Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette

20. kép. Tölgyessy Artúr: Pákász Pályája első felének anyaggyűjtő időszakában Kacziány Ödön, és KosztolányiKann Gyula is megfordult Szolnokon, előbbi itteni élményei alapján zsánerképeket festett, utóbbi színfelfogásának kiépítése érdekében inkább délibb, naposabb vidékeken kereste impresszióit. Említhetjük a Szolnokra látogatók rangos névsorában, Feledi (Flesch) Tivadart is, aki Párizsból érkezve szolnoki népéletből vett zsánerjeleneteivel a nyolcvanas években keltett érdeklődést. S még sorolhatjuk a századvégen már jelentős, később pedig a magyar művészetet alapvetően meghatározó festőink neveit. Említhetjük akár Paczka Ferencet, aki Pettenkofennel való ismeretsége révén mint megannyi más helyre, Szolnokra is elvetődött, Pataky Lászlót, aki bár a marosmenti Alsó-Fehérvármegyei Alvincen élt, járt Szolnokon és környékén is, hogy a magyar népéletből vett motívumaihoz ihletést nyerjen. Tölgyessy Artúrt, aki mielőtt Párizsba ment, az 1878-1881 közötti nyarakat Szolnokon töltötte, s Pettenkoffennel együtt is lakott. Közben számos vázlat és résztanulmány mellett megfestette a Zagyva partján, Az est, Út Szarnia felé, A Tisza partján, Füzes, Vízhordó leányok, Vásári jelenet, Halászbárkákműveit, melyek előjátékai voltak 1883-ban nagy sikert aratott Délibábos puszta című képének. S ide sorolhatjuk Zemplényi Tivadart is, aki úgyszintén dolgozott egy ideig Szolnokon, jóllehet a város és a környéke művészetére nem gyakorolt elementáris hatást.

32 Spányi Béla viszont már kifejezetten Szolnok neveltje, „gyermekkorát Szolnokon, nagybátyja házánál, K. Spányi Jánosnál töltötte, az Alföld szépségével megtelítette lelkét. Itt, Szolnokon lett Müller Adolf a mestere, s azután rendszeres iskoláztatásra Bécsbe, Münchenbe ment, s mint fiatal házas került újra Szolnokra, 1878ban, s első sikereit itt festett műveivel aratta.'

62 S akkor még nem említettük Edvi Illés Aladárt, aki ugyan nem köthető kifejezetten Szolnokhoz, - bár Bodnár Éva adatai szerint 1900-tól ott is többször megfordult, - de Szolnok környékén, Szajolban festette többek között a Szélmalmok című vásznát, mely egyik legkitűnőbb alföldi képe. A Nagybányán is megfordult, sőt nem egy esetben Szolnokon több időt töltő, ám ennek ellenére mégis nagybányai jelenlétéről ismertebb művészek is alkottak szolnoki élményeikből főműveket. Mint például Koszta József, vagy a később kecskeméti telepet alapító Iványi Grünwald Béla. Vagy Perimutter Izsák, akinek művészete Szolnokon oldódott fel az idegen hatások alól. S feltétlenül említenünk kell a telepalapítás előtti korszak egyik országosan és nemzetközileg is elismert tekintélyének, Vágó Pálnak a szerepét. Aki az 1876-os megyerendezés adminisztrációs átszervezése miatt jászapáti lakosként a vármegye, s így annak központja, Szolnok művészeti életében - ha nem is tevőlegesen, de mint abszolút tekintély - meghatározóan fontos szerepet játszott. Intenzív kapcsolatban állt a megalakuló telep művészeivel, azok tevékenysé 21. kép. Edvi Illés Aladár: Juhnyáj 32 U.o. 318 33 LAZARBéla1927/b.23.