Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Kókai Magdolna: Adatok Jászapáti születés körüli szokásaihoz és hiedelmeihez

KÓKAI MAGDOLNA ADATOK JÁSZAPÁTI SZÜLETÉS KÖRÜLI SZOKÁSAIHOZ ÉS HIEDELMEIHEZ Az emberi élet három „nagy szüksége" közül az első - a lét kezdete - a születés. A gyermek születése állandó kísérője életünknek, hiszen a szülők gyermekeikben látják saját életük folytatását. Munkámban megpróbálok adatokat szolgáltatni az általam Jászapátin gyűjtött recens és levéltári anyag segítségével, a születést megelőző és követő időszak szokásaihoz és hiedelmeihez. I. Gyermekáldás és terhesség Adatközlőim elmondása szerint a századfordulón, de még az 1910—20-as években sem volt ritka, a 8-10 gyermekes család. A társadalmi hovatartozás nem befolyásolta a gyermekek számát. A földművelő parasztcsaládoknál a sok, egészséges gyerek a gazdaságban betöltött szerepük miatt kívánatos volt. Már egész kicsi korban bevonták őket a paraszti munkába.„Amikormán 67éves vét a libát őrizte, majd később mán a disznót." (Mihályi József, szül.: Jászapáti, 1934) De az iparos családok is rendelkeztek annyi földdel, amelyből el tudtak több gyermeket is tartani. Ennek ellenére, ha egy sokgyermekes családban meghalt egy csecsemő, úgy tartották, hogy Isten adta, és elvette, majd lesz helyette másik. Volt rá példa, hogy a nagy népszaporulat miatt - az elpusztult jószágot nagyobb kárnak tartották, mint az elhalt csecsemőt. „ Vét itten a zsidó templomná egy bőt, Frenkliné. Oszt Magda néniék oda hordták a tejet. Oszt meghalt Magda néni unokája. Frenklinné, mikor bevitte neki a tejet mondta, hogy :> Jaj, Magda néni halljuk, hogy nagy baj van magukná, meghalt az onoka! Aszongya Magda néni: - Ó onoka, onoka, ha meghalt maj' lesz másik. Van itt anná sokkal nagyobb baj is. - Micsoda? - Elvetét a naddisznóh"(Juhász Ferencné Szaniszló Julianna, szül.: Jászapáti, 1910.) Az utódok közül természetesen az apák a fiúknak örültek jobban, hiszen a nagycsaládszervezet keretein belül működő gazdaságot, valamint a család nevét ők vitték tovább. A bábaasszony több olyan esetre is visszaemlékezett, amikor neheztelt a fiatal apa az anyára, mert nem trónörököst hozott a világra. Egy ilyen esetet el is mondott: "Egy helyen vasárnap reggel, ahogy megyek, hát láttam, hogy sírt a gyerekágyas asszony. Rögtön betettem a hőmérőt az anyának, amíg én előkészítettem ezt-azt, a hőmérő bent volt, az anyánál. Mondom, csak nincs valami baj? Azt mondja: - utessék elképzelni, még az apja nem látta. - Nem? És miért? - Mert lány. - Ejnye a kutya fáját neki! Most idehaza van-e a férje?- Biztos.« Hát kimentem, köszöntem neki. Mondtam neki, hogy egy kicsit szükségem volna rá, gyöjjön be velem. Hát jön nagy szégyenkezve. Ott vét nálam a baba, oszt a kézibe adtam. Mondom, hát hallom maga meg nincs megelégedve. Hát ide hallgasson! Nagyon haragszom az ilyen viselkedésért! Van magának fogalma, hogy szülte meg ezt a gyereket a felesége? Magának meg előtte vót a minta, azt csinát amit akart! És most mennyibe okolja a feleségit! Mondom, de szívesen megszülte véna a fiút is azzal az erővel, amivel a kislányt. Van magának lelke, hogy rájuk se néz? Örüljön neki, hogy szép egészséges gyermeket szült! Aszongya, hogy: »ejnye Tercsiké néni, de kibánt most velem!«" (Mihályi József né, Rusvai Terézia, szül.: Jászapáti 1914) A születések időbeni megoszlását vizsgálva a recens adatok alapján megállapítható, hogy az asszonyok 1-3 évenkénti periódusban szültek. Már a lakodalom alkalmával is végeztek néhány termékenységvarázsló rítust, mellyel az egészséges utódokat próbálták mágikus úton elősegíteni. Az egyik adatközlőm elmondása szerint volt rá példa, hogy a menyasszony széke alá tojást tettek mondván, hogy „megtojt a menyasszony, maj' lesz mán gyerek". Egy másik adat szerint az anyós a kapun belépő menyecske elé búzaszemeket szórt, hogy „úgy szaporodjanak, mint a hulló búzaszem". A lakodalom elmúltával pedig - ugyancsak az anyós - az újasszony kötényébe szép, egészséges almákat öntött, hogy ugyanolyan egészséges utódai szülessenek.

1 Születésszabályozás „Gémes Balázs a születésszabályozás történeti formáit is bemutató munkájában megállapítja „a népességnövekedés szabályozására irányuló törekvés szinte egyidős az emberiséggel melynek formái a gyermekgyilkosság, magzatelhajtás és a fogamzásgátlás".

2 A védekezés általános elfogadott formája volt, hogy amíg a nő szoptat nem esik teherbe. „Sokáig szoptattak, mer' azt mondták régen, ha szoptat az asszony, nem esik teherbe. Egy évig is szoptattak, mán nagy vót a gyerek oszt szaladt az anyja után." (Borbás József né Menyhárt Piroska, szül.: Jászapáti, 1914.) Adatközlőim a fogamzásgátlásnak két módját említették. Az 1930-as évek végétől, de inkább az 1940-es évektől kezdték alkalmazni a gumióvszer használatát. A bába elmondása szerint elsősorban az iparosok körében volt eleinte 1 Népi ételek a Jászságból, 1999.28. 2 Markos Gyöngyi, 1986.13. 265