Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Vadász István: Nagyiván belterületének fejlődése
VADÁSZ ISTVÁN NAGYIVÁN BELTERÜLETÉNEK FEJLŐDÉSE 1. A belterület kialakulása A falu belterülete a különböző erek közötti magasabb, árvízmentes szigeteken, hátakon alakult ki. A hagyomány szerint a jelenlegi templom helyén lehetett a falu középkori temploma is, melyet temető vett körül. Erről mindeddig megbízható, pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre 1 . Az 1754/55-ös betelepüléskor, 1755. április 24-én kimérték a házhelyeket, és elkezdődött a hajlékok, kunyhók építése. Az első, viszonylag részletesebb térképlapokat tanulmányozva azt tapasztaljuk, hogy Nagyiván területén az északkelet-délnyugati irányú debreceni-madarasi út mellett az északnyugat-kelet-délkelet futású Sarkad-ér és Mérges-ér olyan térszerkezeti vonal, melynek találkozási pontja, metszéspontja az a magasabb térszín, ahol a falu belterülete kialakult. Ez olyan 88-90 méter tengerszint feletti magasságú, legmagasabb pontjait tekintve több darabból álló, 89-90 méter közötti, néhol 90 métertől magasabb felszín, amelyet egy alacsonyabb térszín vesz körül. Ez a falut ölelő, sőt a belterület egyes részeibe erek, nádasok révén benyomuló alacsony térszín csak kelet és délkelet felé mélyül folyamatosan (a keleti és a déli határrész mocsarai felé), nyugaton és északon egy átmeneti, kisebb térszíni homorulatot - itt alakul ki a belső legelő, a későbbi „Zsellér (vagy 8etyár)-páskom" követően már távolabb (1-1,5 km-re a belterülettől) egy magasabb fekvésű felszínbe megy át. Vagyis a falu belterülete - eredetét tekintve egykori hordalékkúp-darabokra — az év bizonyos részét tekintve víz közé zárt szigetekre, folyómaradvány, mocsár közé települt úgy, hogy árvízmentes térszínen legyen, de lehetőleg a legközelebb legyen a gazdálkodás szempontjából jelentős legelőhöz, illetve a határt termékennyé tévő vizekhez. Az első katonai felmérés térképe alapján arra következtethetünk, hogy a belterület 5-6 magasabb térszínmaradványon alakult ki. Ezek közül három (vagy négy) a Sarkad-értől keletre, kettő pedig attól nyugatra helyezkedik el. A falu keleti részén, egy hajdani folyóhátnak tűnő, 88-89 méter tengerszint feletti magasságú, inkább kettő, környezetéből kimagasló felszíndarabból álló ármentes térszínen jött létre „Hatház" (gyakran Hadházként is mondják), melynek elnevezését a helybeliek összefüggésbe hozzák az első betelepülő családokkal, illetve az épített házak számával, mivel „először itt csak hat ház állott" 2 . Valószínűbbnek tűnik, hogy más települések hasonló földrajzi nevéhez hasonlóan itt is a hadszerű, nemzetséghez kötődő megtelepedéssel hozható összefüggésbe a név: azaz ezen vélekedések szerint Hadház volt a falurész eredeti neve 3 . Az első katonai felmérés térképén jól látható a falurész rendezetlen, halmazos jellege, mely később zegzugos utca és közhálózattal öröklődik tovább. Hatháztól északra, a belterülettől a Sarkad-érrel, illetve a Sarkadérből a Mérges-ér felé vezető Kisgát-érrel elválasztott magas, szigetszerű kiemelkedésen találjuk a Sarkadi-temetot (későbbi nevén „felső-temető"), melynek legmagasabb pontja 90 méter tengerszint feletti magasságú, s ez a magasság még a belterület másik részén lévő, templom körüli magaslat értékét is felülmúlja. A Sarkadi-temetot 1755 októberében, az újratelepedést követően nyitották meg, s a temető helyének kiválasztásában nyilvánvalóan már korán szerepet játszott ez a tény 4 . A Sarkad-értől szintén keletre található a belterület legdélibb részét magán hordó magaslat, amely a templomtól délre helyezkedik el: a későbbi „Kertsor", a mai Hunyadi János utca térsége. Ezt a területet mind Hadháztól, mind a belterület többi részétől egy jól kivehető ér választja el, melyben egészen a legutóbbi évtizedekig, az 1970-es, 1980-as évekig még víz csillogott, illetve nád termett. A XVIII— XIX. századi térképeken ez a falurész szinte szigetként állt külön. Vagyis a Hatház nevű falurész, a temető és a templomot magánhordó magaslat közötti ér ugyanis a belterület déli részén kettévált, s ebben a mélyedésben még a XX. század második felében is víz volt. Ez a mocsaras terület dél felé folytatása volt a falu északi részét érintő Sarkad-érnek, így Kis- és Nagyhadház (Hatház), továbbá a „Kertsor" elkülönült a falu centrumát jelentő templomtól. A 90 m tengerszint feletti magasságú dombon 1789-ben épült fel a római katolikus templom, de vályogból készült nádtetős, mennyezet nélküli elődjét már 1762-ben, azaz a betelepülést követő hatodik évben felhúzták az áldozatkész lakosok. A templom szomszédságában lévő plébánia két évvel később épült. Ez a legnagyobb - kelet-nyugati irányban mintegy - 1-1,5 km hosszú - „ármentes sziget" központja, melynek legmagasabb része a templom és a mai községháza közötti mintegy 500 méteres felszín. Ettől távolabb, nyugatra, 1 Tölgyes Lászlóné: Egyháztörténeti emlékek Nagyivánon és környékén. Kézirat. A szolnoki Damjanich János Múzeum Helytörténeti Adattára: 3213-98, p. 7. 2 Czinege Katalin: Nagyiván földrajzi nevei. Kézirat, 35 p. Kiss Pál Múzeum (Tiszafüred) Adattára 114-69. 3 Lásd: Czinege Katalin i.m. p. 16, illetve Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, 726 p, p. 258. 4 Magyar Országos Levéltár, Nagyiván Anyakönyvei, Mikrofilmtár, A 985.1755 októberi, első bejegyzés Czinege György 82 éves korában elhunyt lakos haláláról 189
