Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Füvessy Anikó: Egy stílusban azonosítható kiskunhalasi nyereggyártó műhely

// 7. Kétfejű sas ábrázolása hátsó kápakanálról (Katona József Múzeum) 8. Kétfejű sas a legkorábbi megmintázásban (Reguly Antal Múzeum) 9. Domború faragású virágdísz hátsó kapai'éjről (Reguly Antal Múzeum) Mit tudunk ezekről a nyergekről? A legkorábbi datált darabot, az 1786-os példányt a jeles műgyűjtő, Bozsó János festőművész valamikor az 1960-as években Kiskunmajsa határában egy tanyán találta. Első kapájának dőlésszöge a többi halasi nyeregétől eltérően még meredek. Első kápakanala tetején egyszerű beütött mintasor van, két egymással érintkező félkör-ívsor, melyet a kanál körvonalán beütött rozmaringmotívum zár. A kanál alján domború faragás, mely kiforratlan kompozíciós elrendezésben viaskodó állatokat, oroszlánt és sárkányt ábrázol (1. kép). A hátsó kápakanál külső oldalán kinyílt virágtányérral és gránátalmákkal kombinált levélkompozíció található, melynek variációja egy birodalmi címeres, zirci múzeumban lévő nyeregről köszön vissza, de a szegedi múzeum 1849 es beütött évszámú nyergének hátsó kápakanalán is rokon díszítményt találunk (2. kép).

10 A kanál alsó oldalán beütött rozmaringos keretről beütött fél virágtányérok ágaznak le, melyet vésett kereten beütött félkörök zárnak. A kanál belső mezőjén a készítés ideje: 1786 (3. kép). A kápa külső oldalán igényes, domború faragású levélsor, mely későbbi társainak is gyakori motívuma, mely 1. és 3. képünkön is látható. A műhelykör időrendben következő nyerge datálatlan, stílusa alapján gondoljuk, hogy a XVIII-XIX. század fordulóján készülhetett. A zirci Reguly Antal Múzeumban található.

11 A birodalmi címeres fanyergek legkimunkáltabb, de szerkezetileg még legkevésbé megtervezett darabja. A kétfejű sast szokatlan helyen, az első kápakanál alsó részén alakították ki. Ebből és egyéb jellegzetességekből következtetünk korai voltára. Ezen a nyergen kívül még négy birodalmi címeres nyereg található közgyűjteményeinkben, melyek letisztult, s némileg egyszerűsödött, de egymásra épülő ornamentikát mutatnak. Ezeken a nyergeken a kétfejű sas már kiemelt helyen, a hátsó kápakanál felső részén található, de egyre egyszerűsödve, stilizálva, mely többszöri újrafaragására s ezzel újabb készítésére is utal. A Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében lévő kétfejű sasos nyereg az 1809-es dátumot viseli. A sas már a hátsó kápakanál felső oldalán található.

12 A finom rajzolatú, kitárt szárnyú sas szárnytollai a nyaknál ívszerűen futnak egybe, felette stilizált növényi elemek helyettesítik a koronát. Díszes faroktolla is inkább bimbós virághoz hasonló, mely sarkaiban apró szívekkel van koronázva. A sas testét borító tollakat beütött hatodkörök jelenítik meg (4. kép). A kanál hátlapján az előlaphoz hasonló keretben téglalap alapból emelkedik ki a domború évszám: 1809. Az első kápafej alsó oldalán a hajdani tulajdonos monogramja: T.l. (5. kép). Alatta összetett indákról leágazó míves levelek. Az első kápa alját domború faragású levélsor díszíti, melyet mindkét oldalán beütött rozmaring-motívum övez. A hátsó kápa alsó oldalát viszont a beütött rozmaring-motívum között csak egymással érintkező beütött félkörökkel látta el a nyerges. A kapákat felülről szintén rozmaringmotívum keretezi, alatta apróbb, ellentétes állású félkörívek, melyek beütött csillagokban végződnek. Az 1809-es darabot időrendben a Déri Múzeum kétfejű sasos nyerge követi, melynek kapáját rézlemez övez.

13 A nyereg Déri György gyűjteményeként a Pest megyei Izsákról származik, eladója Pintér Pál gulyásszámadó. Tőle származhat az az információ, mely szerint a nyereg korábban a Napóleon ellen harcoló magyar nemesi felkelők egyikének tulajdona volt. Készítési idejét 1812-ben jelölték meg. Faragott és beütött díszítményei erősen kopottak. A nyereg hátsó kápafején alakította ki a készítő a kétfejű sas tovább egyszerűsített rajzát. A madár szárnyai ívszerűen már nem érnek össze feje felett, az erősen stilizált koronát négyágra bomló motívum jelzi. A sas farka egyenes vonalban a kápafej aljáig ér, farok tollait beütött vonalak, a test többi részén pedig beütött félkörök jelenítik meg. Ugyanennek a műhelynek, s nagy valószínűséggel azonos mesternek a munkája a Mezőgazdasági Múzeum egyik fanyerge, mely az 1809-es darab díszítményének szinte minden elemét magán hordozza.

14 Leírókartonja szerint utolsó tulajdonosa az eladó, Gulyás János apósa, aki kiskunfélegyházi gulyás volt, s 1890-1966 között élt. Ezen a nyergen a kétfejű sas testarányai már kissé megnagyobbodtak, így lábán a karmokat már nem sikerült a készítőnek kialakítani. Eredeti tulajdonosa Cs.A., melyet domború faragással a készítési idejéhez hasonlóan - 1840 - szintén jelzett az első és a hátsó kápakanál alján. Az első kápafején leveles kettőságon kinyílt virágtányér, melyet vízszintes vonal választ el az 1809-es nyereg monogramos oldalán már alkalmazott faragás alsó felétől. Az első kapán ezen a darabon is domború levélsor fut végig, melynek méretarányai a sashoz hasonlóan némileg megnövekedtek. A kecskeméti múzeumban is található egy kétfejű sasos fanyereg, mely kevésbé kopottnak, éppen ezért kidolgozottabbnak tűnik a Déri Múzeum példányánál. Több, Kiskunhalashoz köthető nyereghez hasonlóan első kápafején csak beütött mintasor van, mely a kápafej 10 Reguly Antal Múzeum 2421, Móra Ferenc Múzeum 52.118.1. 11 Reguly Antal Múzeum 2421. 12 Hadtörténeti Múzeum 94.120.1. 13 Déri Múzeum Déri Gyűjtemény 1669. 14 Magyar Mezőgazdasági Múzeum 68.171.1. 275