Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Zsolnay László: Régészeti kalandozások a precolumbian Ecuadorban

az a tény, hogy e kultúra legfontosabb vallási központja isia de la Platán, a Csendes-óceán kis szigetén, a spondylus kagyló legfőbb lelőhelyén épült. La To/ita nagy szertartási központja szintén egy szigetre épült olyan partvidéken, ahol az Andokból nyugat felé siető folyók az óceánba ömlenek. E folyami utak kihasználása fontos kereskedelmi és vallási központ meglétére utal. A Sierrán fellelt kevés régészeti kultúra leletei az Andok völgyeinek az óceánpartról, vagy az Amazonas felől történő megközelítése szempontjából stratégiai fontosságú pontjain kerültek elő, melyek fontos közvetítők voltak a különböző régiók közötti cserekereskedelemben. A Sierra északi részén Cumbayá és La Chimba, délen Cerro Narrio és Pirincay. Ezeken a lelőhelyeken a tengerpartról származó kerámiát és annak helyi másolatait (La Tolita, Jama Coaque) valamint spondylus kagylót találtak. Figyelemre méltó az import mellett az északi és középső részeken található kerámiastílus is, melynek eredete az Andok keleti lejtőjén, a Quijos-völgyben kereshető. Ezt a stílust Panzaleonak vagy Cosanga-Pillaronak nevezték el. Ez kapcsolja össze a Sierra különböző kultúráit más fazekashagyományokkal. A Panzaleo kerámia széles körű elterjedése utal a Sierra és az Amazonas-medence közötti kereskedelmi árucserére. A Bahía kultúra (Kr. e. 500- Kr. u. 650) Manabí tartomány tengerparti sávján virágzott, Bahía de Caráquez déli részén. Városainak földhalmain templomok és házak álltak. Társadalma erősen rétegződött, melyet sámánok és kereskedők elitje irányított. Gazdaságilag ez a társadalom a földművelésen, a halászaton, valamint a szárazföldi és tengeri kereskedelmen alapult. Legfőbb szent helyük Isia de la Platán volt, ahol kerámiából készült áldozati tárgyakat találtak a megszámlálhatatlan spondylus kagyló mellett. A korai bahía fazekasság, díszítéseivel, stílusával közeli kapcsolatban áll a Chorrera kultúrával. Kerámiaszobraik jellegzetessége a nagy figurák alkalmazása az öltözet részletes ábrázolásával, máskor pedig a stilizáció használata. Jellegzetesek ékszereik, a spondylus kagylóból, kvarcból és szodalitból készült nyakláncok és fülbevalók használata különböző aranydíszekkel. A Jama-Coaque kultúra (Kr. e. 350—Kr. u. 1532) területe az Észak Manabí tengerparthoz közeli erdős dombjai között terült el. A hatalom itt is a gazdag és erős kisebbség kezében volt, mely a szárazföldi és Az Isia de la Plata sziklás partjai (A szerző felvétele) tengeri KeresKeaeiemre aiapuii. A oan ismoronai laian Kuuuszneiy volt a kulturális és vallási élet központja, ahol több templomot emeltek egy nagy város által körülvett hatalmas mesterséges dombon. Jama-Coaque fazekasainak mesterségbeli jártasságát bizonyítja a finoman kidolgozott emberi alakok készítése, akiket munkafolyamatokat végezve örökítettek meg. Viseletük virágzó textilipar meglétére utal. A Guangala kultúra (Kr. e. 100—Kr. u. 800) a Csendes-óceán partvidékén, Dél-Manabí dombjain és a Santa Elena-félszigeten telepedett meg. A legnagyobb városok folyók találkozásainál épültek, míg az apró falvak a száraz égövi erdőkben szóródtak szét. Területükön földsáncokat (albarradas), vízgyűjtő árkokat építettek, hogy az időszakos esőzések idején öntözésre alkalmas vizet tudjanak gyűjteni. Bahía fazekasságához hasonló jellemvonása az antropomorf és zoomorf díszekkel ellátott hangszerek készítése. Ezek közé tartoznak a fiatal nőket ábrázoló okarinák, amiket stilizált mintákkal, geometriai formákkal, színes festéssel és lapos domborművekkel is díszítettek. Más mintákat a matt és fényes felületek kontrasztjából kaptak. Kőés kagylódíszek mint orrfüggők, nyakláncok és más különböző ékszerek széles körben voltak használatosak. A La Tolita kultúra (Kr. e. 600 -Kr. u. 400) hatalmas litorális (tengerparti) területen telepedett le, mely különböző ökológiai zónákat foglal magába, az Esmeraldas folyó torkolatától a kolumbiai Buenaventura öbölig. A társadalom erősen rétegződött volt, melynek élén politikai és vallási csoportok álltak. A gazdasági élet alapja a földművelés, vadászat, halászat volt. A La Tolita szigetén található nagy szertartási központ volt a kulturális élet központja. Ennek eredménye egy elképesztő ütemben fejlődő luxuscikkeket előállító kézműipar, mely az isteneknek szánt felajánlásokat, ünnepi viseleteket és temetkezéshez szükséges eszközöket állított elő. Kerámiafiguráik és edényeik gyakran barokkos túlzsúfoltságot mutatnak. A fémművesek különleges díszeket készítettek aranyból, ezüstből, platinából és vörösrézből. A kőfaragók drágaköveket és féldrágaköveket használtak. PanzaleooCosangaPíllaro (Kr. e. 400-Kr. u. 1532). E név alatt a régészek nem egy kultúrát azonosítottak, hanem széles körben elterjedt fazekastradíciók összességét. E jellemző jegyeket viselő kerámiák a Sierra egész északi és középső részén megjelentek, csakúgy, mint Quito amazonasi területén. Fő területe az úgynevezett Royal Cordillera keleti lejtőjén található. Az edények falai vékonyak, a felületek gondosan megmunkáltak. Megpendítve őket fémes hangzásúak. Legérdekesebbek a nagy gömb alakúak, melyek közül sokat kokat rágó, alkalmanként álarcot is viselő emberi arcokkal díszítettek, de feltűnik motívumként a zanza, a zsugorított fej is. Ezek az edények valószínűleg különleges csoportot alkottak az árucsere kapcsán, különösen az Amazonas medencében. Az Egységesülés Időszakában (kb 600-1480) a társadalmi rétegek kiala kultak, és a politikai hatalom egy sze mély, a törzsfő (curaca) kezébe került A társadalom által termelt fölösleget ő sajátította ki, megkérdőjelezhetetlen ellenőrzési jogot gyakorolt a közösség tagjai fölött. Régészek kiterjedt teraszos művelésű földekre találtak a Guayas folyó völgyében és a Sierra 90