Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Cseh János: Kelta ház Szelevény mellett

Kr. e. 3-2. század kell hogy szóba jöjjön értelemszerűen - csak lehetőségként merülhet föl a La Téne C1 évszázada. 8. Edénytöredék, valószínűleg tál oldaldarabja. Kövér agyagból korongozott, barnásszürke tónusú. A felület fényezve volt, ami azonban valamelyest lekopott. Az edény legnagyobb kiöblösödésének részéből való, amely lágyan ívelődően bikónikus volt. A sima külső felszínnel szemben belül besimított díszítés látható, lapos hullámvonal és egyenes behúzás. A tárgy nagysága 3,8x2,7 cm. A falvastagság: 0,5-0,4 cm (9. kép 8). 9. Edényrész, nagy valószínűséggel tál/csészeszerű készítmény oldaltöredéke. A kelta fazekas finom agyagból korongozta lábbal hajtható szerkezetén; erre utalnak a belső felület igen finom árkocskái. Az égetőkemencében szürkésbarna színt nyert. A külső felület gondosan polírozott. Belül - a legnagyobb kiszélesedés alatt - „nagyívű" besimított hullámvonal húzódik, míg lejjebb egy bekarcolt vízszintes línea. A cserép mérete 3,6x2,6 cm. A fal 0,5-0,4 cm vastag (9. kép 1). 10. Edény, tál vagy egyéb forma peremtöredéke. Anyaga kövér, színe szürkés(barna). Korongolt. A törésfelületnél belül sötétes réteg figyelhető meg. A szájrész hosszan-ívelten kifelé hajló, maga a perem duzzadt, lekerekedően záródó. Különös, hogy a külső felszín fénytelenül hagyott, csupán egy-két vízszintes vonalat húztak rá. Ezzel ellentétben a perem és a belső oldal gondosan polírozott. A lelet nagysága 3,1x2,5 cm; a falvastagság: 0,7-0,3 cm (9. kép 2). 11. Csésze vagy tál fragmentuma, oldaldarabja. A jó minőségű nyersanyagban megfigyelhető néhány szennyeződés-rögöcske. Korongozott, barnásszürke árnyalatú. A felület mind kívül, mind pedig belül horizontális sávokban, összefüggően polírozott. A váll/nyakrész homorú, ebből erőteljes profiláltsággal, „megduzzadva" fordul az oldalfal az öböl felé. Megjegyzendő, hogy a száj/perem épp csak hiányzik. A lelet mérete 3,5x2,7 cm, az edény falának vastagsága 0,4-0,3 cm (9. kép 3). 12. Asztali edény, valószínűleg tál oldaltöredéke. Finom, „jól iszapolt" agyagból „gyorskorongolt". Kifejezetten barnás árnyalatú. A fal rétegzett: középen sötétes csík látható. A külső felület fényezett, mégpedig oly módon, hogy a műveletnek tulajdonképpen nem maradt közvetlen nyoma. A belső felszínen - mely matt a finom korongnyomok révén - pompás besimított díszítés húzódik. Középen vízszintes vonal, efölött és ezalatt vastagabb, 3 mm széles hullámvonalak (az alsóból csak parányi töredék van meg). Többek között ebből is nyilvánvaló, hogy a cserép az edény melyik részéből származik. Mérete: 4,6x2,8 cm. A falvastagság: 0,5-0,4 cm (9. kép 4). 13. Edénytöredék, nagyobb méretű része. A kelta kézműves a nyersanyagba aprószemcsés (homokszerű) adalékot kevert. Korongolt. Eredetileg barna lehetett, ám tűzön-tűzközelben füsttől-koromtól feketés foltok keletkeztek rajta (kívül is, belül is). A külső oldalon fölül széles besimított-polírozott sávok húzódnak vízszintesen. Ezalatt matt csík, majd „sikált" hullámvonalak, melyeket egymásra húztak. A vonalak 2-3 mm vastagok. A cserép az edény felső részéből törhetett ki. Mérete: 4,5x4,5 cm. Falvastagsága: 0,9-0,7 cm (9. kép 5). 14. Tál darabja, oldalrésze. „Jól iszapolt" (így idézőjelben a technológiai bizonytalanság miatt) agyagból gyorsan forgó korongtányéron kialakított, szürkésbarna tónusú. A törésfelület hármasán rétegezett: a papír-vékonyságú felszín alatt barna csíkocska, belül sötét sáv. Az alig ívelődő oldalfal külseje matt vagy polírozott. Belül karcolt egyenes vonal látható, fölötte pedig halvány besimított hullámvonal. A cserép mérete 5,6x5,5 cm. A fal vastagsága: 0,6-0,4 cm (9. kép 6). A szelevényi asztali keramika egyetlen díszítésmódja a besimítás, amely a tálak-csészék esetében kizárólag a belső oldalon, leggyakrabban az öbölrészen helyezkedik el. Tulajdonképpen egy változatról van szó, hullámvonalról, amit általában vízszintes vonalak kereteznek. Analógiákat elsőként a kelta oppidumokból említünk: Gomolava

47 mellett Gellérthegy-Tabán

48 igen gazdag kerámia-anyaga az, amelyben számos tál fordul elő a törésvonal alatt húzódó „sikált" (a néprajzi terminológiából átvéve) ornamentikával. Az utóbbi esetben jellegzetes, pregnáns körbe sorolódnak ezek a leletek. Egy további telep-lelőhely Boly (Sziebert puszta) - a Baranyai-dombság délkeleti előterében -, Kr. e. 2-1. századi emlékanyag, ahonnan úgyszintén pompás analógiáját ismerjük a szelevényi belső besimított díszítésnek.

49 Ez a kora egy Hollabrunn - Alsó-Ausztriában a Leiser-hegységtől nyugatra - melletti késő-vaskori településnek (Mühlbach), amelynek kisleletei között is lelhetünk párhuzamra.

50 Végezetül Tiszaszőlősre hivatkozom - pontosabban Tiszafüred-Tiszaszőlős-Aszópart -, ahol gödörházból két idetartozó cserép került napfényre.

51 15. Konyhai edény, nagyobb térfogatú oldalrésze. Homokkal? soványított agyagból korongolt. Eredeti színe nehezen adható meg, mivel feketésre színeződött, kívül-belül egyaránt. Az egyenes profilvonal alul lágyan „lépcsős" tagolású. A felszínen, tompa sávon egymásra simított hullámvonalak figyelhetők meg. Másutt az edényt vízszintesen polírozták. A fragmentum mérete: 5,8x4,5 cm. A falvastagság: 0,8-0,6 cm (10. kép 1). 16. Edény, talán tál fragmentuma, aljrésze. Finom, kövér - de szennyeződés-rögöket is tartalmazó - nyersanyagból korongozott. Világos árnyalatú szürkésbarna színű. Maga a fenék az edény belseje felé emelt. Fölülről szemlélve középen mélyedés van, az oldalfalhoz való kapcsolódás erőteljesen profilált. Ha alulról vesszük szemügyre a cserepet, azt láthatjuk, hogy majd' talpgyűrűs formáról van szó. Középen éles peremű mélyedés. Az agyag-készítményből két össze nem illő torzó maradt az utókorra. Ezek mérete: 5,8x3 cm és 3,9x3,5 cm (ez a darab nem szerepel a táblán). A falvastagság: 0,7-0,2 cm. A rekonstruálható talpátmérő 7,5-6 cm (10. kép 2). 17. Edény torzója, oldalrésze. Kissé szemcsés agyagból korongozott, barnásszürke színű, koromtól-füsttó'l foltosodott. A belső felület finoman rücskös, a külső vízszintes irányban polírozott. Az oldalfal tagolt, egyenes rész után domború sáv következik. Nem tudom pontosan közelebbről meghatározni, hogy az edény mely részéből törött ki. A lelet két darabból ragasztott. Mérete 5,5x4,9 cm. A falvastagság 0,9-0,7 cm (10. kép 3). 18. Edény, esetleg fazékszerű aljtöredéke. Jobb minőségű nyersanyagból korongozott, barnásszürke színű. A törésfelületnél középen széles sötétes sáv látható. A belső oldalon lágy bordák formájában korongnyomok észlelhetők. A fenék egyenes, ill. kissé domború, amely „hevenyészett" tagolással csatlakozik az enyhén ívelődő falcsonkhoz. Ez utóbbi fényezett. A tárgy nagysága: 8,6x5,3 cm, a 47 JOVANOVIC, Borislav-JOVANOVIC, Marija 1988.161. T. XXXIII. 10. és 162. 48 BÓNIS Éva 1969.113. Abb. 62.19,115. Abb. 64.8-9,149. Abb. 89.35,156. Abb. 96. 24,164. Abb. 104. 26, stb. és 176-177. főként. 49 BANDI Gábor-PETRES Eva-MARAZ Borbála 1979. 190. fényképes tábla, középen balra. 50 MAURER, Hermann 1974. 36. Abb. 9.

1 és 24. 51 CSEH János 1990B 70. 5. kép 5 és 61., valamint 71. 6. kép 3 és 62. A publikálás során adott datálás, ti. a La Téne C2 periódus talán annyiban javítandó, hogy a közép La Téne időszak. 51