Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

/18. kép. Aba-Novák Vilmos freskófestés közben. Mögötte az állványon: Borbereki Kovács Zoltán 119. kép. ChioviniFerenc: Verseghy Ferenc 120. kép. Zádor István: Bajor Gizi a „Krétakörében színésznőt, a Nemzeti Színháznak a századforduló idején Jászai Mari mellett legünnepeltebb drámai művésznőjét, 255 aki a filmszínészi pályára lépett, felfelé ívelő karrierjét azonnali sikerekkel kezdő szép­ségkirálynőt, Tasnády-Fekete Máriát, 256 és Székely Sándomét, Szé­kely Sándor gépészmérnök, filmszakírónak, a régi Országos Magyar Mozgóképipari Egyesület szakértőjének, számos filmszakkönyv írójá­nak, az első magyar filmlexikon egyik szerkesztőjének, a „Filmtechni­ka" című filmhetilap szerkesztőjének, a filmfőiskola tanárának feleségéről készített portréját. 257 -Borbereki Kovács Zoltán pedig 1933-ban mintázta meg a város polgármesterét, dr. Tóth Tamást 258 . 1934-ben az ország közvéleményének reflektorfényét is Szolnokra irányítva adta át a városnak a Tisza partján felállított Verseghyt ábrázoló mellszobrát; 259 1937-ben pedig megrendelésre készítette el gróf Szapáry Gyula emlékművét. 260 -Pólya Ivántól 1936-ban a magyar állam megvette „Magányos csónak" című vásznát, 261 s 1937-ben pedig ugyancsak a magyar állam megbízásából Párizsba utazott, hogy a világkiállítás magyar pa­vilonja számára megfesse „Tiszai halászat" című képét. 262 IV. Kapcsolatteremtési kísérletek külföld felé A művészek megélhetését könnyítő mindezen ismertetett mó­dozatok azonban eltörpültek amellett a lehetőség mellett, amelyet a Szolnoki Újság 1934 tavaszán hasábjain közzétett, „...a nyár fo­lyamán amerikai festők nagy csoportja jön tanulmányútra s nálunk, Magyarországon hosszabb időt töltenek. Budapest lesz a központjuk s innen fognak szétrajzani, meglátogatni az ország érdekesebb helyeit, látnivalóit. A Szolnoki Művésztelep agilis igazgatója, Jancsó Lajos és a telep jelenleg Budapesten tartózkodó törzstagja, Aba-Novák Vilmos máris megkezdték az előkészítő munkát, hogy az amerikai művészek közül minél többen s minél hosszabb ideig tartózkodjanak váro­sunkban. A tervek szerint a festők 15-20-as csoportokban tennék a vidéki kirándulásokat s természetesen az, hogy mennyi ideig tartóz­kodnak egy-egy helyen, az attól függ, hogy ott milyen jól érzik magu­kat." — írja a város polgárainak és a művészeknek az óhaját is reménykedve megfogalmazó hírlapíró. 263 Óriási várakozással tekintett a város egész közönsége ez elé az égből pottyant, kínálkozó lehetőség elé. Hiszen - mint azt a lap meg­fogalmazta, itt-tartózkodásuk - ha a város polgárai udvariasak, fi­gyelmesek az ide látogatókkal szemben -, jelentős üzleti élénkülést, anyagi gyarapodást kínál, amivel csak ügyesen kell tudni élni. Mert „...azzal tisztában kell fennünk, - olvashatjuk a figyelmeztető-intő so­rokat - hogy az európai útra jövő amerikai festők valamennyien 255 KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon, Budapest, 1969. 256 ÁBEL Péter (főszerk.): Új Filmlexikon II. Budapest 1978 257 KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon, Budapest, 1969. 258 Szolnoki Tükör, I. évf. 1. szám. 1933. szeptember 10.12. p. 259 Szolnoki Újság, IX. évf. 1934. szeptember 9. 1. p.; Szolnoki Újság, IX. évf. 1934. szeptember 20. 3. p.; és Szolnok és Vidéke, XVI. évf. 1934. október 7. sz. Képes Híradó, 6. p. 260 Szolnoki Újság, XII. évf. 1937. december 14.4. p. 261 Szolnok és Vidéke, XVIII. évf. 1936. március 29. 5. p. 262 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, XLVII. évf. 1937. március 27. 5. p. 263 Szolnoki Újság, IX. évf. 1934. március 8. 2. p. 379

Next

/
Thumbnails
Contents