Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Cseh János: Kelta ház Szelevény mellett

falvastagság 1-0,5 cm. A helyreállítható aljátmérő megközelítőleg 7,5 cm (10. kép 4). 19. Edényalj (a forma meghatározhatatlan). Tisztább agyagból se­besen forgó korongtányéron kialakított, barnásszürke árnyalatú, füst/koromfoltos. Kívül-belül sík agyagtalp, melyről még annyit lehet mondani, hogy a belső oldalon finom koncentrikus korongozásnyomok konstatálhatok. A töredéket két részből ragasztottam össze. Méret: 9,9x7,7 cm. Vastagság: 0,9-0,8 cm. Az edény rekonstruálható fenékátmérője kb. 14 cm (10. kép 5). 20. Grafitos-barázdált fazék („agyagszitula") - Kammstrichtopf aus Graphitton ill. Graphittontopf - oldaltöredéke. A cserép papíron végighúzva „fog". Szürkés, „fémesen" csillogó anyagú. Nyilván koron­golt, bár ennek semmi nyoma nincs. A külső felületen függőlegesen 1-2 mm-es bordák-árkok húzódnak. A torzó mérete: 3,5x3,5 cm, falvastagsága 0,8-0,7 cm (10. kép 6). 21. Fazék töredéke, oldaldarabja. Közelebbről nehezen megállapít­ható szemcsés anyaggal mixelt agyagból korongolt. Kívül sötétesebb barnásszürke árnyalatú, belül szürke sáv látható. Az egyenes oldalfa­lon vertikálisan széles hornyok (4 mm körüliek) és keskeny bordák vannak, rücskös felületen. A cserép mérete 7,1x5,5 cm. A falvas­tagság: 1,1-0,8 cm (10. kép 7). Emlékanyagunkban csak egyetlen töredék képviseli a szemcsés anyagú, „grafit-nélküli", fésűs díszű, ill. felület-kezelésű, közepes mé­retű edényeknek számító csöbrök - szitulák - körét. Területi „közelsége" folytán (hozzávetőleg 100 km) vettük első helyre a tiszaszőlősi (Aszópart) kelta földbe mélyített ház keramikáját, mely­ben több ilyenféle ill. azonos fazékrész fordult elő. 52 Hasonló, minden bizonnyal a főzésnél stb. használatos szemcsés/csillámos tartalmú agyag-készítményekre a szigetszentmiklósi leletek között is számos példa van. 53 Az ún. nyíltszíni telepeknél maradva citálhatjuk az úgy­szintén késői kelta herzogenburg-i lelőhelyet, markáns soványított, fésűs konyhai alkalmatosságaival. 54 Amint a hasonlóképpen alsó­ausztriai mühlbach-it is. 55 Nyugati kelta területen Berching-Pollanten egyik keramika-csoportját említhetem. 56 Staré Hradisko - a Morava/March felső folyása, a Drahanyi­hegység térségében - oppidumának gyakori „grafitmentes" fazekai már a kelta várak világába vezetnek bennünket. 57 így Gomolava-n ­Szerémség, Sava/Száva-mente - az emlékanyag földolgozói a faze­kak egy külön kategóriájába - pot I - sorolták ezeket. Durva homok­kal és finom kaviccsal soványítottak, lassan forgó korongon készí­tettek, befelé hajló vaskos pereműek, cm-ig terjedő falvastagságúak, s magasságuk is egészen 45 cm-ig számítható. Díszítésük a szokásos: függőleges árkolás. 58 Az edénytípus markánsan jelenik meg Gel­lérthegy-Tabán település-leletei sorában. A bennünket érdeklő edények a „Kammstrichgefásse" egyik variánsát reprezentálják („Pseudographittongefásse"). Különböző színű, kaviccsal kevert, zömökebbnek mondható, fölül súlypontos fazekak 25-35 cm közötti magassággal, 25-30 cm körüli szájátmérővel és durván 20 cm-es talpátmérővel. 59 Ezekkel a késői együttesekkel szemben ill. mellett a közép-Tisza-vidéki jelenségek arra utalnak, hogy a tárgyalt csöbrök ­legalábbis ebben a térségben - a La Téne C időszak derekán (Kr. e. 3. 52 CSEH János 1990B. 72. 7. kép 5-7 és 63-64 (a fragmentumok leírása). 53 HANNY Erzsébet 1992. 251 -253. 54 WINDL, Helmut 1972. 64-65. 55 MAURER, Hermann 1974. 27. 56 FISCHER, Thomas-RIECKHOFF-PAULI, Sabine-SPINDLER, Konrád 1984. 337. 57 MEDUNA, Jirí 1970. 50. 52 század második fele és a következő évszázad első fele) már bizonyo­san használatban voltak a telepeken. 22. Edényrész, oldaldarab. Az anyag dúsan tartalmaz grafitot, emellett mészkőszemcséket is. Szürkés színű. Valószínűleg korongolt, habár ennek semmi kézzelfogható nyoma nem maradt. A kissé ívelődő fal külső felülete durván rücskös. A cserép 6,8x6,8 cm méretű és 0,8-0,7 cm vastagságú (10. kép 8). 23. Edénytöredék, oldalfal. Anyaga dúsan tartalmaz grafitot és egyéb adalékot is. Föltehetően korongozott keramikáról van szó, miként az előző lelet esetében. Szürkésbarna árnyalatú. A külső föl­szín durva, rücskös, mely talán elkopott seprűzés maradványa. A tö­redék mérete: 7,9x5,5 cm. A falvastagság: 0,9-0,7 cm (10. kép 9). 24. Tárolóedény (hombár) torzója, oldalfala. Különböző jellegű ada­lékkal (kavics, cseréptörmelék stb.) kevert agyagból korong-szerkeze­ten készítették. Élénkebb barnás - bordó - színű. Belül korongo­lásnyomok. A külső felszín lepattogzottnak tűnik, érdes, durva. A lelet nagysága 9,8x8,5 cm. A fal vastagsága átlag 1,4 cm (11. kép 1). 25. Dólium fragmentuma, oldalrésze. A kelta fazekas különböző eredetű soványító-anyaggal kevert agyagból formálta korongján. A fönti cseréphez hasonlóan élénk barna ill. bordó tónusú. A belső olda­lon vízszintes vagy függőleges húzásnyomok figyelhetők meg. A külső felszín gondosan, simára eldolgozott. A tárgy mérete: 7,7x4 cm. A fal­vastagság: 1,5-1,4 cm (11. kép 2). 26. Tároló alkalmatosság aljtöredéke. Anyaga szemcsés, kavics csal-homokkal (a sok apró csillogás nyilván a kvarc-csillám tartalom), egyébbel mixelt. Korongolt. Élénkebb barnás, bordóba hajló árnyalatú. A lepattogzott felületű darabról többet nem is igen lehet mondani. Mérete 9,8x7 cm. Vastagsága 2,8 cm körüli (11. kép 3). A szelevényi házban lelt néhány korongolt, szemcsés anyagú, barnás színű, vaskos falú hombártöredék (talán egyetlen edény ré­szei?) analógiái kitűnően nyomon követhetők a Kr. e. 2-1. századi kelta települések keramika-együtteseiben. A szigetszentmiklósi - a Csepel-sziget északi részén -, La Téne D korú lelőhelyen több ilyen­fajta kavicsos, szürke, 1-2 cm vastag falú edény(töredék) fordult elő. 60 A gomolava-i pitoszokat (pithos) is hasonlóknak, nagyméretű, befelé (is) húzott, profilált peremű, egészen közel 2 cm-ig terjedő fal­vastagságú, nagyobb mennyiségű durva homokkal soványított, felüle­tükön vöröses színű, belül szürkés-feketés agyag-készítményeknek írják le. 61 A Gellérthegy-tabáni tárolóedények (Krausengefáss, Vor­ratsgefáass, Speichergefáss, Toneimer) egyik külön csoportját képezik azok, melyek apró kavicsszemekkel kevert anyagúak - így durva felületűek -, szürkés és barnás árnyalatúak. Változó, 50-100 cm magasságúak, gömbös ill. tojás alakúként jellemezhető formájúak. Előfordul a barnás agyagbevonat - slip -, amely lepattogzás formá­jában szintúgy megtalálható a tiszazugi lelőhely hombárjainál. 62 Tiszaszőlősön (Aszópart) is előkerült egy vaskos D-formájú, szemcsés peremrész, mely 25-30 cm szájátmétőjű tárolóedényre vet fényt. 63 Innen még két cserépre hivatkozhatunk - ezek nagyobb méretű faze­kak vagy hombárok voltak. 64 27. Bögre/csésze - Kumpf, Topf - peremtöredéke. Durva, kü­lönböző jellegű adalékanyagot tartalmazó agyagból korong nélkül, szabad kézzel formált. Barnásszürke színű. Felülete mind kívül, mind 58 JOVANOVIC, Borislav-JOVANOVIC, Marija 1988. 206. 59 BÓNIS Éva 1969.185. 60 HANNY Erzsébet 1992. 242., 248., 249. és 253. 61 JOVANOVIC, Borislav-JOVANOVIC, Marija 1988. 206. 62 BÓNIS Éva 1969.191-193. 63 CSEH János 1990B. 72. 7. kép 1 és 63. 64 Ua. 72. 7. kép 2-3 és 63.

Next

/
Thumbnails
Contents