Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Cseh János: Kelta ház Szelevény mellett

álló, hurkos-kampós záródású övek fordulnak elő jobban. A tárgytípus bizonyítéka a keltaság konzervativizmusának, mert pl. a Kárpátmedencében, közelről a Tiszántúlon a megtelepedéstől - ami a La Téne B2 periódusban, az i. e. 4. század második felében kezdetét vehette - használatban maradt az időszámításunk kezdete körüli időkig.

29 A ciumesti/csomaközi - C.A.P. Grajduri, gazdasági épületek, istállók - birituális temető ilyen leletei nagyvonalakban a közép La Téne világot reprezentálják.

30 Nem tér el ettől pl. a szomód-kenderhegyi (Tata mellett a Gerecse lábánál) lelet időrendi helye sem.

31 Rezi - Keszthelyi-hegység - La Téne B1-C2 korú temetőjének csavart/fonott vas övláncáról viseleti rekonstrukciós rajz is készült.

32 Mindezek alapján a mi leletünk - ami a Nagyalföldön, mint teleplelet, ismereteim szerint egészen egyedülálló -, a közép La Téne 150-200 esztendős periódusára tehető leginkább. 5. Agyag karika (orsókarika). A tárgy edény oldalfalából kialakított. A keramikát finomabb nyersanyagból korongolták. Szürkésbarna színű volt (a mag sötétes), fénytelen külső felülettel. A pereszlen széle egyenetlen, csak nagyjából faragták kerek formára. A lyuk középen szabályos kör alakú, 1,3 cm átmérőjű. A tárgy 3,7x3,5 cm nagyságú és 0,7 cm vastagságú (8. kép 5). A finomabb anyagú, korongolt, barnásszürkés edényből faragottátfúrt, korongos orsógombok elég gyakoriak a közép-európai kelta telepek emlékanyagában. Az alföldi régióból a Carei/Nagyakároly környéki Ciumesti/Csomaköz La Téne B2-C1-2 korú települése Bostánárie, azaz Dinnyeföld/Dinnyés határrész - említhető: innen három-négy analóg pereszlenre - f usaiola - tudunk utalni.

33 A közép La Téne időszakra, a Kr. e. 2. századra keltezett moresti/malomfalvi házakból is került napfényre ilyen lelet.

34 A nemrégiben publikált szigetszentmiklósi (Üdülősor és Vízművek) kelta település-együttes La Téne D periódus, Kr. e. 1. század - ugyancsak ezen forma általánosabb használatát bizonyítja. Az itteniek 3-4 cm átmérőjűek.

35 Számos orsókarika (Spinnwirtel, Rondell, Tonscheiben) került elő a Gellérthegy-tabáni - Budapest - eraviszkusz oppidum területén.

36 A La Téne C2-D időszakra keltezett herzogenburg-i (Alsó-Ausztria, a Donau-Duna és a Traisen egybefolyásánál) településről is említhetünk finom anyagú pereszlen-korongokat.

37 A Kis Kárpátok/Maié Karpaty nyugati oldalán fekvő PohanskaPlavecké Podhrade várának leletei, 4,5-6 cm méretű átfúrt korongjai - praslena - úgyszintén a szelevényi formát reprezentálják.

38 A Dyje/Thaya folyóhoz kapcsolódó területekről két települést citálhatunk. Az egyik Veiké Hosterádky: a hosszabb időszakra datált emlékanyag lendítősúlyai (kolecko), melyek 5 cm körüli átmérőjűek, asztali edények falából készültek.

39 A másik Strachotín, döntően La Téne C-D korú település: az innen közölt agyagtárgy további bizonyítékát nyújtja annak, hogy a kelta világban ez a változat volt a mindennaposabb.

40 A cseh-morva térségből még egy lelőhelyet említünk, a Vltava/Moldau fölött emelkedő Hrazany oppidumát: a nagyszámú cserépkorong átmérője itt is átlag 4-5 cm.

41 A nyugatabbra elhelyezkedő Duna-vidéki régió egyik legjelentősebb La Téne C2-D korú „nyíltszíni" kelta agglomerációja Berching-Pollanten a Frank-Alb területén (Oberpfalz) Regensburg és Nürnberg között. Az ásatásokról készült előzetes jelentésben kerekre faragott, átlyukasztott cserepekről is beszámolnak.

42 6. Csésze, ill. tálka darabja, oldalrésze. Az agyag, melyből gyorsan forgó korongon készített, finomabb, jól iszapolt - jobban mondva igen apró szemcsés. Szürkésbarna árnyalatú, amely vékony réteg a sötétes mag két oldalán. A cserép egy élesen bikónikus formájú edénykéből törött ki. Apró nyaktöredéke közel függőleges, ebből megtörve indul a kissé domború vállrész. Az edényéi („carina") fölötti felület vízszintesen polírozott, az az alatti ennél mattabbnak mondható. A cserép mérete 2,6x1,9 cm, vastagsága 0,6-0,3 cm. A leletanyagban még egy pont ilyen töredék fordul elő, ennek mérete 3x1,7 cm. (8. kép 6) 7. Tálka vagy másként csésze fragmentuma, nyak-, váll- és hasrésze. Színe sötétes tónusú szürkésbarna. Ez csupán a felszín, amely alatt mm vastag barna csík mindkét oldalon - a fal magja sötétes. Finomabb nyersanyagból sebesen forgó korong-szerkezeten készült, ennek jele a belső oldal filigrán barázdáltsága. A felület gondosan polírozott horizontális, úgy 2 mm-es ráhúzásokkal. Ez annyira szabályos, hogy joggal föltételezhetjük: az edényt némi száradás után ismét korongra tették, s azon fényezték. Mint az előző leletnél, a nyakból itt is csak töredék látható, mely vertikális. A váll egyenes, kónikus. A keramika legnagyobb kiszélesedése éles törésű, ami egy kettős csonka kúp alakú formát tár elénk. A fragmentum 3,7x2,2 cm méretű és 0,6-0,2 cm falvastagságú. Mindent összevetve egy 4-5 cm magas, 7-8 cm szájátmérőjű, úgy 9 cm hasátmérőjű és 4 cm körüli talpátmérőjű asztali használatú alkalmatosságról van szó kihajtó peremmel és omfaloszos vagy profilált fenékrésszel. (8. kép 7) Érdekesebb, különlegesebb kis csoportját alkotják a szelevényi kelta telep anyagának a homorú vállú, élesen bikónikus profilú edények, melyek nagyságrendi szempontból egy kisebb kategóriába tartoznak. A Kárpát-medencében a La Téne B korszaktól lehet velük számolni, nyilván oly módon, hogy a kelta foglalásnak megfelelően a Dunántúlon előbb, az Alföldön később, habár ez meglehetős nehézséggel követhető nyomon. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy a közép La Téne világ kerámiája egyik variánsának tekinthető. Közelebbi távolabbi párhuzamait hozhatjuk pl. Ciumesti/Csomaközről, temető anyagából.

43 Előfordul ilyen fazekastermék Sárbogárdon (Szecsődi homokos) a Sárvíz mentén a Mezőföld dombvidékén egy vegyes rítusú temetőben, amely a Kr. e. 4?-2. századra keltezhető.

44 Kisebb tál ill. csésze - így jól köthető a szelevényihez - az az edényke, mely Felsővajkról (Zalai-dombság) való, s ami még a La Téne B periódusra esik.

45 Legszélesebben a Kr. e. 4-2. századra datálódik egy Reziben előkerült sírlelet (nagyobb méretű).

46 Eddigi tapasztalataim nyomán az rajzolódik ki, hogy ez a konkáv vállú, élesen kónikus, mélyebb súlypontú, kisebb méretű edénytípus a kelta oppidumok korára már nemigen jellemző. Inkább a kelet felé irányuló terjeszkedés, s az azt követő konszolidáció időszakára. Szelevény esetében a 29 HUNYADY 1944.118.; MARÁZ 1977.49. és p. 51., valamint ZIRRA (1971). 190. Abb. 8. (kronológiai táblázat az ún. Nir-Carei alcsoportra). 30 ZIRRA 1967. 69. és 73. 31 VADÁSZ 1986. 246. Pl. VII. 5, 234. és 237. 32 HORVÁTH 1986.160. Pl. XXI. 8a-b és 107-108. 33 ZIRRA, Vlad 1980. Pl. 8-9 és 45., ezenkívül Pl. XIV. 13 és 49. 34 HOREDT, Kürt 1979. 49. Abb. 22.18 és 48. 35 HANNY Erzsébet 1992. 261.4. kép 2-3, továbbá 247. és 253. 36 BÓNIS Éva 1969.193-194. és 55. Abb. 15.25,62. Abb. 22. 22,95. Abb. 49. 41 többek között. 37 WINDL, Helmut 1972. 91. Abb. 26. 3, 95. Abb. 33. 6 és 69. 38 PAULIK, Jozef 1976. 215. Tab. XIII. 9-10, valamint 12. 39 CIzMÁR, Milos 1984.476. Obr. 10. 5 és 7. 40 Uő. 1987. 215. Obr. 7. 8, ehhez még 207. 41 JANSOVÁ, Libuse 1986. Tafel 4.18. és 84., Tafel 18.12 és 98., Tafel 49.19 és 135.- többek sorában. 42 FISCHER, Thomas-PAULI, Sabine-SPINDLER, Konrád 1984. 326. 43 ZIRRA, Vlad 1967. 25. Fig. 11 x, 95. Fig. 43. alul, 96. Fig. 44. mind, valamint 94. és 97. 44 PETRES Éva 1971.142(20). és 128(6). 45 HORVÁTH László 1986.145. Pl. VI. 8 és 76. 46 Ua. 169. Pl. XXX. 9 és 122. 50