Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)
Tolnay Gábor: Dévaványa mezőgazdasága a jobbágyfelszabadítás után
TOLNAY GÁBOR DÉVAVÁNYA MEZŐGAZDASÁGA A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS UTÁN A török uralom alól felszabadult Alföldnek jelentős részét a kincstári javakat kezelő királyi kamara vette a kezébe. Ezen a területen sorra alakultak újjá a vármegyék: 1688-ban Bihar vármegye, 1715-ben Békés vármegye, 1730-ban Csanád vármegye szervezte meg önkormányzatát. 1720-ban kapta meg Békés vármegye nagy részét Harruckern János György 1 , aki jól kihasználva a XVIII. század első felének paraszti vándormozgalmát jelentős telepítéseket hajtott végre birtokán. Noha ez csak a Dévaványát környező települések életét befolyásolta, mégis ösztönzőleg hatott e mezőváros fejlődésére is, hiszen Dévaványa is a kialakuló alföldi tanyás települések közé tartozott, amelyek a fejlődés során a török megszállás után a gyors újranépesedés következményeként képesek voltak behozni lemaradásukat. 2 Dévaványa a kései feudális korszakban (1695-1848) Heves és Külső-Szolnok ideiglenesen egyesített vármegye kötelékébe tartozott, de fejlődésére mégis nagy hatást gyakoroltak a szomszédos Békés vármegyei települések — Füzesgyarmat, Szeghalom, Körösladány, Gyoma. A mezőváros lakossága nagyrészt a jobbágytelkeket birtokló kisnemesekből állt. Természetesen ez bizonyos különállást is biztosított a város számára. 1767. január 3-án kelt Mária Teréziának az a rendelete, amely alapján néhány év alatt országszerte végrehajtották az úrbéri összeírásokat. Dévaványát ennek alapján a „második osztályba" sorolták, ahol egy jobbágytelekre 28 kat. hold földet számítottak. 3 Végeredményben az 1784-től 1846-ig tartó egyezség alapján, - amelyet Békés vármegye a Helytartótanáccsal kötött - Dévaványa 14 és fél telek után adózott. 4 A dévaványai kisnemesek azonban más utat választottak. Ők már 1750-ben egyezséget kötöttek az Erdélyből származó báró Haller családdal. 5 A nemesek a jobbágyságot szinte teljesen kiszorították a helyi közigazgatás irányításából, a hatalom gyakorlásából. Gazdasági térnyerésüket azonban nem tudták megakadályozni. Ebben jelentős 1 szerepe volt annak a ténynek, hogy Dévaványa már 1848 előtt elnyerte a mezővárosi jogállást. 6 Ennek következtében a város jobbágynépessége a szállás- ill. a tanyarendszerű gazdálkodás lehetőségei mellett, adottságait kihasználva - pl. a nádvágásból eredő jövedelem - igyekezett pótolni bevételeit, ami a rossz adottságok miatt csak sok nehézség árán sikerült. 1848-ban a polgári demokratikus forradalom az úrbériséget radikálisan eltörölte. A további fejlődésnek Dévaványán is a mezőváros közigazgatási határának tetemes részét elfoglaló nagybirtok lett az egyik legfőbb akadálya. Bereczki Imre gyűjteményében volt megtalálható a város 1856. május 28-án készített kimutatása 7 , amelyet készítője „Adatok" címmel látott el (1. táblázat). Ebben 34 olyan birtokos neve szerepel, akiknek birtokai Dévaványa közigazgatási határán belül feküdtek. Feltehetően nem volt véletlen a birtokosok névsorának a sorrendje, úgy véljük, hogy a legnagyobb birtokoktól kezdve haladtak az egyre kisebb birtokok felé egészen a 100 holdas nagyságig. A két legnagyobb birtokos saját kezelésében tartotta birtokát, azaz maga gazdálkodott. Ugyancsak saját kezelésében, illetőleg gazdatiszt alkalmazásával kezelte birtokát Baldácsy báró, Ocskay Ignác és a Wodiáner örökösök is. 18 birtokos - a birtokosok 53%-a! - haszonbérbe adta birtokát. A haszonbérlők egyharmada lakott Dévaványán. A 34 földbirtokos közül is mindössze Gróssz Rozália, Kormosné Borbély Mária és Horti Kovács István lakott helyben (9%). A három gazdatiszt közül is egy gyomai lakos volt. Noha nincs dátumozva, de feltehetőleg ebben az időszakban született a Helytörténeti Gyűjtemény „Táblás kimutatás" elnevezésű irata, amely a város határát 1200 négyszögöles holdban számítva 48.000 holdnak (36.000 kat. hold) tüntette fel. Az úrbéres birtok területét kaszálóval együtt 14 és 4/8 sessiónak 8 jelezték, amely 40 holdjával 580 holdat tett ki. A törvényben védett úrbéres jobbágytelki HARRUCKERN János György (Schenkenfeid, 1664. március 25.-Bécs, 1742. április 18.) nagybirtokos. A 18. században egész Békés vármegye életében jelentős szerepet játszott. Részletes életútját Ember Győző írta le, tőle idézzük a pályafutása fontosabb állomásait. Az állami szolgálatot huszonöt évesen 1689-ben - kezdte az ausztriai számvevőségnél. 1692-től élelmezési biztos a császári főhadbiztosságon. Ezt követően kamarai tanácsos és kamarai biztos az aradi vár építésénél. 1701-től a spanyol örökösödési háború idején Itáliában szolgált, mint élelmezési igazgató és az élelmezésügy helyettes vezetője. 1708-ban Belgiumba vezényelték, ahol a főbiztos távollétében egyedül irányította a hivatalt. 1718-ban megkapta az „ab Harruckern" előnevet, valamint a Szent Római Birodalom lovagja címet. A gyulai uradalmi birtokot zálog címén már 1720-tól használta. A magyarországi honosítási esküt 1722. április 30-án tette le. A magyarországi hadbiztosságnak 1737-ig tagja volt, a magyar udvari kamarában a haláláig tanácsos volt. A török elleni háborúban - 1716-1718 között - Savoyai Jenő magyarországi főparancsnok mellett az élelmezési hadbiztosság helyettes vezetője. 1729-ben magyar báróságot kapott. 1732-től Békés vármegye tényleges főispánja volt. - Irodalom: EMBER 1977. 35-36. p. 2 SZABÓ F. 1974.-115. p. 3 ACSÁDY 1948.-296 p. 4 GAÁL 1978.-34. p. 5 GAÁL 1978. - 36. p. 6 SZABÓ F. 1974.-121-122. p. 7 Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény, Dévaványa. 8 Sessio - latin szó, magyar megfelelője: ülés. Többféle szókapcsolatban, így egymástól eltérő jelentésben használták a feudális korban. 1. Intézmények, testületek üléseire vonatkozott, pl. országgyűlés esetében: országos ülés sessio regnicolaris. — 2. Jobbágytelekkel azonos értelemben, amelyen ti. a jobbágy „ült". Jelen esetben éppen erről van szó a szövegben. De használták a nemesi telek esetében is a sessio nevet. - Irodalom: BÁN 1980. - 815. p. 177
