Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Gy. Fekete István: A szövetséges légierő Szolnok elleni légitámadásai 1944-ben

GY. FEKETE ISTVÁN A SZÖVETSÉGES LÉGIERŐ SZOLNOK ELLENI LÉGITÁMADÁSAI 1944-BEN 1944. április 3-án érte hazánkat a szövetséges (amerikai, angol) légierő első támadása, amelyek ezt követően közel egy éven át ismétlődtek. A légi csapások során az amerikaiak 3048 darab B-17 Flying Fortress és 6371 B-24 Liberator, az angolok 1085 Wellington, Halifax és B-24, valamint sok-sok vadászrepülőgép-bevetést hajtottak végre. Közel egy év alatt az amerikaiak 26442, az angolok pedig 1640 tonna bombát dobtak le, és 1382 darab víziaknát telepítettek magyarországi célpontokra, illetve a Dunába és a Tiszába. A hadműveletekben a szövetségesek közel 2600 főnyi repülőszemélyzetet (ebből 871 meghalt) és 450 darab repülőgépet veszítettek.

1 Szolnokot az első bombatámadás 1944. június 2-án érte, míg az utolsóra szeptember 19-én került sor. A támadások során több mint tízezer darab bomba hullott a vasútállomás, a Járműjavító, a szolnoki Tiszán átívelő vasúti híd, a szajoli pályaudvar és a katonai repülőtér, továbbá a város területére, illetve annak környékére. A bombázások következtében Szolnokon több mint kétezer ember vesztette életét. Mivel a légi csapások többsége a nyári szünet időszakára esett, ezért sok volt a gyermek áldozat, akiket szeretteik épp azért küldtek vidékre, mert itt biztonságban tudták őket. A szövetségesek légi bombázása volt az az esemény, amely a frontról érkező tudósítás, egy-egy tragédia bekövetkeztét közvetítő hír után először hozta a maga rideg közvetlen valóságába, közelségébe Szolnok és térsége lakossága számára is a háborút. Az előzményekről A szövetségesek az együttesen végrehajtandó légi hadműveletekre vonatkozó elképzeléseiket az 1943. január 13-26-i Casablancái konferencián dolgozták ki. A „Combined Bomber Offensive" (CBO), Hadászati Bombatámadások Összehangolt Tervéből megállapítható, hogy az érintett felek bombatámadásaik során kettős célt követtek. Egyrészt Németország ellen olyan összehangolt légi csapások végrehajtását, amelyben a légierő feladatául szabták, hogy: „Semmisítse meg, vagy kényszerítse áttelepülésre a német hadiipart, zúzza szét Németország gazdasági rendszerét, ássa alá a német nép erkölcsi állapotát úgy, hogy az képtelen legyen a fegyveres ellenállásra. Másrészt: „Dél- és Közép-Európa egyes országainak stratégiai fontosságú objektumaira mért csapásokkal (tengeralattjáró támaszpontok, repülőgépipari és közlekedési objektumok, olajfinomítók és szintetikus üzemanyag-gyárak, golyóscsapágyművek stb) megnehezíteni, akadályozni ezen országok háború érdekében kifejtett tevékenységét'*

1 A két törekvésből kiviláglik, hogy Németország esetében a tömeges (terror) bombázással az ország megtörése, térdre kényszerítése, míg a másik esetben a szárazföldön dúló háború sikeres befejezésének elősegítése volt a légi hadművelet célja. Tehát a hazánk elleni támadásokat terrorbombázásként emlegetni minden történelmi bizonyítékot nélkülöző dolog. Az Amerikai Felderítő Szolgálat (Office of Strategic Service) még a CBO terv megszületése előtt, 1942 őszén megkezdte a célpontok kijelölését, értékelését. Ennek kapcsán, első lépésként a magyarországi emigránsokat kérdezték ki. Ezeknek az adatoknak az alapján készítették el az ún. elsődleges céllistát. Ebben a vasúti és közúti objektumokat (rendező pályaudvarok, vasúti csomópontok, vasúti hidak, járműjavítók), repülőtereket, hadiipari létesítményeket, fontosabb gyárakat, összesen mintegy 54 célt jelöltek ki. Ezeket az adatokat 1943 nyarán és kora őszén „Mosqito" típusú gépekkel végrehajtott légi felderítési adatokkal tovább pontosították. A felderítési adatok összegzése után a szövetségesek Magyarország stratégiai jelentőségét abban látták, hogy itt ment át a szovjet front déli szakaszára, illetve a Balkánra irányuló német katonai szállítmányok túlnyomó többsége, illetve a németországi finomítókba irányuló román kőolaj egésze. A romániai kőolajtermelés (ami 1938-ban meghaladta a 6 millió tonnát) nélkül a német katonai gépezet csak akadozva lett volna képes működni. Mivel Romániából a Birodalomba irányuló kőolajszállítások főútvonalát a dunai hajóút és a magyarországi vasútvonalak jelentették, ezért azok rombolásához fontos szövetségesi, sőt tágabb koalíciós katonai érdekek fűződtek. Ebből a szempontból különösen két vasúti átkelőhely (a szolnoki és a szegedi) szerepe értékelődött fel. Egyes adatok szerint a frontra induló és hazánkon átmenő forgalom közel kétharmada itt ment keresztül.

3 A CBO terv végrehajtásához szorosan kapcsolódva 1943. decem1 Az adatok, „A II. Világháború Nagylexikon". Multimédia Woodstone Interactive CD ROM Fejlesztő és Kiadó Kft. dokumentumaiból kigyűjtve. 2 Dr. Gál Gyula: Légi bombázás és nemzetközi jog - a nagy háború tanulságai. Magyar Szárnyak 1997. 25. szám 138. oldal. - Dr. Pataky Iván: Ami a "Frantic Joe I." légi hadművelet hátterében történt. Magyar Szárnyak, 1997/25. sz. 48. 229