Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

alelnöke által Vaszary Kolos bíboros hercegprímás nevére alapított 3.200 koronás díjat minden harmadik évben a magyar történelemből vagy a magyar szentek életéből merített olajfestményekre; a 2.000 korona értékű Lotz-díjat a mester belátására bízott és az általa megjelölt esztendőben a legérdemesebbnek talált képzőművészeti alkotásért; a társulat volt párfogó tagja, néhai Wahrmann Mór 1893-ban tett alapítványának kamataiból minden ötödik évben esedékes 600 koronás pályadíjat; az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat volt alelnöke által 1898-ban létesített, évenként elnyerhető 450 koronás báró Harkányi Frigyes-díjat a kiállításon először résztvevő művészek egyikének kitüntetésére; a Lipótvárosi Kaszinó minden esztendőben kiosztandó 1.000 korona összegű felajánlott díját; özv. gróf Nemes Nándorné báró Ransonnet-Villez Eliza két évre évi 900 korona nagyságrendű, pályázat útján elnyerhető Művész-ösztöndíját az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat igazgatóságának művésztagjaiból állók döntése alapján; néhai özv. Nadányi Albertné évenkénti 500 koronás díját 1903-tól pályázati hirdetés mellett; a „Művészet" kiadóinak 1.000 koronás rajz-díját; a Lipótvárosi Kaszinó 500 koronás pasztell díját; az Erzsébetvárosi Kaszinó esetről esetre adományozott 500 koronás díját; illetve Ó Felsége a Király magánpénztárából történő vásárlásait; a királyi várpalota számára történt vásárlásokat, és az állami vásárlásokat.

231 S mivel ezeknek a juttatásoknak az odaítélése mindig is emberek, nem egy esetben igen gyarló emberek ítéletén állt vagy bukott, nem csoda, ha a folyamodó-pályázó művészek sokszor még elveiket is feladva igyekeztek a zsürorok jóindulatát elnyerni, a döntnökök kegyeit kiérdemelni: vagyis biztosítani, - ha csak egy rövid időre is, művészetükből való megélhetésüket. Helyi lebontásban is ugyanígy működött a támogatási szisztéma. Ott is elsősorban a számottevő anyagiak birtokosaival kellett művészetüket elfogadtatni, megkedveltetni. Olyan tehetős személyekkel, akiknek jelentékeny magánvagyonuk miatt nem okozott, nem okozhatott különösebb gondot egy-egy műalkotás akár borsosnak számító áron való megszerzése sem. Vagy pedig olyan tekintélyes hivatalokat betöltő potentátokkal, akiket társadalmi rangjuk, funkciójuk hozott vásárlási helyzetbe (polgármester, bankok, gyárak, vállalatok igazgatói, igazgatótanácsok elnökségi tagjai). S emellett természetesen nem mondhattak, s nem is mondtak le a szerényebb jövedelemmel rendelkező, viszonylag kispénzű polgár vásárlásra való folyamatos buzdításáról sem, jóllehet nem rájuk számítottak elsődlegesen. 112. kép. Zombory Lajos festőművész terve a Tisza part rendezésére (1925/ 231 DR. SZMRECSÁNYI Miklós: Visszapillantás az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 50 éves múltjára. In: LYKA Károly (szerk.) Művészet, X. évf. Budapest, 1911.99-155. t Ezért szerveződtek a látványos összejövetelek, a műsoros rendezíl vények képvásárlásokat eredményezhető alkalmai: a maszkabálok, a 0 farsangi mulatságok, képsorsolások, garden partyk. Melyeken való a részvételre minden eszközzel megkísérelték buzdítani, ösztönözni az ti említetteket: a potenciális vásárló közönséget, r Ehhez azonban be kellett épülni a megcélzott társadalmi csoporn tokba, a kiszemelt, lehetséges vásárlók közé, rájuk kellett hangolódni, i- kedvükbe kellett járni. it Szolnokon - a helyi újságok híradásai szerint - ennek számtalan n módozatával kísérleteztek a művészek. Példaként idézünk néhányat a ;i művészeknek a művészet, a művésztelep népszerűsítése, vagyis a ű távoli cél: az esetleges, vásárlásokkal biztosítható művészetből való i- megélhetés érdekében „elkövetett" próbálkozásai közül. Összeállíő tásunk alábbi néhány kiragadott híranyaga szolgáljon ennek dokuit mentálására. i. - Az 1933-ban elhunyt Zombory Lajos nekrológjaiban, róla-munti kásságáról szóló méltatásokban csokorba szedett információk talál a hatók a neves állatfestőről, aki 1902-ben Lippich Elek kérésére >i költözött a szolnoki művésztelepre, s a legszolnokibb szolnokivá vált. Ő „...szere/mese volt Szolnoknak: városrendezési tervei múlhatatlan f\ értékűek, hasznos tagja volt a városi képviselőtestületnek, ő volt pl. az, aki Kludik polgármester idejében a legerélyesebben szállt síkra c, amellett, hogy a város növekvő vízszükségletét ne artézi kutak fúrán sával, hanem a folyó Tisza vizéből elégítsék ki." - irja róla V.Gy. (= ViI- dor Győző).

232 Amikor Szolnokra került - olvashatjuk róla egy másik it helyen - szoros baráti nexusba került Gruber József akkori városi főjegyzővel, a művésztelep titkárával, aki minden városfejlesztési ügyet megtárgyalt vele. így létesült 1903-ban indítványára a művészi. telep két műterméből például kiállítási helyiség (I. feljebb idézve Lyka >- Károlynak a telep első kiállításáról szóló közlését, ahol a kiállítási I, lehetőséget Glaspalastnak nevezi), de őt kérte fel a város és a római i- katolikus plébánia arra, hogy a Pápay család Mária szobra, a Szent ó János és Szabadság szobor belátása szerint megfelelő és esztétikus it kellő helyre kerüljön. Beválasztották a templomépítő bizottságba, az :t ott folyó művészeti munkálatok, az oltárkép restaurálásának ellen:- őrzésére, tagja volt a legtöbb közművelődési bizottságnak vármegyei n és városi szinten egyaránt, s 1925-ben elkészítette a később részben >l megvalósított Tisza-part rendezési tervét.

233 s - A Damjanich Múzeum gyűjteményében ma is megtalálható egy /13. kép. Olgyay Ferenc terve a Damjanichszobor elhelyezésére 232 Szolnoki Tükör, II. évf. 1934. január 15.1. szám. 9. p. 233 HIRIM László és ZSADÁNYI Oszkár (szerk.) 1928. 376