Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette
*r^~J*~l/(\ A^v««^ A*. A*. iU Cófl HAfy •J^-Íw^. — rtL^fc^ cA^CtWZ^v<^ *- d-n" 22a)-b)-c) kép. Bihari Sándor levele rttowJl tr<£ <K-^»-t4> tA*-L. /f-WwHk. |$M^. U> ^xJ v, Mw^ *. "fi / rY: v-Á/tm*^/, &LA*£^~ K/L ^A4->^ . ^ ^^ ni-H«iW ,<)<*4~-i^A^—^ (Í U. '^^^ / ?/ (^j L*i***U ^ ufr vi^ (^^-^ V^U^L ^^. /Uv^C V\/i^Uu>-^hA *£• 9^AMhU^ gével, s bár nem dolgozott a kolónián, de a létrejövő Művészeti Egyesület tiszteletbeli tagja volt. 34 Akinek az érdekében már a műterem lakások felépítése után a mindig is túlzásokkal élő hírlapíró és lapszerkesztő, Hild Viktor úgy fogalmaz, hogy a Szolnoki Művésztelep beindulásához és nemzetközi rangra emelkedéséhez „...csak egy mester kell, ki gócpontul szolgáljon a jegecesedésre. Mily szerencsés pillanat! Ez a mester kéznél van. A legmagyarabb művész... a nemzeti ideáltól minden sejtjében áthatott Vágó Pál Jász-Apáthira vonult vissza... A magyar géniusz e ritka revelációját nyerte meg Szolnoknak a főispán. Még egy műtermet építsenek, műtermet Vágó Pálnak és Lippich Gusztávot egykor úgy említi majd művészetünk történelme, mint azt a látnoki szellemű munkást, ki a magyar Firenzének alapkövét rakta le.'™ A Szolnoki Művésztelep átadását megelőző időszakból, az ott zajló „elő-művészeti élet" élénkségéről jó képet nyújtanak azok a művészektől származó fennmaradt válaszlevelek, amelyek a gazdaságilag, építészetileg, kulturálisan és lélekszámát tekintve egyre fejlődő, erősödő, s a kapott megyeszékhelyi funkcióhoz felnőni igyekvő városnak arra a felkérésére reagálnak, hogy hajlandók-e és milyen összegért vállalni a nemzet nagy halottjának, Kossuth Lajos portréjának a vármegyeháza számára való megfestését. Természetesen a felkérések nemcsak a már jól csengő nevű művészeknek szóltak, hanem elsősorban azoknak, akikkel viszonylag gyakori szolnoki, megyebeli tartózkodásaik miatt már jó, mondhatni baráti kapcsolat alakult ki. így fordultak többek között Bihari Sándorhoz, aki a megkeresésre az alábbi sorokkal válaszolt: „Kedves Imre barátom! Fogaddminden előtt őszinte köszönetemet szíves soraidért. Igen örülnék, mint ahogy én azt hozzád intézett levelemben bátor voltam kijelenteni, ha én a szolnoki megyeháza számára egy képet festhetnék, és különösen annak, ha az a kép nagy hazánkfiát Kossuth Lajost ábrázolná. - Nagyon érdekelne a föladat, és hiszem is, hogy az nékem sikerülne, mert nagy kedvvel mennék neki. - Azonban sajnálnám, ha valami olcsó piktorral kellene az árra nézve versenyeznem, mert bármennyire is szeretném azt megcsinálni e tekintetben versenyre nem szállhatok. — Ezt K.(kedves) barátom szükségesnek tartottam előre bocsájtani, mert jól judom, igen sokan lesznek, a kik azt sokkal olcsóbban csinálják meg, mint én. Egy olyan nagyságú kép, mint Barossé, vagy annál valamivel nagyobb ezer forintba kerülés ennél olcsóbban a kép megfestésére nem vállalkozhatom. A Deák képe ugyanennyibe kerülne. Ez egy olyan ár, a mely, ha tekintetbe vesszük a tekintetbe veendőket - bizony nem sok és jól is tenné a tek.(tekintetes) vármegye, ha művészi dolgokban nem a nagyon olcsót keresné. - Utóvégre is megérdemeli azt úgy Kossuth, mint Deák, ha megörökítésükről van szó, hogy abban ne gazdálkodjanak. — Ha ajánlatomat a tisztelt alispán Úr elfogadná, - úgy nagyon kérném azt mielőbb velem tudatni, és én miután úgyis közel leszek Szolnokhoz, hajlandó volnék átrándulni, hogy azt alaposan megbeszélhessük. — Ha nem: nagyon sajnálnám, de igen leköteleznél, ha épp oly gyorsan tudatnád velem is. Még csak 12- ig maradok itt, azontúl kérném a levelet P. Törteire (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye abonyi járása) küldeni, a hol valószínűleg egész nyáron át maradok. Szívességedet még egyszer megköszönve maradtam kiváló tisztelettel őszinte híved Andrássy út 96. Bihari Sándor" Ugyanebben az ügyben Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja a megyei - jászberényi - születésű Polgáry Gézát, a budapesti Mintarajziskolában és Párizsban képzett, a Műcsarnokban és a Nemzeti Szalonban naturalista táj- és figurális képeit 1896-tól rendszeresen közönség elé táró - ahogy magát titulálta - akadémiai festőt is megkereste árajánlatért. Hogy Bihari mennyire jól ismerte egyrészt kollégái mentalitását, másrészt az apparátusban dolgozó jószándékú, de művészethez nem igen konyító megrendelőit, jól mutatja a fennmaradt válaszlevél, mely az alábbiakat tartalmazza: „Mélyen tisztelt Nagyságos Alispán Úr! F. évi, május hó 8-án kelt nagybecsű leiratát, hazafiúi örömmel vet34 MOLNÁR Judit 1968. 35 H. (HILD Viktor) 1902.1-2. 319
