. Ezt a menyasszonynak kínálják. A vőlegénynek pedig egy kettőbe vágott, lila karalábét, „meghasítva szilvamódra". A karalábé helyett máskor meghasított szilvát tesznek és a murok hegyét beledöfik. Kétértelmű, párbeszédes szójáték, illetve retorika kezdődik: „Na, menyasszony, szereted-e a jó nagy kemény murkot?"; „Bezzeg, annakidején én es hogy szerettem"; „Hogy megennéd most es, ugye?"; „A vőlegény a szilvát szúrva szereti"; „Nem es nézni való!" — és így tovább. Régebb a második étkezés utolsó fogásaként szolgálták a főtt aszalt szilvát a lakodalmi asztalra. Az étek jelentéktelenségét a vele folytatott játékok és rászedések ellensúlyozták. Egyféle asszonyi cselszövés és gúnyolódás volt a férfiak ellen. A játék részletezését mellőzöm. A tálak behozatalakor énekes párbeszéd indult a férfiak és asszonyok között. A férfinásznép a zenészek kíséretével énekelni kezd: Édes szilvám de jó vagy, Mindig eszlek s méges (mégis) vagy. Mire az asszonyok így válaszolnak, elnyomva a férfiak hangját: Istentelen vackorfa, Csak kettő terem rajta (Csak kettő fityeg rajta), Az es el van fonnyadva. Arra is volt példa, hogy a lakodalmi gazda egy poharat tett az új pár elé, benne egy nagy murok, a hegye beszúrva egy hasított szilvába mire: — „nagy kacagás volt, mondtunk mindenfélit." Megjegyzendő, hogy az érett, félig meghasított, a magot fél ívben láttató húsos, ún. fekete szilva a szentdomokosi mindennapi szóhasználatban is a női nemi szerv szimbóluma, igen plasztikus metaforája.(Ha mindezt egy 196