Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Kókai Magdolna: Adatok Jászapáti születés körüli szokásaihoz és hiedelmeihez

használatos. A szegényebb családok úgy tartották, hogy amennyit az Isten ad, el kell fogadni. Később már a parasztcsaládok is kezdték alkalmazni, bár egyik adatközlőm szerint drágállták, és ezért egyet többször is felhasználtak. Egy másik módszer volt, amikor timsót kevertek össze zsírral, és ebből egy keveset felhelyezett a nő a közösülés előtt. Ezt követően pedig „kimosakodott". A magzatelhajtás durvább, brutálisabb módját említették, amikor valamilyen hegyes eszközzel pl. kötőtűvel, megpiszkálta magát a nő. Tiltott magzatelhajtást végzett az egyik helyi bába is egy tiszti orvossal. Amelyik bába - mint adatközlőm is - nyugodtan akart aludni, ilyet nem vállalt el, hiszen az állásával játszott. Ismeretek a terhességről, felvilágosítás „A gyermek varasának időszaka igen fontos egy asszony életében. Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen érzelmi háttérrel, milyen biológiai, élettani ismeretekkel, illetve tapasztalatokkal rendelkezik a terhességgel kapcsolatban"

3 Adataim azt bizonyítják, hogy a havi tisztulásról, a fogamzásról, a gyermek méhen belüli fejlődéséről igen kevés ismerettel rendelkeztek az asszonyok, mindezek egy-egy családon belül tabu témáknak számítottak. Adatközlőim elmondása szerint az anyák „nem okosították fel őket". Azt mondogatták, hogy majd ha férjhez mennek, megtapasztalják saját bőrükön. A szülés előjeleit és lefolyását illetően is igen hiányosak voltak ismereteik. Általában a fiatal menyecske tanácsért nem az anyjához fordult, hanem valamelyik családos barátnőjéhez, idősebb szomszédasszonyához. Ebből a tudatlanságból eredt szégyenérzetük, elsősorban az első gyermek születésekor. Nézzünk néhány példát. „A féltestvéremnek mondtam, mer mink úgy elsutyorogtunk-mutyorogtunk, hogy olyan érdekes, valamelyik nap olyan kocsonyaszerűt pisiltem. Aszongya, akkor mán 3 nap alatt meglesz, ne nagyon menjek sehova se. "(adatközlő) „Lett nekem egy korai burokrepedésem. Mentem az utcán, mán nem messze jártam az otthonomhoz, mikor egyszer csak elöntött a víz. Jézus Mária! Hát így bepisiltem — mondom. Hát az első vót, én is tudatlan vótam, mint a többi." (adatközlő) „Mikor Annuska néni kigyütt, oszt hajtotta fel a dunnát, mind a két kezemmel megkaptam a kezét. Rám nézett, olyan szánalmasan. Aszongya, hagyja csak kedveském, ilyen az asszonyi élet!" (adatközlő) Ezt a tudatlanságot voltak hivatva felszámolni a Stefánia Szövetség által létrehozott helyi védőintézetekben, majd a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szervezet egészségházaiban működő terhes- és csecsemővédelmi tanácsadások. A megesett lány Gyűjtéseim azt bizonyítják, hogy Apátin is - mint a többi jászsági településen - régen rosszallóan beszéltek a házasságon kívül teherbeesett lányokról. Az ilyen lányok vagy magzatelhajtással próbálkoztak, vagy - ha szégyent jelentett is számukra - megszülték nem kívánt magzatukat. Gyakran nemcsak a tágabb faluközösség megvetését kellett elviselniük, hanem családjuk olykor kegyetlen bánásmódját is. Nézzünk egy példát. „Itt nem messze laktak ... bácsiék. Emitt meg... bácsiék. Az egyiknek fia a másiknak lánya volt. A fiú udvarolt a lánynak, az meg terhes lett Oszt a fiú anyja nem engedte el3 Kertész Judit, 1989. 19. 266 venni. Oszt amikor megtutta a lánynak az apja, hogy terhes lett a lánya, addig ütötte, hogy végül a kamrába bemenekűt, oszt reggelre abortát. Többet nem mehetett sehova se, meg akar az állattal úgy bántak. "(Juhász Ferencné Szaniszló Julianna, szül. Jászapáti, 1910.) Adatközlőim elmondása szerint az ilyen lány viselkedése is megváltozott. Tartózkodó, „szomorkás" lett, mulatságba nem járt. „Nem esküdhetett fehér ruhába, koszorúba, csak csendbe, hajadonfővel, kosztümbe, a kis misén" (Bordás Lászlóné Fehér Franciska, szül. Jászapáti, 1925.) A terhesség alatti életmód Régen a következő kifejezéseket használták a terhes nőre: „viselős", „állapotos", „áldott állapotban van", „más állapotban van", „úgy van". Egyik adatközlőm a terhes kifejezésről rosszallóan nyilatkozott: „Szerintem ez a szó, hogy terhes később gyütt be, Rákosiidejibe. Mé' rémisztik el azt a kismamát? Teher az a gyerek? Hát akkor azé nincs!" (Miklós Józsefné Mihályi Mária, szül. Jászivány, 1918) Az asszony általában először a férjével, majd az anyjával, illetve az anyósával közölte, hogy „más állapotban" van. Életmódja nem változott, és ugyan úgy dolgozott - gyakran az utolsó pillanatig mint máskor. Azt tartották, hogy minél többet mozog, annál könnyebben fog szülni. „ Terhesen is úgy emeltem, hát muszáj vót. Anyósom meg mondta, hogy Tónit meg pende/ybe szülte meg. »Hú, elment a feje vizein - mondta. Hát felkapta a pendely alját, oszt belepottyant. Aztán folytatta tovább a munkáját. Erős asszony vót." (Borbás Józsefné Menyhárt Piroska, szül. 1914) Étrendjük sem változott, azt fogyasztották, amit a család többi tagja. Ruházatuk sem módosult, télen a nagy berliner kendővel „takarták el magukat". A terhességgel kapcsolatos hiedelmek „A hiedelmek nagy részét a tilalmak teszik ki, melyek a terhes nőre vonatkoznak, amit a születendő gyerek érdekében be kell tartani. Ide tartozik a rácsudálás, valaminek a megnézése, valamint bizonyos cselekedetek tiltása, melyek a születendő gyermek tulajdonságát befolyásolják. A hiedelmek másik része a terhes asszony kívánós ságához, illetve az anyajegy keletkezéséhez, valamint a születendő gyerek nemének megjóslásához kapcsolódik."

4 Mindezekre vonatkozóan jó néhány adatot sikerült összegyűjteni. „ Vót egy nő, akinek olyan érdekes vót a szeme. Aszonták, hogy az anyja valami papot megnézett. Azé'hittak pap lyánynak."'(Borbás Józsefné Menyhárt Piroska, szül. Jászapáti 1914.) A rút dolgok megcsodálásán túl, ugyancsak tiltott volt a kemencébe bújni, mert „féreszájú" lesz a gyerek, vagy „megfordú" a magzat az anyában. „Tanyán abba az időbe mindenütt vót kemence. Az is elnyőeccer, meg kell javítani, és bizony be is kellett bújni. Pedig aszonták, hogy olyan állapotba nem is szabad bebújni. Az anyósom nem is akarta, mer aszonta, hogy akkor megfordul a gyerek a fiatalasszonyba. Én aszontam, hogy á, nem igaz az! Én a sarat megcsinátam. 6 meg zúgott rám. Én meg mondtam, hát be kell menni anyu, nehogy kilyukadjon! Én be is mentem, és nem lett semmi bajom, meg a babának se." (Bordás Lászlóné Fehér Franciska, szül. Jászapáti, 1925) Ha szép hosszú hajú lányt szeretett volna a várandós asszony, azt tanácsolták, hogy lopjon kukoricahajat. A születendő gyermek nemének megjóslásával kapcsolatos magyarázatok 4 Markos Gyöngyi, 1986. 23.