Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Vadász István: Nagyiván belterületének fejlődése
egy újabb elválasztó ér, tehát vízjárta hely után emelkedik a Harc-halom (93 méter tengerszint feletti magasságú kunhalom, később, a XIX. század elejétől temetkezési helyként használják), amely az ötödik ármentes térszínnek tűnik a korabeli viszonyok alapján. 2. A belterület főbb szerkezeti vonalai Az 1780-as évek közepén készült első katonai térképen már jól kivehetőek a belterület fontosabb szerkezeti elemei. A falu fő tengelye a csaknem kelet-nyugati futású, a Kunmadaras irányából befutó, s Debrecen felé vezető fő utca. A falu nyugati végén, a Harc-halom tövében több út fut be a madarasi útba: északnyugat felől az őrsi, délről pedig a karcagi út. A keleti faluszélen egy másik nagy elágazási pont található: innen Debrecen, Zám-puszta, Nádudvar, Egyek, OhatCsege irányába és a határ más részébe is indulnak utak. A belterületen észak felé három út ágazik ki: ezek közül kettő a falu külterületére, egy pedig Füred felé indul. Ez a három út egyben a belterület utcahálózatára is hatással volt, mivel kivezető szakaszként a belterület északi részén a falu fő utcájára merőleges utcák jöttek létre. Az első katonai felmérés kevésbé jó rajzolatú belterületi részleteiről annyit talán meg lehet állapítani, hogy a kelet-nyugati fő út a nagy forgalmú Debrecen-Kunmadaras országút átvezető szakasza. Ez az út az 1730-as és az 1790-es évek között a Kakat-Szolnok-Pest országút része, a „Debreczenbűl Szolnokba járó régi Sót Hordó út" 5 egyik ága. Ki kell emelnünk, hogy ezen útvonal mentén a belterületen az útra merőleges tengelyű építményeket találunk, mely azt jelenti, hogy a telepítés és a házhely-kimérés minden bizonnyal ezen a falurészen vette kezdetét. A falu déli részén szabálytalanul elhelyezkedő épületek a kertség létére utalnak, tehát itt egy ólas-kertes, kétbeltelkes településsel van dolgunk (erre utalhat egyébként a falu ezen részének későbbi „Kertsor", „Kertalja" elnevezése is). Feltűnő még, hogy a belterület nyugati részén, az Örs és Madaras felől és a külterületről befutó utak csomósodásánál egy malmot találunk. Különös képződménye a belterületnek a füredi (később Örsi út) út mellett, a Sarkad-ér partján létrejövő, északra nyúló, egyetlen utcából álló belterületi rész, melynek egy Sarkadra nyíló szegletében egy másik malmot ismerhetünk fel. Ezek szerint a később alsó- és felső szárazmalomként nevezett építmények már a XVIII. század végén léteztek. Az 1767. április 15-én kelt, az egri káptalan és a jobbágyok között köttetett szerződés említést tesz még mészárszék és fogadó működéséről is: „ Ámbár a' Kocsma és Mészárszék egyedül a Msgos Uraságot illetvén - és az uraság Kocsmát vagyis Vendég fogadót, Mészárszéket fog tartani a falun Kivel..." 6 . Ezek szerint a faluszéli kocsma - a később Görbe-kocsmaként ismert hely - a belterület keleti szélén, a keletre futó utak kiindulópontjánál viszonylag korán kiaAz első katonai felmérés nem eléggé éles rajzolatú térképlapja alapján megkockáztatható következtetés, hogy körvonalazódni lát5 Kócs debreceni határper iratai 1753-ból. Kiss Pál Múzeum (Tiszafüred) Történeti Tárgyi-Dokumentációs Gyűjteménye 70.16.1., p. 390. 6 Heves Megyei Levéltár, Eger (HmL), VII-1/a 177. Nagy Ivány Hellységnek Urbarioma. Melléklet 7 Dányi Dezső-Dávid Zoltán. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787), Budapest, 1960. 190 szik Nagyiván utcahálózata. A vázat a megközelítőleg kelet-nyugati futású főút alkotja, mely a keleti, L-alakú faluszéli épülettől (vélhetően ez a kocsma) a Harc-halmon álló kereszt előtt három irányba váló útcsomópontig tart. A főút mentén 40-42 olyan épületet számlálhatunk, amelynek tengelye az utcára merőleges. Feltűnő még, hogy a nyugati oldalon lévő malom közelében a nyugatra futó főút kettéválik, amely azt jelzi, hogy itt még bizonytalanabb a fő nyomvonala ennek a közlekedési tengelynek. A belterületről északra induló három utca vonala szintén jól kivehető: itt mintegy 9-10 utcafrontra merőlegesen húzott épület látható. A további épületek elhelyezkedéséből (és az utcaháló néhány évtizeddel későbbi alakulásából) azt is feltételezhetjük, hogy a belterület keleti szélén három kisebb utca vonala körvonalazható (egy-egy utcában 2-7 lakójellegű épület figyelhető meg, lásd: „hatház"). Hasonló két sikátorszerű közlekedési vonal feltételezhető még a belterület északi peremein is: vélhetően zömmel zsellérek lakta falurészek ezek, mintegy 26-30 lakó jellegű építménnyel. Összesen mintegy 185-190 építményre következtethetünk a térképlap alapján. Nagyiván jogi népességszáma a korabeli, 1786ban tartott népszámlálás szerint 1143 fő volt. A férfiak közül 50 parasztot (értsd: telkes jobbágy) és 51 paraszti örököst, 170 zsellért, 1 papot, 3 nemest továbbá 52 egyéb jogállású egyént valamint 265 tizenhét év alatti fiatalt számláltak, azaz a férfiak száma 592 fő volt 7 . Az 551 főnyi nővel együtt a faluban tehát 170-180 közöttire tehető családok száma, vagyis a térképlapon számlált építmények ezzel összhangba hozhatók. 3. Nagyiván belterülete a XIX. század második felében Az 1850 es évek végén készült térképek alapján a belterületről bővebb információink vannak 8 . A település fő szerkezeti vonala, a megközelítőleg kelet-nyugati fő utca mentén jól láthatóak a minden bizonnyal már korábban is meglévő teresedések. A belterület átalakulására, az alföldi jelleggel együttjáró halmazosodásra utalnak a több ponton kialakuló zsákutcák, zugok, telekfeltárást biztosító sikátorok, melyek egészen a XX. század második feléig, napjainkig megmaradtak. Mindenek előtt figyelmet érdemel a fő utca orsószerű alakja, amely a templom környékén a legszélesebb. A főút mentén hatalmas beltelkek alakultak ki, melyek lenyúltak a belterülettel szomszédos legelőig, illetve a belterületet körülvevő erekig. Egy-egy ilyen főúti telek a 2100 négyszögölnyi méretet is elérte, különösen az alsó szárazmalom és a templom közötti szakaszon. A fő utca nyugaton, az alsó szárazmalom - a mai posta - környékén kettéválik: az északi utca lesz a későbbi Temető köz. Ennek a végén van a Harchalmi temető, más néven alsó-temető. Ezt az „új kimérésű temetőt" 1830. november 17-én szentelték fel 9 . Ettől kezdve a másik temetőt Sarkadi-temetőként vagy felsőtemetőként említik. Ezután kialakult a faluban a temetkezés rendje is: a templomtól (később a Kálmán-közzel szemközt álló Szent Jánosszobortól) keletre, északkeletre lévő házak lakóit a Sarkadi-, a nyugat8 HmL XV-10 U 275 Nagy-lvány helység határának rendezés utáni térképe, 1860, továbbá Nagy-Iván kataszteri térképe, 1884. Városi Földhivatal térképgyűjteménye, Tiszafüred 9 Magyar Országos Levéltár, Nagyiván Anyakönyvei, Mikrofilmtár, A 985.1830 november 17-i bejegyzés
