Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Csépai Ferenc: A karcag-asszonyszállási kun falu temetőjének növény- és textilleletei

A csontváz mellől vett talajminták kalcium- és szervesanyag-tartalmukat, valamint pH-jukat tekintve különböznek a sírok közötti, de ugyanabból a mélységből vett controll talajmintáktól. A sír talajának kalciumtartalma a csontok lebomlása következtében mintegy hatszorosára dúsult, pH ja magasabb a sír melletti talajéhoz képest. Összefoglalva: A csontok dekalcinálódása a talaj nagy agyagtartalma és savanyú vegyhatása miatt következett be. Irodalmi adatok arra utalnak, hogy a fenti jelenség kevésbé savanyú talajban is létrejön, ekkor a talaj magas nedvességtartalma játszik közre. De legkedvezőtlenebb a nedves homok, még inkább az agyagtalaj, ahol a csontok csaknem teljesen szétesnek.

6 Szerves eredetű leletek A magas talajvízszint miatt állandóan nedves, savanyú agyagtalajban a szerves leletmaradványok jó megtartásúak maradtak. Az egykor mocsaras terület mikroorganizmusainak fajszáma nem széles skálájú. A mikroszervezeteknek egyfajta kedvező szelektálódása következhetett be,

7 így részben ezzel is magyarázható az igen kis intenzitású mikrobiológiai lebontás. A savanyú kémhatású talajt Füzes F. M.

8 konzerváló hatásúnak írja le saját megfigyelései, de mások tapasztalatai alapján is.

9 Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a csontvázak dekalcinálódását, valamint a szerves eredetű leletek viszonylagos épségben maradását a nedves, savanyú agyagtalaj, ennek jellemző tulajdonságai, járulékos mellékhatásai, ezen kívül a fémleletek korróziója következtében talajba került nehézfémionok baktericid, fungi cid hatása idézhették elő. I. táblázat A karcag-asszonyszállási temető talajának vizsgálati eredményei Talajminta (C-szint) Arany-féle kötöttségi szám pH ín KCI-ban) Ca

2

+ (%) Humusz (%) * 20 sír csontváza mellől vett talajminták vizsgálati eredményeinek középértéke 64 (nehéz agyagtalaj) 6,8 3 4 ** 10 sír melletti talajból vett minták vizsgálati eredményeinek középértéke 65 (Nehéz agyagtalaj) 6,1 0,5 2 * 56., 88., 95., 107., 109., 115., 146., 155., 166., 173., 179., 182., 188., 190., 193., 194., 208., 211., 229., 239-es sírokból ** 88., 107., 115., 166., 179., 188., 193., 208., 211., 239-es sírok mellől A növényi eredetű maradványok vizsgálatát és értékelését az alábbiakban adjuk meg. 6 REGÖLY-MÉREI Gyula 1962. 32-33. 7 FEKETE István-HARGITAI László-ZSOLDOS László i. m. 43. - FEHÉR Dániel 1954.187. 8 FÜZES (FRECH') Miklós 1963. 318. - NYÍRŐNÉ KOVÁCS Klára 1961. 56. 9 SÁGI Károly-FRECH' (FÜZES) Miklós 1966.30-34. - JENEY Endre 1967. B) Famaradványok A temetőből a központi múzeumba szállított kevés és igen rossz állapotú famaradványok xylotómiai vizsgálatát elvégeztük. Felhasználási funkciójuk alapján együtt tárgyaljuk a közel azonos szöveti struktúrájú darabokat. A meghatározást Hollendonner

10

, Greguss

11 és Metcalf-Chalk

12 határozó kulcsai szerint végeztük. 1. Koporsófák a) 167., 173., 185., 188., 190., 194., 195., 197., 199., 211., 214., 229., 273. számú sírokból előkerült famaradványokat azonos mikroszkópos szövettani bélyegek jellemzik az alábbiak szerint: Keresztmetszet (Q): az évgyűrűk őszi övei sötétebb színük miatt élesen elválnak a világosabb színű tavaszi övtől. Az évgyűrű határon hosszparenchimasejtek nem találhatók. A kései pasztában 40-60 ).im hosszgyantajáratok üregei láthatók. Néhol a korai pasztában jóval nagyobb, 300-500 (.ím átmérőjű gyantatömlők is előfordulnak (l/a Tábla, 1., 2. kép). Tangenciális metszet (T): a bélsugarak heterogének, de csak igen ritkán fordul elő bennük gyantavezeték, s akkor is csak egy. A bélsugársejtek egysorosak, magasságuk 1 -35-ig terjed. Radiális metszet (R): a tavaszi hossztracheidák falában ikergödrök nincsenek, az udvarosgödörkék egy sorban állnak. A kereszteződési mezőben a kisméretű piceoid típusú gödörkék száma 1-3 között váltakozik (l/a Tábla, 3. kép). A fentebb felsorolt 13 sírból származó koporsófa-töredékek diagnosztikai tulajdonságaik szerint a fenyőfélékhez, ezen belül a Picea genus felé mutatnak. A faji identifikálásra az anyag rossz megtartása miatt nem volt lehetőség. b) 56. sír Keresztmetszet (Q). az őszi és tavaszi pasztát élesen választja el az évgyűrűhatár. Az őszi paszta tracheidái vastagfalúak, néhol ellipszis vagy rövid téglalap alakúak. A tavaszi öv tracheidái tágabb üregűek, a sugárirányban megnyúlt nagyobb téglalapok váltakozva haladnak az egyrétegű bélsugarak között a csaknem fele átmérőjű, álló téglalapokhoz hasonló tracheida sorokkal. Tangenciális metszet (T): a bélsugár heterogén, egyrétegű, de előfordul az 1 -20-ig terjedő magasságú bélsugarakban 1 pár, egymástól vastag fallal elválasztott bélsugársejt, melyeknek átmérője olyan kicsi, hogy a sejtsor eredeti szélességét alig változtatja meg. Előfordulnak hosszparenchima sejtek is, elválasztó falaik fogazott sága nem kivehető (l/b Tábla, 7. kép). Megjegyezzük még a tracheidák kivétel nélküli csíkoltságát, melyeknek Hollendonner szerint nincs diagnosztikai értéke, sőt a fenyők általános tulajdonságaihoz sorolja, mely minden esetben jelentkezik a szelek egyirányú hatásának kitett törzsek széltől elfordult oldalán.

13 A sejtfalcsíkoltság mai értelmezésében a sejtfal szubmikroszkópos következménye, amely abban áll, hogy a sejtfalmicellák különböző irányokban rendeződnek a sejtfalban.

14 Vizsgált mintánkban egy spirális, csavart struktúráról beszélhetünk, hiszen a radiális metszeten a tracheidák hasonló jellegű csíkoltságát láthatjuk. 10 HOLLENDONNER Ferenc 1953. 11 GREGUSS Pál 1955. és 1959. 12 METCALFC.P.-CHALKJ. 1957. 13 HOLLENDONNER Ferenc i. m. 22., 103. 14 SÁRKÁNY Sándor-SZALAY István 1964.114., 123. 70