Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hegyi Klára: A szolnoki szandzsák török várai: Szolnok, Szentmiklós és Csongrád

lépők sorait azután az új őrségeket tizedelő tömeges elvándorlás és a háborús év tovább ritkította, a 960. év elején, azaz 1552 legvégén már csak 378 katona, az eltervezett létszám 41 százaléka volt jelen. Az óriási hiányzás ellensúlyozására az év folyamán 169 új embert vettek fel, akik közül 25 a szemléig meggondolta magát, hiányzóként regisztrálták, 144 viszont megmaradt. Ennek köszönhető, hogy 1553 végére a korábbi 41 százalékos jelenlét 51 százalékosra emelkedett, az őrség létszáma 475 fő. Több-kevesebb új katonát mindegyik csapatnembe beállítottak, de mivel sem az év eleji hiányzások, sem a felvételek nem oszlottak meg egyenletesen, a hajdan arányosra tervezett őrség felépítése igencsak megváltozott. Az év végi 475 katonának közel a fele, 212 fő lovas, míg az általános védelmet ellátó müsztahfizok és tüzérek 157-en, a vízen is szolgáló azabok és martalócok 106-an voltak. A későbbi, hevenyészett, valószínűleg 1554. évi beírások azt mutatják, hogy az őrség feltöltése folytatódott: 82 új katonát jegyeztek a listára. E legújabbak inkább az értékesebb csapatnemeket, a müsztahfizokat, a tüzéreket és a lovasokat erősítették; az azabokról és a martalócokról a vár parancsnoksága lemondott, számukat most is, később is csak annyival növelte, hogy még éppen harcképesek maradjanak. Mivel azonban a lovasoknál az elvándorlás is folytatódott (a közéjük feltehetően 1554-ben felvett 41 katonával szemben 31 friss hiányjel áll), a fejlesztés végső soron a müsztahfizokat és a tüzéreket erősítette. A későbbi listák azt mutatják, hogy ettől kezdve ők adták az őrség derékhadát. A csapatnemek Müsztahfizok: a listán 263 fő, 1552 végén jelen volt 107,1553 végén 119. A csapatnem és az egész vár élén Hüszejn Ali kapitány állt, aki az év folyamán meghalt, helyére Hamza Haszan váci vicekapitányt nevezték ki; helyettesük Véli Szulejmán kethüdá, a vár írnoka Hüszejn Haszan (ő egy dátum nélküli bejegyzés szerint később lemondott posztjáról). Alattuk 26 tized, a listán mindegyikben tíz katona; két tized azonban egész évben üres, a többiben az átlagos létszám 1552 végén kevéssel négy katona fölött járt, 1553 végére megközelítette az ötöt. Az utolsó tizedbe osztották a vár iparosait, két muszlim kovácsot, egy áttért bosnyák ácsot és egy keresztény rác bombakészítőt, ők azonban mind hiányoztak, pótlásukról nem gondoskodtak. A listán szereplőkből 126 katona (48 százalék) el sem foglalta a helyét. 1552 végén a jelenlét alig 41, 1553 végén bő 45 százalékos. Az emelkedés annak a 27 embernek köszönhető, akit egy év alatt vettek fel részben kezdettől üres helyekre, részben kikerülők, többségben elhaltak pótlására. A később, valószínűleg 1554-ben felvettek száma 21. Az eredeti, 263 fős listán a biztosan balkáni eredetűek aránya 36 százalékos, az év végére ez 11 százalékra szállt alá. A kapitány napi zsoldja 30, helyetteséé 15, az írnoké 12, az első tizedesé 9, a többieké 8, a legénységé (az iparosoké is) kivétel nélkül 7 akcse. Tüzérek (topcsik): a listán 52 fő, 1552 végén jelen volt 28,1553 végén 38. Ferhád Ahmed panacsnok (szer) és helyettese, Hüszejn lljász kethüdá alatt 5 tized, a névsor összeállításakor mindegyikben tíz tüzér. 1552 végén a tizedenkénti átlagos létszám kevéssel meghaladta az öt, 1553 végén a hét katonát. Az eredeti állományból 14 tüzér (27 százalék) el sem foglalta a helyét; 1552 végén a jelenlét 54, egy év múlva 73 százalékos. A javulás az év folyamán felvett 14 új embernek köszönhető. Ha az a 11 ember is megmaradt, akit valószínűleg 1554-ben állítottak be a csapatba, a jelenlét 94 százalékosra emelkedett. A listára vett eredeti állomány több mint fele biztosan balkáni eredetű, közöttük 13-an keresztények. 1553 végére az összeszámlálható balkániak részesedése 40 százalékosra mérséklődött, a keresztény rácok száma 14. A parancsnok tímár-birtokos volt, helyettese napi zsoldja 10, a tizedeseké 8 (a rác tizedesé 7), a legénységé 7 (a rácoké 6) akcse. Lovasok (fáriszok): a listán 302 fő, 1552 végén jelen volt 166, 1553 végén 212. Három aga - Turali, Musztafa és Ramazán - alatt 10-10, összesen 30 tized, amelyekbe egy tizedtől eltekintve eredetileg tíz-tíz lovast osztottak. 1552 végén a tizedenkénti átlagos létszám az öt és fél katonát sem érte el, egy év múltán hétre emelkedett. A listára vett állományból 83 lovas (27 százalék) meg sem érkezett a várba; 1552 végén az álláshelyek 55 százaléka volt betöltve, egy év múlva az 1553-ban felvett 68 új katonának köszönhetően már a 70 százaléka (további 16 ot is beállítottak, de ők a szemléig kihullottak). A következő év (évek?) keltezetlen bejegyzései további 41 lovas felvételéről szólnak, ők azonban nem sokat javítottak a helyzeten, mert közben 31 régi ember a hiányzók listájára került. Eredetileg az állomány legkevesebb 29 százaléka balkáni eredetű, közöttük három keresztény, egyikük kalauz; 1553 végére a biztos balkániak részesedése 19 százalékra mérséklődött (a három rác megmaradt). Az agák tímár-birtokot élveztek, a tizedesek napi zsoldja 10, a legénységé 9 akcse. Azabok: a listán 155 fő, 1552 végén jelen volt 25, 1553 végén 24. Véli parancsnok (szer), helyettese, Kurd Juszuf kethüdá és három rejsz alatt 5 rijászet, mindegyikben 3, összesen 15 tized. Az első két rijászet vezetői a parancsnok és a kethüdá. Ezt a keretet eredetileg teljesen feltöltötték, a tiszti és altiszti kar teljes, minden tizedbe tíz katonát osztottak. 125 katona azonban meg sem érkezett a várba, közöttük két rejsz, valamint tíz tized teljes állománya. A negyedik rijászetből csak a rejsz maradt meg, az ötödik a rejsszel együtt mindenestől hiányzott. Az év során még további nyolc katona vált ki, akiknek pótlására csak két új embert vettek fel. A csapat rendbetételére a következőkben sem fordítottak gondot: mindössze négy, később felvett embert jegyeztek a listára, közülük egy azonnal megkapta a hiányzás jelét. A parancsnok tímár-birtokos volt, helyettese napi zsoldja 13, a rejszeké 12, 10 és 9, a tizedeseké 7, a legénységé 6 akcse. Martalócok: a listán 151 fő, 1552 végén jelen volt 52, 1553 végén 82 fő. A parancsnok Üvejsz aga, alatta két rác szermije - Szluba Radoszav és Tomas Gyura -, az első 10, a második 5, összesen 15 tizeddel. A szermijék egyben az alájuk osztott tizedek első tizedesei. Eredetileg minden tized tíz emberből állt; a valóságban 99 martalóc meg sem kezdte szolnoki szolgálatát. Az első szermije tíz tizedéből három testületileg hiányzott, a második szermije öt tizedének ötven emberéből egyetlen martalóc volt jelen. Az év folyamán az első szermije csapatába négy új martalócot vettek fel, a második üres tizedeit 29 új emberrel félig feltöltötték. Ezzel 1552 végének 34 százalékos jelenléte egy év alatt 54 százalékosra emelkedett. Az agán kívül az egész csapat keresztény balkáni. Az aga tímár-birtokról húzta fizetését, a szermijék napi zsoldja 10 és 9, a tizedeseké gyakrabban 6, ritkábban 7, a legénységé 5 akcse. 134