Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

Szlányiné, ez a kiváló ízlésű és szépérzékű szépasszony itt sem tagadja meg magát, száz év előtti régi jelmeze korhű rajz után készült. Minden ruhakellék a maga helyén, kitűnően applikálva, bájos főkötő. Szoó Mária temperamentumos táncosnő, de táncoltatták is ám sokat, Tóth Imréné fantasztiku­san megstilizált baccarat démon, sárga alapon fe­kete tüll, aranypénzekkel, derékon égő fáklya, vállán két szárny, kezében arany bot, sárga szala­gokkal, az alj díszítése slágerekből összerakott kártyák. A fiatalabb lányok közt legbájosabb Víg Mag­dus, mint hollandi lányka, Varga Gyuláné fess ma­gyar menyecske, lánya, Emma pedig mesebeli Pi­roska, kitűnően stilizálva. Igen kedves hollandi lány volt még Zrumecky Ilus. A férfi kosztümök szintén igen ötletesek voltak s különösen tetszettek közülük az Ördögök. A Társaság reggel 7 óráig maradt együtt." ­zárja beszámolóját a cikkíró. 94 Ha a tudósításban említett nevekre koncent­rálunk, megállapíthatjuk, hogy a hangulatos és díszes kiállítású „maszkabál"-on megjelent a város krémje, a polgárság színe java. Mivel a városiak és a művésztagok közös farsangi rendezvényének gondolata a szolnoki festők agyából pattant ki, s a termek berendezésének, a pokolnak és az egyipto­mi mastabának a kialakítása is egy telepi alkotótól, Olgyay Ferenctől eredt, illő a művészek neveivel kezdeni. Láthatjuk, hogy a színhely be­rendezésekor a „sárkányt Szlányi Lajos készíti formálja" Mihalik Dániel segítségével, ki közben a villanyszerelési munkákat is végzi és irányítja. Hogy Jávor Pál és Kléh János az egyiptomi terem­46. kép. Lechner Ödön festőművész 47 kép. Dr. Kerekes Sándor főjegyző (Pólya Tibor karikatúrája) 48. kép. Vidovszky Béla: Hunyorok udvara ben tevékenykedik; s hogy Olgyay Ferenc nemcsak kiötlője a szín­helyeknek, de fő irányítója is valamennyi folyamatban lévő munkának, s ő tartja rajta a szemét az anyagbeszerzéstől kezdve a szállításokon át a műsziklák építéséig, s felügyeli nemcsak a segédmunkásokat, de az egész társaságot is. Kiderül, hogy a jeles alkalom sikeréhez még vendégművészt is „alkalmaznak": a jeles építész, Lechner Ödön fia, ifj. Lechner Ödön festőművész is aktívan közreműködik; a városiak képviseletében pedig a kivitelező munkálatok során a „bámulatosan szorgalmas Kerekes Sándor" veti be minden energiáját. Mégpedig kettős minőségében. Mert igaz ugyan, hogy főjegyző és helyettes polgármesterként Szolnokot képviseli, ám ugyan­akkor akár a telepiek közösségébe tartozónak is tekinthetjük: hiszen 1927-től a Művészeti Egyesület helyettes igazgatói teendőit is ellátja. A pokol fejedelme, a Lucifer trónusán ülő Hunyor Pista ügyvéd, a volt jászapáti királyi köz­jegyző is csak első megítélésre tűnik „csak városi polgárnak". Életrajzi adatait fellapozva ugyanis kiderül: neki is van „holmi művészi kötődése": felesége a neves szolnoki művésztestvérekkel, Pólya Tiborral és Pólya Ivánnal áll rokoni kapcso­latban. Mivel a továbbiakban a tudósítás a résztvevő hölgyek toalettjeivel folytatódik, a férjek, tölt­senek bár be akármilyen fontos közméltóságokat, csak háttér figurák maradnak, akik csupán neve­sítik asszonyaikat, leányaikat. Ám mivel maguk is jelen vannak, sőt oldalbordáik, csemetéik csillo­gását is ők, illetve hivatali méltóságuk biztosítja, feleségeik helyett mégis róluk kell szólunk. Lilla, vagyis Kiss Ernőné férje, a Csokonai jel­mezt öltött dr. Kiss Ernő ügyvéd és földbirtokos a szolnoki ügyvédi kamara elnöke, megyebizottságí tag, Szolnok város országgyűlési képviselője, felsőházi követe, majd tagja. A görög nőnek öltö­zött Brandtné férje annak a neves Szolnoki Vívó Clubnak egyik tehetséges tagja, amelyik ugyaneb­ben az évben, a Szegeden rendezett országos ver­senyen negyedik helyen végzett, s amely Club olyan nevezetességet is nevelt, mint az 1928-as amszterdami olimpiai bajnokságot nyert kardvívó csapat szolnoki büszkeségét, Glykais Gyulát. Füredi Ferencné nemcsak Faust főkötős Grechtenjeként kelt figyelmet kulccsal, tarsollyal, rokkával, guzsajjal a kezében, de azért is, mert Németországban, Budapesten és Kolozsvárott jogi tanul­mányokat végzett férje a Tiszavidéki Hitelintézet vezérigazgatója és a Nemzeti Bank szolnoki fiókjának alelnökeként számos szolnoki egyesület díszelnöke is. A Pieretteknek öltözött Csekey lányok a szol­noki református egyház első lelkipásztorának rokonságát jelentik, Kűry Albertné biedermayere öltözékében férjének, a vármegye alispánjának mutatós büszkesége. A díszmagyarban pompázó Kerekesné a már fentebb bemutatott Kerekes Sándor neje. A háromféle kosztümben is „fregolizó" Komorné a mérnöki végzettségű nyugalmazott miniszteri tanácsos, Komor Arnold asszonya, aki a szolnoki izraelita hitközség elnökeként a vármegyei utak fejlesztési és Tisza-híd építési munkálatainak irányítása, kidolgozása révén szerzett mindenki előtt közmegbecsülést. A volt jászberényi járásbíró, majd szolnoki törvényszéki táblabíró felesége, Lippe Vilmosné volt a fekete dominó, dr. Mandel Sánorné, a „remete" az ügyvédi kamara elnökhelyettesi posztot betöltő férje révén nemcsak a jogászok szépszámú táborát képviseli, de az izraelita hitközséget is, s az igen 342 94 SZABÓ Barna. Szolnok, 1938. 52-65. p.

Next

/
Thumbnails
Contents