Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Buschmann Ferenc: Három új faj a magyar microlepidoptera faunában (Microlepidoptera: Depressariidae, Gelechiidae, Torticidae)
Tehát Magyarországról nem volt ismert, pontosabban nem rendelkezett bizonyított előfordulási adattal. Pedig a tápnövény (nagyezerjófű, népiesebb nevén erősfű; Dictamnus albus) termőhelyein többfelé, és azóta is szorgalmasan keresték a kutatók, ennek ellenére az eltelt évtizedekben továbbra sem került elő. Ezért igencsak nagy meglepetés volt, amikor 2001. VII. 27-én Szabóky Csaba microlepidopterológussal (ÉRTI, Budapest) a Gyöngyös melletti Sár-hegyen faunakutatási célból lepkéket gyűjtöttünk, s éjfél után megjelent a gyűjtőlámpánál egy (a kolléga éppen fonnyadt idegi és fizikai állapotát regenerálandó, szunyókált), az ismerteknél valamivel nagyobb termetű, sötétbarna színű laposmoly-féle, amelyet a helyszínen nem tudtunk azonosítani. Azt viszont sejtettük, hogy valami egészen „jó állatot" sikerült fogni. Reggel, Jászberénybe érve első dolgunk volt a vonatkozó szakkönyv által megkísérelni a meghatározást, ami a mikroszkóp segítségével nem ütközött különösebb nehézségbe, mivel az állat igen sajátságos és rendkívül jellegzetes faji bélyeggel rendelkezik. Kiderült, a Horridopalpus dictamnellus lepkefajt sikerült „elcsípni"! A bizonyító példányt publikálási célból Szabóky Csaba vitte magával. Ezt követően határoztuk el, hogy felmérjük a Sár-hegy Dictamnusállományát, azaz megvizsgáljuk azokat a részeit, ahol népesebb számú ezerjófű található, és feltehetőleg az állat ténylegesen tenyészhet is. A 2002. évi kutatásainkat részint már ennek szellemében folytattuk, - eredménytelenül; sem a hernyóját nem találtuk meg, sem újabb példánnyal nem találkoztunk. Az igazi meglepetés viszont november közepén következett! Emlékezetes, hogy azokban a napokban szinte tavaszt idéző melegek voltak, és egy lepkésznek is ideális még az ilyen időt gyűjtésre fordítani. Ezért 16-án kis motorkerékpárommal meglátogattam a Sár-hegyet, különböző őszi nagylepke-fajok reményében. Mint az előre várható volt, nem sok lepke jött már a fényre, ám ahogy kezdtem összepakolni, még egy érdekesen és lassan „kóvályogva" repülő példány közeledett, majd leült a gyűjtőlepedő hátsó oldalán. Rövid keresgélés után észrevettem, s a gyűjtőüvegbe tereltem - és nem hiszem, hogy lenne gyűjtő, akinek ne dobbanna hatalmasat a szíve ilyen esetben; a pillanatok alatt kimúló állatban azonnal felismertem a HorridopalpusW Megvan hát a második bizonyító példány! Már önmagában az a tény megkülönböztetett figyelmet érdemel, hogy az állat a szokásos rajzásidejétől ilyen rendkívüli mértékben eltérő időpontban - nyilván a szokatlanul meleg napok hatására - kelt ki (teljesen friss, hibátlan a példány!), mindamellett azt is bizonyítja, hogy a lepkefaj valóban ott tenyészik a Sár-hegy valamelyik pontján (2003. július 6-án ismét előkerült egy példány). Dirhinosia cervinella (Eversmann, 1844) magyar neve; sárhegyi sarlósmoly Igencsak tanulságos története van a nevezett állatfajnak! 1997. június 11-én Bánkuti Károllyal 5 egész napos „füvészkedés" után éjszakai lepkegyűjtésre is kint maradtunk a Sár-hegyen. Erről így emlékeztem meg egy későbbi tanulmányomban (Buschmann, 2000): „...éjfél után jött a lepedőre egy kettős fehér keresztsávot viselő barna színű molylepke, amelyet a későbbiekben sem tudtam meghatározni. A példány „kilétére" a novemberi Rovarászati Napokon Szabóky Csaba lepkészkolléga adta meg a felvilágosítást: a szóban forgó állat a Chionodes lugubrella (Fabricius, 1794) fajjal azonos, ami a sarlósajkúmolylepkefélék (Gelechiidae) egyik legkevesebb hazai adattalrendelkező faja."'Majd alább így folytattam:„ 1999. VI. 5-én nyílott csak alkalmam ismét ugyanott gyűjteni; az állatot újra megfogtam. Ez annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy VI. 13-án, majd VI. 20-án megint elmentem a Sár-hegyre. Utóbbi két alkalommal azonban némileg távolabb, egy magasles előtti rét fenyves-tölgyes határán álltam fel - szerencsémre, mert mindkétszer iszonyúan megáztam* —, ám fogtam összesen öt példány Chionodes lugubrella-t, még a felhőszakadások előtt." Ezekből a példányokból három darabot átadtam a Természet'^MWíWfW^il p a 2. ábra. Dirhinosia cervinella (Eversmann, 1844), és feje; Mátra hegység. Gyöngyös, Sár-hegy, 1999. VI. 5. 5 Sokoldalú, főként odonatológusként elismert szaktekintély, hivatása szerint a Mátra Múzeumban botanikusként működött azokban az években. 6 Ezek voltak azok a televízió-rádió-sajtó-híradásokból közismertté vált emlékezetes éjszakák, amikor a Mátra hegység alját szó szerint szétmosta az 26
