Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

tani derék gör. kath. lelkészt kértük fel. Szirt hadnagy sírját kereszttel jelöltük meg... "

106 Nem volt sokkal kedvezőbb az itthon maradottak helyzete sem. Az a nagy lendületű fejlődés, amely Horthy Szabolcsnak, az 1910-ben beiktatott új főispánnak a működése alatt különösen gazdasági és kulturális téren megindult (ekkor létesült a szolnoki cukorgyár és fejeződött be az I. Ferenc József tiszai közúti híd építése többek között), a világháború kitörésével megakadt. 1915-ben maga a vármegyei főispán is hősi halottja lett a galíciai harcmezőkön folyó összecsapásoknak, de ettől függetlenül is komorodott az ég nemcsak az ország, de a város, a vármegye felett is. Egymást követték a korlátozó intézkedések, a lakosság egyre nehezebben szenvedte el a növekvő pénzügyi megszorításokat, a növekvő adóterheket, a rekvirálásokat, az élelmiszer- és közszükségleti cikkek fogyasztásának egyre csökkenő mértékű „adagolását". Nem voltak már ígéretes városi építkezések, újabb ipari üzemek sem létesültek a háborús évek alatt. S ezzel párhuzamosan a művészi alkotó munka lehetőségei is egyre csökkentek. Mikor pedig 1918. október 25-én Szolnokon is megalakult a nemzeti tanács, megkezdődött a régi közigazgatási rend radikális felszámolása, megsemmisültek a vármegyei, városi és községi hatóságok, a bíróságok és a rendőrség, s átalakult a közoktatásügyi szervezet is. Az ügyeket mindenütt a munkás- és katonatanácsok intézték, s a pénzintézeteket, közigazgatási, közmunkaügyi, igazságügyi, közélelmezési ügyeket a népbiztosok ellenőrzése alá rendelték. A románok előretörésével még súlyosbodott a helyzet. S bár a Tisza vonalát a hatalmas mértékben megáradt folyók miatt nem tudták átlépni, Szolnok száz napon át ostromlott frontvárossá vált és állandó célpontjává mind a román, mind a védekező vörös egységek ágyúzásának. Ezt a naponkénti ágyúzást, belövéseket természetesen a fő célpont: a Tisza-híd és környéke szenvedte meg, így a hídnál fekvő művésztelep és a híd közvetlen közelségében kifejlődött-kiépült belváros: a városközpont. Urbán Lajos szolnoki orvos napi feljegyzései szűkszavú, de hű krónikája ezeknek a nehéz napoknak. Az 1919-es szolnoki harcokat megörökítő naplójában többek között olyanokat olvashatunk, hogy „...Hajnali Vz 1-kor erős pergőtűzszerű ágyúzásra ébredtünk fel. A mi csapataink ágyúznak erősen, állandó ágyútüzelés közt géppuska, kispuska zaj — amire a románok is erősen válaszolnak... (május 23.) ...délután 'A 5-kor hevesebben ágyúzza a román a várost, mint máskor. Egész V2 8-ig lőtte a Szapáry utcát és a Várat... (június 10.) ...egész nap apróbb ideig tartó lövések a mieink részéről. Akkor utána a román, valószínű, hogy a templomot - illetve a tornyot, mint sejtése szerint megfigyelő helyet, gránáttűz alá vette, de bizony a templomtornyot nem bírta eltalálni... azt mondják, hogy a Vártemplom romokban hever és az egész vár-nevű városrész. Azt beszélik, hogy a Vártemplomot, vagy 54. kép. Pólya Tibor: Sebesült katona 55. kép. Zádor István: Őrszemek (diópác) 60-70 lövés érte, a nagytemplom is kapott már vagy 20-25-t, de nem látszik meg rajta, mert igen erősek a falai... (június 13.) ...nyugodt, csendes volt az éjszaka, mikor egy irtózatos robbanás zaja vert ki bennünket az ágyból. Az egész utca népe felébredt és az utcára rohant, hogy mi volt az. Reggel hallottuk azután, hogy a 30 öles hidat felrobbantották a románok... (június 30.) ...a románok már délután lövik újra a város posta és híd felőli részét... (július 26.) ...a román tüzérség leadott egy félórás pergőtüzet a városra... egy újabb őrületes pergőtűz a városra...borzalmas pusztítást csinált a sok nehéz ágyúlöveg, csupa nehéz gránáttal dolgoznak, hallom, a Tisza hidat a város felőli végén felrobbantották... (július 28.) ...a város képe igen szomorú, már azt értve, hogy össze van lőve a város... (augusztus 4.) ...azt mondják a román tisztek, ha 35 percet késik a parlamenter, úgy 150 ágyúval porrá lőtték volna a várost... (augusztus 5-6-7.). "

w Kiegészítő magyarázatként a közölt idézetekhez annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy az említett helyszínek Szolnok központi részének utca, illetve hely megnevezései. A Szapáry utca például azonos a Tisza-partról induló, s a vasútállomástól a Tisza és Zagyva-hídig nyúló Baross utcát, a belváros közepén merőlegesen keresztező utcával. A Vár pedig a Zagyva-hídon túli városrész, amelynek területén a művésztelep épült (mindkettő a június 10-i bejegyzésnél). Ugyanitt található a Vártemplom is, közvetlenül a művésztelep szomszédságában, míg a nagytemplom, a Szapáry utca végén, a Tisza parton lévő római katolikus vagy Ferences templom, Szolnok 1724-1757 között épített, legrégibb fennmaradt épülete (június 13-i bejegyzések). A 30 öles híd a Tisza-hídtól délre eső ártéri híd, amit „százlábú híd"-nak is neveztek (június 30-i jegyzetben), a város posta és híd felőli része megegyezik a Tisza-Zagyva hidak lábánál az 1856-ban épített úgynevezett Obermayer-Hubay-féle házzal, Szolnok első emeletes épületével (július 26-i bejegyzésnél). A város felőli részénél felrobbantott Tisza-híd pedig azonos az említett Horthy Szabolcs főispánsága idején 1911-ben átadott I. Ferenc József tiszai közúti híddal. A proletárdiktatúra idején talán Szolnok szenvedett a legtöbbet. A Scheftsik György vezette május 3-i ellenforradalom leverése után a városban megjelent a Szamuelly féle vésztörvényszék, amely 32 áldozatot szedett. S akkor még nem is említettük azoknak a sokaságát, akik - jóllehet többjéről az idézett Urbán Lajos napló név szerint is megemlékezik, ám terjedelmi okok miatt e helyen nem említhettük - az ágyúzások, belövések következtében veszítették életüket. A véráldozaton felül anyagiakban is felbecsülhetetlen kár érte a lakosságot. A város és a művészeti egyesület tulajdonát képező, alapos válogatással összeszedett értékes, Pettenkofeneket, Biharikat, Deák-Ébnereket tartalmazó képgyűjteménynek lába kelt, szőrén-szálán eltűnt a zűrzavaros időkben. S mivel a proletárdikta106 SZÁSZ Menyhért: Szirt Oszkár. Múlt és jövő, VII. évf., 1917. 256. p. 107 KAPOSVÁRI Gyula: Krónika - helytörténet. Jászkunság, XV. évf. 1-2. szám, 1969. március-május, 24-45. p. 345