Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Pusztai Gabriella: Egy magyar orvos Afrika szívében (Dr. Scheitz László belga kongói működése)
# Scheitz László életének állomásai Belga-Kongóban Kongó északkeleti sarkába az Albert-tótól északnyugatra, Mongbwaluba 14 . (lásd rajzos térképmelléklet) Az első hetek akklimatizálódással teltek. A betelepülők élete elsősorban attól függött, hogyan képesek elkerülni a gyakori betegségeket, s alkalmazkodni a trópusi klímához. A meleg elviselhető volt ugyan, de az állomáshely az egyenlítői párás, nedves levegőjű őserdőben feküdt. Kellemetlenségeket okoztak a legyek, hangyák, bogarak tömegei a lakóházakban, a rendelőben, sőt a boncteremben is. A trópusokon az egészség megőrzéséhez, az életben maradáshoz elengedhetetlennek számított a higiéniai előírások betartása, mely a bennszülöttek számára feleslegesnek, olykor érthetetlennek tűnt. Állandó ellenőrzést igényelt a személyzet, hiszen nem ment ritkaságszámba pl. a konyhai edényekben piszkos nadrágokat, lábat mosni. Érdekes többek között Scheitz doktor ivóvízzel kapcsolatos megjegyzése: „nagy a veszélye a vízzel megkapható betegségeknek. ... Telepünkön a vizet, mivel zavaros volt, főztük és szűrtük. ...Lássuk, hogy ment ez a gyakorlatban, de minden túlzás nélkül. A boynak jelentenie kellett, ha forrta víz. Az ember hol ellenőrizte, hol nem. Ha ellenőrizte, rájött arra, hogy oda sem tették, vagy arra, hogy 10perc letelte előtt levették a tűzhelyről, sőt az is megtörtént, hogy a 10percig forrott vizet mosogatásra használták el és a fel nem forralt vizet állították a sarokba hűlni. Erre jött az újabb rendelet, a felforrott vizet azonnal be kell hozni a tálalóba. Azonban ez sem bizonyult jónak, mert pár nap múlva onnan vitték ki a konyhába mosogatásra. Erre a bezárt kamrába kellett bevinni a vizet hűlni. Mikor a víz kihűlt, beöntötték a szűrőbe. Ezt ellenőrizve kitűnt, hogy nem a szűrő felső tartályába öntötték a vizet, honnan az a szűrőn át lecsepeg az alsóba, hanem a boy mindjárt az alsóba öntötte be, mert ez nem volt olyan magasan. De az is lehet, hogy azt gondolta, minek beönteni felül, mikor úgyis lecsöpög." A vállalat 40.000 bennszülött munkást alkalmazott. Az egészségügyi szolgálatot tíz orvos látta el egy főorvos felügyelete alatt hét kórházban, melyekből kettőben európaiakat kezeltek. Néhány apáca és egészségügyi tisztviselő (felcser) segítette a doktorok munkáját. Scheitz László az egyik bennszülött kórház vezetésére érkezett a társasághoz. Néhány hónapig laboratóriumi munkára osztották be, ahol az esedékes patkányirtás megszervezése szintén rá tartozott. Az állatokról ezerszám szedték le a bolhákat, s miután átvizsgálta az élősködőket, megállapította, mennyi közülük a pestist terjesztő. A társaság legnagyobb és leggazdagabb aranytelepén, Mongbwaluban tiszta, gondosan szervezett és folyamatosan bővülő, háromszázötven ágyas kórház várta. Mintegy 8000 bennszülött munkás rendszeres ellátását végezték itt. Remek nyelvérzéke (jól beszélt németül, franciául, s később több törzsi nyelvet sajátított el, mint pl. a helyi kingwanát) megkönnyítette a beilleszkedést, a hétköznapi munkát. Scheitz doktor egy fedett verandán vizsgálta meg a járó betegeket, akik nagyrészt maláriások, bélférgesek voltak. Ezt követte a súlyosabb sebészeti esetek ellátása. A munkástáborokat, s a társaság területén álló néger falvakat a doktor heti ellenőrző utakon látogatta. A nemi betegeket, a framboesia tropicában (szifiliszhez hasonló trópusi fertőző betegség), szifiliszben, gonorrhoeában szenvedőket, az oly gyakori fekélyeket is a telepeken látták el. Havonta egyszer a táborokban minden munkást megvizsgáltak, figyelték a lepra, a bó'rbajok felbukkanását. Az országban 1936-ban 57.000 leprást kezeltek, s az orvoshoz nem járókkal együtt mintegy kétszer ennyien lehettek. 15 Stanleyville (ma: Kisangani), 1952-ben A leggyakoribb betegség a malária volt, mivel az aranymosó térségek pocsolyái ideális szúnyogszaporító telepeknek bizonyultak a kórt terjesztő rovarok számára. Az „egyes helyekről toborzott munkások között a halálozás kétségbeejtő. A Wanande törzs pl. férfiaknál 13 1936-ban kilenc Belga Kongóban élő magyar orvosról tudunk. Közülük öten Erdélyből indultak, Scheitzen kívül Bocskay, Simon, Lassman nevűek, valamint Deák Ferenc. Forró Mihály két napi autóútra dolgozott Scheitz Lászlótól. Széles József a Kongó folyó torkolatától északra tevékenykedett. Gerő doktor egy kisebb vállalat orvosa volt. Molnár Antal 1927-től tartózkodott az országban. 14 Stanleyville tartomány, Kibali lturi kerület. Belga Kongót hat tartományra osztották, a tartományokat kerületekre, azokat pedig territóriumokra. 15 Scheitz László: Orvosi élmények Belga Kongóban. Orvosi Hetilap, 1942.1. sz. 12.o. 222
