Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Benedek Csaba: Idegenek a faluban
/ 7. kép. Huszár Árpád a háza előtt A hanyatlás, gyermektelenség, elvándorlás oka az iskola leépülése, de ez visszafelé is igaz. Az idegenek megítélése a jelenben Kutatásom időpontjában Magyarvalkón egyetlen házaspár sem volt, ahol mindkét fél idegen lett volna. Egyetlen esetben alakult ki hasonló helyzet, ahol a férfi magyarbikali, a felesége pedig valkói születésű, de korán elkerült hazulról, városon nevelkedett s visszakerülésekor, mint idegen érzékelte a falusi környezetet. Őt azonban a valkaiak nem tekintik idegennek, inkább ő érzi magát annak. Van viszont 9 olyan személy, aki benősült, vagy férjhez jött a községbe, tehát „félárbócon" tartozik a faluhoz. Mellettük több család is vásárolt házat a helységben nyaralónak, őket nem tartják valkaiaknak, legtöbbjüket nem is ismerik a helybeliek. 5 ' A betelepültekre az egész Erdélyben használatos jövevény szót 12. kép. Dubás István háza használják. Többségüknek ezt a kifejezést még nem mondták a szemébe, de az érintettek tisztában vannak vele, hogy mit értenek alatta, illetve, hogy néha a hátuk mögött így nevezik őket. Egyetlen esetben az is előfordult, hogy a beházasodott fél gyerekére mondták, hogy jövevény, de ez mindössze két családnál jöhetne szóba egyáltalán, mert a többi család gyermekei vagy nem élnek a faluban, 51 Nem váltak állandó lakosokká, mint pl. a Káli-medencében. Pulay Gergő 2002. 294 vagy túl kicsik még. Inkább konfliktushelyzetekben veszik elő a helybeliek ezt a szót, egy újabb támadási felületet keresve s találva vele. Maguk a jövevények is szokták mondogatni, hogy „mi jövevények tartsunk össze" 52 , ez azonban a humorizálás határán soha nem lépett túl, a valóságban nem fordult elő, hogy összetartottak volna akár a falu, akár más ellen, illetve nem különülnek el, nem különítik el magukat. A községbe érkezettek többsége a környék kalotaszegi falvaiból (Kalotadamos, Magyarbikal, Bábony, Bánffyhunyad - egykori Kolozs megye), illetve a közeli szórvány magyar falvakból Alsótökből, Kolozs ból vagy a román vidékről, Jósikafalvárói (Béles - egykori Kolozs megye) jött Valkóra. Egyetlen férfi él a faluban, aki távolabbról települt ide, egy csíkcsügési székely (egykori Csík megye) A közeli falvakból Valkóra kerültek vallás tekintetében megegyeztek a helybeliekkel, mindannyian reformátusok voltak, a csíki székely ember azonban katolikus hitű maradt. így vélekedik: „A feleségem református, itt esküdtünk meg a református templomba. Én a hitemről nem mondtam le, szoktam járni. Ritkán, de szoktam. Én úrvacsorát nem veszek, mer ha veszek, az azt jelenti, hogy nem vagyok katolikus. Mer én gyónok. Már most nagyon régen nem gyóntam, de hát el kell, mert az kötelességem, hogy el kell menjek. Egy párszor mondta a tiszteletes, hogy meg így, meg úgy, de én megmondtam az őszintét, hogy tiszteletes úr, én ebbe születtem s ebbe szeretnék meghalni. Hogy ki fog engem eltemetni, azt majd aki hátul lesz, elrendezi. Én a vallásom nem hagyom el." Mind a Jehova tanúja, mind a katolikus székely ember esetében elmondható, hogy nem különböztetik meg őket emiatt a faluban, vallása miatt nem szólnak meg senkit, „mindenkinek tiszteletben tartják a meggyőződését". Etnikai határvonal nem állapítható meg a településen, magyarokrománok vegyesen laknak a község mindegyik részén. A két nemzetiség a hétköznapokban sem szakad ketté, eljárnak egymás esküvőire, temetésére, segítségbe is. A vegyes házasság mégsem jellemző: „Itt román kevesebb. A románság magyarok nélkül nem tud megélni. Úgyhogy ők úgy ügyeskednek, hogy itt egyek. Ha van egy temetkezés, a románok nálunk nélkül nem szokták csinálni. Úgyhogy egybe élünk. Nem mondja senki, hogy te román vagy, vagy magyar 52 Gyakori jelenség, hogy az idegenek a faluban található másik idegennel alakítanak ki jó viszonyt, barátságot, vagy senkivel sem. Súlya Anikó. én.
