Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
„Az iskola legnagyobb része bevonult". Tartalma azonban sokkal súlyosabb. Azt jelenti, hogy kitört a világháború, amelynek négy esztendeje alatt nemcsak a telep utánpótlása akad el, de csatasorba állnak a már meglett, nős-családos idősebb művészek is. Ki ilyen, ki olyan hazafias szolgálatot teljesítve. Vannak közöttük olyanok, akik művészek lévén - speciális feladatot kapnak: hadirajzolói szolgálatot teljesítenek. S igaz, hogy viszonylag biztosított körülmények között, de mégiscsak a frontvonal közelében. Amely „biztonságinak sokszor egy végzetessé is válható fronton szerzett sérülés, sebesülés az elengedhetetlen feltétele, mint például Zádor István esetében, akinek a szerb fronton egy ütközetben a bal kulcscsontja felett, közvetlenül a fő ütőér mellett hatolt a nyakába egy golyó s a jobb tüdőn keresztül a jobb vállán jött ki. 102 Mások, mint például Pólya Iván, „mezítlábas" frontkatonaként bukkannak fel az olasz frontvonalnál. „Udinében sok ismerőssel találkoztam... Séta közben egy 50. kép. Mednyánszky László báró: Katona útra kész szerelésben rémben több kép tükrözi a világtörténeti idők hangulatát...", „...a hetedik terem nagyméretű háborús képeket (is) tartalmaz...". S akkor még csak azokról a művészekről esett szó, akik túlélve a nagy világégést, képesek voltak még az alkotó munkára. Akik között szép számmal találunk Szolnokhoz kapcsolódó olyan neveket, mint Szüle Péter, Mednyánszky László, Vidovszky Béla, Zádor István, Ruszti Gyula, s az egykori ugyancsak Kohner-ösztöndíjas Romek Árpád. 104 Mert szó szerint igaz, amit a Művészet 1916-os számában a névtelen cikkíró úgy fogalmaz, hogy „nemzetünk fegyveres küzdelmében, annak kezdete óta ott vannak a művészek is. " 105 Ők a szerencsések. De az egykori Fényes Adolf-tanítvány, Germány Elemér 1916-ban hal hősi halált, az ígéretes karrier előtt álló Szirt Oszkárt pedig 1914es bevonulása után, novemberben sérültként hozzák a szerb harctérről a Szent-István kórházba, 1915 februárjában a Kárpátokban folyó harcokban vesz részt, mint 51. kép. Ruszti Gyula: Hadifogoly képmása 52. kép. Szirt Oszkár: Önarckép 53. kép. Szirt Oszkár hadnagy (fénykép) teherautó soffőrje "főhadnagy úr! főhadnagy úr!"kiáltására lettem figyelmes. Pólya Iván kedves jó barátom volt, aki itt... egy sebesültszállító-oszlopnál teljesített szolgálatot." - írja Zádor István háborús élményeit idéző könyvében. 103 Megint mások komoly hadi kitüntetéseket szereznek, mint a vitézi címet nyert Aba Nóvák Vilmos. A Lyka-féle Művészet XVII. évfolyamának a Képzőművészeti Társulat nyolc teremben rendezett 1918-as Tavaszi Kiállításáról készült beszámoló, amely termenként ismerteti az összegyűjtött anyagot, szinte kivétel nélkül olyan kitételekkel él, hogy „...az első számú teremben...mindjárt az első kép egészen a jelené, háborús aktualitású: Markó Ernőnek egy orosz fogoly-típusa. Juszkó Bélának Tagliamentomelléki kompozíciója hasonlóan a háborúból való tárgy.", „...csatakép nyitja meg a negyedik terem műtárgyainak sorát...", „...arcképek, tájképek az ötödik terem uralkodó eleme...(de) hozzásorolhatjuk... (a művészek) ...oly képeit, amelyek tárgyuk révén többé-kevésbé összefüggenek a világháborúval...", „...a hatodik tezászlós-segédparancsnok. Innen betegsége miatt ismét kórházba kerül, majd felgyógyulása után az orosz fronton harcol tovább. 1915 októberében Kún László tábori lelkész az alábbi levelet juttatja Szirt Oszkár családjához: „Igen Tisztelt Uram!...Szirt Oszkár ezredbelihadnagy bajtársunk f. év július 21-én esett el. Ezredünk akkor a Búgon kísérelt meg átkelést. Ez sikerrel is járt, de a túlsó parton nagy orosz erők ellentámadásba mentek át, mely elől kénytelenek voltunk eredeti állásunkba, a Búg innenső partjára visszajönni. Ez alkalommal Szirt hadnagy azt a parancsot kapta, hogy századával egy felvételi állást foglaljon el, mely által az orosz ellentámadást feltartóztassa addig, míg a visszavonuló csapataink eredeti állásaikba visszatérnek. Szirt hadnagy századával csapataink visszavonulását hősiesen fedezte, s végsőkig kitartva találta a gyilkos golyó. Hátlövést kapott. Pár óráig még élt, s a Búgon sikerült még átszállítani, hol hős lelkét kilehelte. Tudorkoviec községben a leégett görögkatholikus templom előtti kereszt mellett az út mentén temettük el és sírjának gondozására az ot102 ZADOR István, 1934. 33. p. 103 U.o. 179. p. 104 Művészet, XVII. évf. Budapest, 1918.1-8. p. 105 Művészet, XV. évf. 1916.14. p. 344
