Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Benedek Csaba: Idegenek a faluban
vagy. Egyik a másiknak segít. Úgy tudják, belátják, hogy magyarok nélkül nem tudnak létezni, mert kevesen vannak. Pár család van csak. Ha nem mennek a magyarok, nem tudják felvinni a halottat a sírhoz." A jövevények megítélésekor nagy hangsúlyt kaphat a társasmunkák végzésének mikéntje. „ A faluba került idegen vagy kevés rokonnal rendelkező családokra jellemző inkább a területi alapon (szomszédság, egy falurész) szervezett társasmunkák. Ezek jobban alkalmi jellegűek, s kicsi a gazdasági súlyuk. A napi egymást segítésen (apróbb munkák a ház körül, szerszámok kölcsönzése, boltba vagy piacrajárók megbízatásai, stb.J kívül ez a réteg, ha komolyabb munkára szorul, mert ezt családja nem oldhatja meg, mindig valami/yen alá-, fölérendeltségi viszonyba kerül másokkal, s az együttműködés többnyire ledolgozás vagy bér- és részmunka jellegűvé válik.™ " A különböző munkakapcsolatok vizsgálata során megállapítható, hogy Valkón a jövevények általában nem számítottak a szomszédaik segítségére. Szinte mindannyian kivétel nélkül házastársuk családját, rokonságát vonták be munkáikba, illetve bérmunka viszonyba kerültek. A szomszédi viszonnyal nehézkes számolni, mert a falu lakossága öregedő tendenciát mutat, és a házak fele lakatlan. Ezt jól példázzák egy alszegi idegen munkakapcsolatai: 14. kép. Istentiszteletre várva... „- Mikor idekerült kikre számíthatott a nagyobb munkaalkalmakkor? Felesége családjára? - Megmondom az őszintét, aki idejött dolgozni, meg vót fizetve. Nem mondom, eljöttek a sógoromék is segítségbe. -Szomszédok? - Nem éppen, nem mondhatom. Ha eljött is, én megfizettem. Tudja mit? Mikor nem a tied, vagy mint ahogy a közmondás mondja: Mikor a kenyér a más tarisnyájába van, nem akkor vágsz belőle, mikor éhes vagy, mikor kapsz belőle. Itt is az idegen, idegen. Nemcsak itt, máshol is." Azok a jövevények, akik nagyobb munkákat egyedül képtelenek megoldani, legtöbbször a szülőfalujukból, rokonaiktól kérnek segítséget. 54 A Kisszugolyban az egyik legénynél ez gyakorinak számít, igaz a feleségnek sincsenek rokonai a faluban, mivel kisgyerekként elkerült Valkóról s csak négy éve telepedtek vissza 55 : „— Nehéz, mert itt a faluba úgy laknak, hogy vagy a lánynak, vagy a fiúnak itt laknak a szülei helybe. Nekünk nincs senki. Ha milagzikba 53 Szabó László: 1998. 90. 54 Huseby Éva Veronika 1983. 56. 15. kép. Istentisztelet megyünk, telefonálni kell nekem vagy neki: Na anyukám gyere ki, mer nincs aki kiengedje a tyúkot vagy a marhának adjon enni. Aki helybe lakik, az mondja: Na gyere, kell rakjak egy ösztörü szénát, gyere segítségbe. Mi azt meg kell csináljuk. - Otthonról a szülőfaludból szoktál segítséget kérni? - Apám itt volt a nyáron is egy hónapot. Jött egy hétre, két hétre, itt ült szívesen segíteni. A fateromnak nem kell, csak meglegyen a kaja, mer 0 arra a kis pocak, kis pálinka- (kényes). Neki nem kell pénz semmi. Csak a kis pia s kaja. Ű dogozik annyit, mint három. - És miért nem a szomszédot kéritek meg? 16. kép. Istentisztelet vége 55 Huseby Éva Veronika kutatásából is az derült ki, hogy a jó lokális kapcsolat mind a megmaradást, mind a visszatelepülést nagyban segítheti. Uo. 61. 295
