Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Buschmann Ferenc: Három új faj a magyar microlepidoptera faunában (Microlepidoptera: Depressariidae, Gelechiidae, Torticidae)
BUSCHMANN FERENC HÁROM ÚJ FAJ A MAGYAR MICROLEPIDOPTERA FAUNÁBAN (Microlepidoptera: Depressariidae, Gelechiidae, Torticidae) Sokan, sokszor, sokféleképpen feltették már nekem a kérdést: mi szükség van még mindig lepkék gyűjtésére, amikor „már annyi van ", és „már mindent tudunk róluk ".' A kérdésre ez utóbbi kitétel vonatkozásában könnyebb a válasz, hiszen tény: valóban sokat tudunk, mégsem eleget ahhoz, hogy ez ilyen kategorikusan kijelenthető legyen. Ugyanis a rendszeres gyűjtőmunka elengedhetetlen az újabb (elsősorban ökológiai-életmódi, elterjedési, előfordulási stb.) ismeretek megszerzéséhez a minket körülvevő élővilágról, ez egyben a természetvédelem egyik alapköve is. Tehát nem pusztán valamiféle birtoklási vágy folyamatos kielégítéséről van szó, hanem elsősorban megfigyelésekről, egyben meghatározott célú kutatásokról (amelyben alkalmasint benne rejlik a „fedfedezés" lehetősége, olykor pedig öröme is), valamint a szükséges bizonyító anyag begyűjtéséről 2 , továbbá konzerválásról és megőrzésről is. E rövid „önigazoló" bevezető után három olyan microlepidoptera (molylepke) fajról számolok be a szokványos szakcikk-szövegtől némileg eltérő módon, amelyek magyarországi létezésére csak az elmúlt években derült fény. Horridopalpus dictamnellus (Treitschke, 1835)* magyar neve; erősfűmoly A Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) XVI/A kötet 5. füzetének (1958) 50-51. lapján így ír a lepkefajról Dr. Gozmány László: „A nemet az ajaktapogató sajátos szerkezete (=pikkelypamacsa — a szerző megjegyzése*) alapján választották ki a Depressaria nemből... Eddig csak Dél-Németországban, Ausztriában és Jugoszláviában gyűjtötték. Repülési ideje VI. Tápnövénye a Dictamnus albus. " 1. ábra. Horridopalpus dictamnellus (Treitschke, 1835); Mátra hegység, Gyöngyös, Sár hegy, 2002. XI. 16. A: feje a jellegzetes ajaktapogatóval — B: tápnövénye (nagyezerjó fű — Dictamnus albus) 1 A cikk valamennyi rajzát a szerző készítette. 2 Ez pedig azért szükséges, mert a legtöbb - sokszor alig egykét centiméteres - állat esetében a determinálás, vagyis a faji azonosítás befogás nélkül szinte teljességgel lehetetlen. 3 A legkevésbé szakavatott olvasók felé jegyzem meg, hogy a névadó szerző neve utáni szám az általa megjelentetett publikáció megjelenési évszámát jelenti, amelyet a leíró neve után mindig kötelező feltöntetni!, jelen esetben tehát - mint látható - nem egy tudományra új lepkefajról van szó, csupán a mai államhatárainkon belülről nem volt még ismert. Ez majdnem úgy néz ki, mintha az állat a pödörnyelve két oldalán egy-egy borotválkozóecsethez hasonlító bozótot viselne. 25
