Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Füvessy Anikó: Egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhely

10. Országcímer kápakanálon (Reguly Antal Múzeum) 11. Címeres nyereg datált kapája (Reguly Antal Múzeum) 12. Virágos, gránátalmás kápakanál (Néprajzi Múzeum) formájához igazodva stilizált virágot jelenít meg (6. kép). A hátsó kápafejen található sas faroktollai ugyan hasonló kialakításúak, mint a Déri Múzeum nyergéé, de keskenyebbek, hosszabbak, így arányosabbak is (7. kép). A kapákat két sorban kifordított félkörök szegélyezik, az íveket csillagban végződő pontsorok választják el.

15 Az elemzett nyergektől kivitelezésben, szerkesztési rajzban és a faragványok elhelyezésében is jelentős különbséget mutat a zirci múzeum kétfejű sasos példánya. Ez a darab a legkimunkáltabb, de az ornamentika még végső helyét nem találta meg. Mindez arra utal, hogy egy korai, talán XVIII. század végi darabbal állunk szemben.

16 A sas legszebb rajzolatban ezen a nyergen szerepel, de nem a hátsó kápafej felső oldalán, hanem az első kanál alsó oldalán díszlik. Kitárt szárnytollai élethűek, fejei közt még felismerhető a korona. Testét és farkát borító tollazatát sűrű, hullámvonalas beütéssel alakította ki a nyerges. A madárkompozíciót vésett vonalpár között beütött rozmaringsor övezi, mely a kápakanalak szegélyezésének állandósult motívuma. A keret alsó két sarkában háromágú sziklevél, mely a későbbi példányokon már szívként jelenik meg (8 kép). A nyerget készíttetője bőrbevonattal rendelhette meg, mert a kapák felülnézetben teljesen dísztelenek, míg aljukat beütött mintázattal gondosan díszítették. A hátsó kápafej előlapján igényes virágkompozíció, mely dúsan erezett levelek között kinyílt virágtányér (9. kép). Ehhez a műhelyhez vagy műhelykörhöz köthetők a domború faragású, hasonló elrendezésű leveles virágokkal ellátott nyergek, melyek egyike a Móra Ferenc Múzeumban van, másika pedig a Néprajzi Múzeumban található. A domború faragású motívumok hasonlósága mellett a széles, lapos kapák, a kapákat díszítő beütött mintasorok is egy típusba és egy készítőhelyhez kötik ezeket a darabokat.

17 1830-tól a birodalmi címeres nyergek mellett az országcímeresek is megjelennek. Gyűjteményeinkben három ilyen példány található, mindhárom datált, s egyéb, a korábban bemutatottakhoz hasonló díszítményeik jelzik, hogy szintén kiskunhalasi készítmények. Azonos műhely és azonos mester munkájaként az ország három különböző múzeumában őrzik. A legkorábbi a zirci példány, melyen első kápafejet nem alakítottak ki.

18 A kapák felső oldala teljesen dísztelen, csupán a hátsó kápafej kapott gazdagabb domború díszítést, melyen vésett vonalak közti rozmaringsor keretezi a címerpajzsot. A pajzs tetején virágszerű ábrázolásban a stilizált korona. Két oldalán a monogram: K.B. (10. kép). A nyerges a hátsó kápa alsó oldalának díszítésére nagyobb gondot fordított. Itt a kápafejet hátukkal egymáshoz érő beütött félkörívek veszik körül, a kápafej alján három ágra váló, csillagokban végződő beütött vonal. A kapákat alulról vésett vonal szegélyez, ezen egymással érintkező félkörök. Beütött csillagdíszes évszáma: 1830. (11. kép). A másik két darabon a címer mellett már az évszám játssza a kiemelkedő szerepet. Ezek kiemelése olyan feltételezésre is módot adhat, mely szerint a műhely a címer-motívummal divatot akart teremteni. Ezeknek a daraboknak, melyek 1837-ben és 1840 készültek - a monogram hiányában - konkrét megrendelője talán nem is volt. Az 1837 es példány a Néprajzi Múzeumba a Komárom megyei Keszegfalvárói 1902-ben Bátky Zsigmond gyűjtéseként került be. Az országcímer minden elemében hasonlatos az 1830-as nyereghez, csak ezen nem monogram, hanem kettéosztott évszám található.

19 Bátky Zsigmond a dunántúli lelőhelytől függetlenül tiszafüredi készítésűnek tartotta. 1840-ben készült a hódmezővásárhelyi múzeum példánya.

20 Az előzőekkel egyező címer szintén a hátsó kápafej felső oldalán található. Az első kápafej felső oldalán egyszerű, vésett kinyílt virágtányér, melyet beütött félkörök zárnak. Az első kapát beütött félkörök és apróbb körök díszítik, míg a hátsó kapán az 1830-as nyereg díszítményei jelennek meg. Kiskunhalason a múzeum 55.1105.1. leltári számú, kapáin rézszegéllyel ellátott nyerge első kápafeje alsó részének díszítményében, kapái külső oldalainak beütött mintasorában és domború faragású levélkoszorújában szintén ehhez a műhelykörhöz köthető. A Néprajzi Múzeum mívesen faragott nyerge felépítésébe, beütött mintasoraival s hátsó kápakanalának virágdíszében számos egyező elemet sorakoztat fel az 1786-os kecskeméti és az 1849-es szegedi nyeregével (12. kép).

21 A gazdag virágornamentika a Néprajzi Múzeum példányán már kissé leegyszerűsödött, de még igen igényes alkotás. További darabokat lehet még ehhez a műhelykörhöz kötni az első kápafej felső, beütött körívekből kialakított mintasora, illetve a kápafej alsó részén gyakoribb beütött csillagokból, egyenes vonalakból és körcikkekből összeálló igen egyszerű, de dekoratív díszítmények alapján. 15 Katona József Múzeum 163. 16 Reguly Antal Múzeum 2421 17 Móra Ferenc Múzeum 52.118.1.; Néprajzi Múzeum 131085 18 Reguly Antal Múzeum 2417 19 Néprajzi Múzeum 37281 leltári számú nyerge, vö.: Gráfik 2002/b 54 p. Rajzát uő. közli: 2002/b 50/a és b képein. 20 Tornyai János Múzeum 63.48.1. 21 Néprajzi Múzeum 131085 2002/a 71 p. 276