Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Varga Ferenc: Íjkészítés Mongóliában

harci tevékenységek miatt alakulhatott ki. Mivel az erdőben sok a búvóhely mind az ellenséget, mind a vadat be tudta várni az íjász. A pusztai terepen nem volt lehetőség elbújni, ezért nagy hatótávolságú íjra volt szükségük. Mások lettek a célok az íj továbbfejlesztésekor. A burjátok íja továbbra is megfelelt az addig elért fejlettségi szinten, azonban a mongolok íjának fejlődnie kellett. Nem beszélve az annyira híres mongol harci technikákról, amikhez elengedhetetlen volt az erős, nagy hatótávolságú íj. Az íj húrozása is nagyban különbözik. Míg a mongolok arra törekednek, hogy minél vékonyabb húrja legyen az íjnak (persze egy optimális vastagságig), addig a burjátok viszonylag vastag, összesodort bőrcsíkkal oldják meg a húrozást. Ehhez természetesen megfelelőképpen alakul a nyílvessző vége. A nyílvég a mongol és burját esetében nagyban eltér. A mongol nyílvessző vége mély bevágású, a húr befogadására alkalmas, a burját nyílvesszőé pedig alacsony bevágású, csak arra alkalmas, hogy a húrt ráhelyezze az íjász. Mindez azért fontos, mert ebből következik a nyilazás technikája. A mongol nyílvessző esetében: a vékony húr belecsúszik a faragott nyílvégbe, tehát alkalmas lóról való nyilazásra {namnax). A burját nyílvessző esetében: csak kis vájat van, amibe az alapvetően vastag húr nem tud belecsúszni, csak ráhelyezi az íjász a vesszőt a húrra. így nem lehet lóról nyilazni. A ló állandó mozgása megköveteli, hogy a nyílvégbe kellőképpen beleilleszkedjen a húr. Hasonlóképpen alakul a húrfogás is. Míg a mongolok úgy fogják meg a nyílvesszőt, hogy az a legnagyobb mozgásra se essen le a húrról, addig a burjátok csak finoman ráteszik a húrra a nyílvéget és két újjal ráfogják, majd többi ujjukkal húzzák ki a húrt. A burját íjat, mivel ilyen egyszerű, anélkül, hogy tönkremenne, akár felajzott állapotban is lehet tárolni. Ezt a mongol íj esetében nem lehet megtenni, mert az vagy a tárolás alatt, vagy a tárolás utáni első gyakorlás alkalmával eltörne. (Ezért van az, amikor egy íjász hosszabb időre lerakja visszacsapó íját, a rugalmas karok mellé egy-egy egyenes lécet köt, megakadályozandó a deformálódást.) A xawcaaxai-X íjászok és íjkészítők elmondása szerint kizárólag csak felajzott állapotban szabad tárolni. A burját íj készítése A burját íj készítését is természetesen egy teljes riport leközlése teszi hitelessé. Adatközlőm már nagyon idős volt, emiatt sokszor nekem kell a szöveg fordításánál teljessé tenni a közlést. íjkészítő: Junduidagwa, burját íjkészítő, gyűjtés helye, ideje: Xentiimeqye, ZWa/járás, 2001. november 2.: Az íjról-nyílról Dzsingisz kán előtti időből nem tudok semmit. Azt mondják, Dzsingisz kicsi gyermekkorában játszott is, vadászott is (az íjjal - V. F.). Azelőtti időből nem tudok semmit. Ez az íj tőle (Dzsingisztől - V. F.) hagyományozódott dolog. így mondták ezt: Ezzel az íjjal Dzsingisz kisgyermekkorától tanulta (a nyilazási - V. F.). így nagy íjász vált belőle. Ilyen legenda van. Mi ezt hagyományozzuk (tovább - V. F.). Én 10 egynéhány éves koromtól kezdve íjakat készítek. Mivel ezzel a xawcaaxainak nevezett íjjal nyilazok, a célba találás is és a nyilazás is (ma már - V. F.) jól megy. A xawcaaxai-X vörösfenyő szíjácsából készítem. Tavasszal szerzem be a fát. Abban az időszakban nagyon kemény, erős (a kivágott fa - V. F.). Régi időkben ezzel vadásztak (a xawcaaxaijal - V. F.). Vadászatnál használt íjas csapda (íjának - V. F.) is mondták. Ezt az íjat-nyilat készíteni valóban könnyű dolog. Az íj készítéséhez gyalut, reszelőt és fejszét használok. Az íj túlsó oldalára (az íjásztól távolabb lévő oldal - V. F.) ínszalagokat kell ragasztani. így erőssé válik, és nagyon messzire el lehet vele lőni. Szarvasmarha beenyvezett ínszalagjával borítjuk be az íj túlsó oldalát. így nem is törik el, és messzire is lő (az íj - V. F.). Az íj készítéséhez használt egyenes fának június 15-e környékén (ez a szibériai erdőségekben még tavasz - V. F.) a szíjácsa kemény és erős. Ekkor az egyenes fát szétfűrészelve, a kellő formát kialakítva, megkapjuk az íj fáját. Kerek fák közé szorítva a fa akármilyen alakúra hajlítható. A fát 10 napig szárítjuk (a fák közé szorítva - V. F.). Miután elnyerte alakját, elkezdem az íj részeit kialakítani. A nyílvesszőket madárbirsből készítem. A madárbirs ugyanis erős fa. Nyílhegy sokféle van. Van a nyílvessző fájából kialakított is. Van bronzból készített nyílhegy is. De az emberek nem szeretik ha ilyen (bronz - V. F.) nyílhegyet készítek. „Miért ilyen emberölő dolgot készítek?" - kérdezgetik. Ez a történelemmel van kapcsolatban. Ezeknek a (történelmi - V. F.) hősöknek az emberöléstől nem szabadott félniük. Ezért ezek (a nyílvesszők - V. F.) emberölő nyílheggyel voltak ellátva. A nyílvesszőn a toll keselyűtoll. Keselyű vagy sas tollát is lehet használni. A nyílvessző vége a kihúzás miatt „fogantyú" alakú, ez a húrra megy rá. A nyílvessző végét, ha lefűrészelem, szarut is rakhatok oda. A nyílvesszőn 4 toll nem lehet. Ez a lövéskor egy nagyon fontos dolog. A toll ha valamennyire hosszú, az jó. A levegőt hasítja (így V. F.). Egyenesen és gyorsan megy. Ha meglehetősen magas, az nem a legjobb. A levegőben ingadozva repül. A szél mozgatja. Egyenesen kell repülnie (a nyílvesszőnek - V. F.). Utósző A kutatómunkát tekintve a legkívánatosabb az lenne, ha a ma még Mongólia-szerte élő és dolgozó íjkészítők munkásságát, íjkészítési technikáit összegyűjtő mű megjelenne. Amint ez megtörténik, és e mű elkészül, a ma még sokszor vita tárgyát képező kérdések kerülnének megválaszolásra. Nem beszélve arról, hogy a történészek, régészek munkáját is nagyban ki tudná egészíteni egy nagyszámú íjkészítőt megszólaltató könyv. Jelen pillanatban nincs más feladata a kutatóknak, minthogy mentik a még fellelhető leleteket. Most még - teljes bizonyossággal mindössze kettő, ^sete/járásban élő burját íjkészítőről tudom, hogy ismeri a xawcaaxai készítésének technikáját. Amíg nem sikerül találnom további íjkészítőket Mongóliában (de leginkább Dornod, 129