Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád

eredmény ekkor is korlátozott. A katona neve két részből állt, a sajátjából és az apjáéból, az utóbbi helyett ország- vagy helységnév is állhatott. Ebből az együttesből világosan szétválasztható néhány eset: ha valaki új muszlim (apai neve ilyenkor Abdullah), ha keresztény (ilyenkor mindkét név keresztény) és ha mondjuk Boszniából vagy Szendrőről származott (második neve Boszna vagy Szemendire). Kideríthetetlen viszont a származása annak a nagy tömeg katonának, amely két muszlim nevet viselt, vagyis muszlim családban született: lehetett kis-ázsiai török, de olyan bosnyák is, akinek már a nagyapja vagy az apja iszlamizált. Általában csak arra van mód, hogy a névanyagból ezeket az eseteket válasszuk ki, és azt mondjuk, hogy a katonák legkevesebb x százaléka balkáni eredetű, viselt balkáni származást mutató nevet stb. Ez a szám mindig alacsonyabb a valóságosnál. 1557-1559 között két olyan zsoldlista készült, amelybe beírták sok katona származási helyét: ezeknek összesítése azzal az eredménnyel járt, hogy a budai vilajet váraiban szolgálók 92 százaléka balkáni származású, nagy többségük Boszniából, Hercegovinából, Szerbiából és a Dráva-Száva elszerbesedett közéről, vagyis a Szolnok vára (kale) török alakja Szolnok, 1552-1553 ÖNB Mxt 643, 30-45. Velics I. 74 76. A zsoldlista végén 960. zilhiddzse 19-ei dátum, azaz 1553. november 26-a áll, de a teljes 960. év, azaz az 1552. december 18 a és 1553. december 6-a közötti esztendő katonaságát és a soraiban beállt változásokat tartalmazza. Egy mustra jeleit vezették rá, valamint a személyi változásokat, a belépések dátumát és elvétve a zsoldfizetések jelét. A névsor maga valószínűleg 1552-ben készült. A következő évben jelentéktelen mértékben kiigazították: az eredeti katonák helyett vagy félszáz esetben olyanokat írtak be, akiket a nevük mellé írt dátum szerint 1553-ban vettek fel (más, ugyancsak 1553-ban belépett csereembereket viszont az általános gyakorlat szerint az eredeti, hiányzó katonák neve fölött jegyeztek be). Jó nyolcvan esetben később - csak feltételezhetjük, hogy a következő évben - felvett katonákat és mustrajeleiket is hevenyészve, dátum nélkül a listára vezették. Olyan névsorunk van tehát, amely alapvetően az első szolnoki őrséget tartalmazza. Igazításai a vár parancsnokságának azt a két éves kínlódását örökítették meg, amellyel megpróbált az őrség balul sikerült felállításán valamelyest javítani. Kevertségében a névsor annak is mutatója, hogyan vált a katonák kiváló nyilvántartása öncélúvá. A listán 923 katona neve áll, akikből 1552 végén 378, 1553 decemberének elején 475 volt jelen. 1552-ben a török katonai vezetés Szolnok stratégiai fontosságának megfelelően 900 főt meghaladó óriásőrséget rendelt a várba, amely mind a hosszú szakaszt felügyelő határvár, mind a Tiszát és a Zagyvát a királyság felé lezáró erősség követelményeinek megfelelt. Tökéletességéből első látásra nyilvánvaló, hogy a védőket nem más várakból, innen-onnan szedegették össze, hanem a birodalmi seregből 2 A vizsgálatról készített, részletes feldolgozás a készülő munka egyik fejezete, és már megjelent: Etnikum, vallás, iszlamizáció. A budai vilajet várBalkánnak a magyar hódoltsághoz legközelebb fekvő, északnyugati tájáról való bosnyák, szerb és vlah volt.

2 Ehhez képest a csak a nevek alapján mért, legtöbbször 30-40 százalékos, Szolnokon 50 százalék körül járó balkáni részesedés nagyon alacsony és félrevezető; a vizsgálathoz és az eredmény állandó emlegetéséhez azért ragaszkodom, hogy egy könnyen elfelejthető bevezető fejezeten kívül is mindegyre emlékeztessek a „török" várkatonaság balkániságára. Végül röviden a felhasznált források lelőhelyéről kell szólnom. A részletes zsoldlisták zömét Bécsben őrzik (ÖNB = Österreichische Nationalbiblothek), mikrofilmjeik a Magyar Országos Levéltár Mikrofilmtárában érhetők el; kisebb részüket, elsősorban a századfordulón és a 17. században készülteket az isztambuli levéltárban (BOA = Basbakanlik Osmanli Arsivi) jegyzeteltem ki. A budai kincstár zsoldelszámolásainak egy része Bécsben, másik része Isztambulban található, utóbbiak többségének mikrofilmjét Káldy-Nagy Gyula hozta haza, kisebb részét én gyűjtöttem. Káldy-Nagy isztambuli gyűjtéséből használtam az 1590-es évek elején készült tímár-deftert is. Az adattárban mindig utalok arra, ha a forrást Velics közölte. , török kézen 1552 és 1685 között állították ki. Az őrség arányos: pontosan egyharmadát az általános védelmet ellátó müsztahfizok és tüzérek, egyharmadát a portyázó határszolgálatra rendelt lovasok, harmadik harmadát a határvédelemben is, a vízi szolgálatban is használt azabok és martalócok adták. A lista szemre is tetszetős: minden tizedben tíz katona, a lovasok minden agaságában tíz tized, az azaboknál minden rijászetben három tized, a martalócoknál az első szermije alatt kétszer annyi tized, mint a második alatt. A névsor azonban csak a mustrajelek nélkül nyújtja a megtervezettség és a rend példáját. A szemle eredményét három módon rögzítették. A szolgálatban állók megkapták a jelenlét betűjelét; a hiányzók kisebb részének neve fölé odaírták a hiányzás okát (meghalt, elhagyta a várat stb.), ők azok, akik egy ideig szolgálatban álltak, majd kikerültek belőle; a hiányzók nagyobb részének neve alatt viszont a „helye üres" betűjele áll, őket tekintem azoknak, akik nem kezdték meg szolgálatukat, vélhetően meg sem érkeztek a várba. A tüzérek és a lovasok névsorát is ellepik az „üres"-t jelentő jelek, de ott a hiányzások mögött a katonák egyéni döntése érződik, az egyik tizedből egy, a másikból nyolc ember hiányzik. A müsztahfiz-tizedek többségében is ez a helyzet, van azonban két teljesen üres, amelyeknek egyetlen katonája sem jeletkezett a szemlén. Arról, hogy ez valamilyen felsőbb döntés eredménye, az azabok és a martalócok névsora győz meg. Az előbbieknek tíz, az utóbbiaknak nyolc tizede testületileg „üres". Összesen húsz tized túl sok ahhoz, hogy véletlennek tekintsük, ezt a kétszáz embert a kijelölésük után azonnal máshova irányították. (Az adminisztráció visszássága, hogy az írnok legalább két évig másolgatta őket egyik listáról a másikra.) Mindent összevéve abból a 923 katonából, akik az elképzelések szerint Szolnok első őrségét adták, 447 katona, az ide rendeltek 48 százaléka akár felsőbb, akár egyéni döntésre meg sem kezdte szolnoki szolgálatát. A szolgálatba katonaságának eredete és utánpótlása. Történelmi Szemle 40(19981:3-4, 229-256. 133