Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hír János: Ursus Deningeri Reichenau maradványok az odorvári Hajnóczy barlangból

Az Ursus leletanyag 7 maxilla fragmentum P4 M1 zápfogakkal (2. ábra). P4 hossza: 17,3 mm, szélessége: 12,9 mm. A rágófelszínt három kúp alkotja: az elülső paracone, a hátulsó alacsonyabb metacone és a linguális helyzetű deuterocone. A deuterocone -tói a paracone orális pereméig egy gyengén fejlett cingulum fut. A deuterocone komplikálódása nem tapasztalható. Megfelel a RABEDER (1999) szerinti legegyszerűbb A morfotípusnak. M1 hossza: 25,0 mm, szélessége: 17,4 mm. (2. ábra) A rágófelszínt két kúpsor alkotja. A buccalis oldalon a paracone, a metacone és a metastyle. A linguális oldalon a paracone, a mesocone és a hypocone. Utóbbi kettő még csak kezdetleges módon különült el egymástól. A két kúpsor között minor kúpok még csak kezdetleges módon jelentkeznek a talon felszínén. Ez megfelel RABEDER (1999) B morfotípusának. A protocone és a hypocone linguális oldalán gyenge cingulum található. M2 hossza: 41,5 mm, maximális szélessége: 21,5 mm. (2. ábra) A M1 -re jellemző kettős kúpsor itt is megtalálható, de a fogkorona hátulsó része megnyúlt és sajátos talont alkot, melyet a metastyletől a hypoconeig tartó U alakú cingulum határol, és amelynek belső felszínét apró kúpok alkotják. A protocone és a hypocone linguális oldalán a cingulum az Minél erősebben fejlett. RABEDER (1999) tipológiája szerint az alábbi típusokba illeszthető. Parastyl -komplex: B1, Paracone-Metacone régió: 0, Metalophe: A mandibula fragmentum teljes fogsorral (1. ábra) méretei TORRES (1988 a) nyomán: koronoid magasság (1/b ábra 15. méret): 138,5 mm processus angularis átmérője (1/b ábra 13. méret): 23,0 mm mandibula magassága az m3 alatt (1/b ábra 5. méret): 65,0 mm m1-m3 távolsága (1/b ábra 10. méret): 73,6 mm p4-m3 távolsága (1/b ábra 10. + 11. méret): 89,2 mm p4 hossza: 15,0 mm, szélessége: 9,6 mm (3. ábra) A fog legmagasabb kúpja a protoconid, ettől anterolinguálisan egy kisméretű paraconid fejlődött ki, valamint mediálisan egy közepesen fejlett deuteroconid. A fogkorona hátulsó részén a hypoconid még igen kezdetleges. A RABEDER-féle (1999) sémába nehezen skatulyázható be, de leginkább a C1 típussal azonosítható. A deuteroconidok fejletlensége általában az U. deningerire jellemző, míg a késő pleisztocén barlangi medvék esetében ezek markánsan fejlettek, és legalább kettő, vagy több is kialakul belőlük. Sajátos módon változik az előzápfog hosszúságának és szélességének aránya is. Erre LAVILLE et al (1972) figyeltek fel. A 100 x szélesség/hosszúság arány értéke az U. deningeriesetében többnyire 70 alatt marad (kivételt képeznek a Vértesszőlős II. lelőhely medve előzápfogai). A késő pleisztocén Istállós-kői barlang anyagában ez az arány 70 és 100 között van. A magyarországi középső pleisztocén medvepopulációkat (Uppony, Pongor-lyuk, Lök-völgyi-barlang) a 80-nál alacsonyabb értékek jellemzik (HÍR, 1990) (6. ábra). m1 hossza: 25,5 mm, szélessége: 12,9 mm (3. ábra) A rágófelszín legorálisabb helyzetű kúpja a paraconid, ettől buccálisan helyezkedik el a protoconid, majd amögött a hypoconid. A linguális oldalon a protoconid mellett helyezkedik el a metaconid, mögötte pedig az entoconid. A medvék evolúciója során az m1 talonid régiójának (entoconid, hypoconid közötti terület) kiszélesedése és morfológiai komplikálódása az egyik legszembetűnőbb folyamat. Leletünk ennek még csak az első fázisában van, A/B típus RABEDER (1999) szerint. Az entoconid előtt található minor kúpok lépcsősen lejtenek a metaconid irányába. Az Ursus spelaeus esetében ezek megerősödnek, és közülük egy az entoconiddal azonos magasságú és terjedelmű kúppá válik. Ezt a különbséget az Ursus deningeri és az Ursus spelaeus elkülönítésére LAVILLE et al (1972) írták le. m2 hossza: 26,7 mm, szélessége: 16,9 mm (3. ábra) Az m1 zápfoghoz képest a fog elülső része is széles. A protoconid és a metaconid előtt egy mélyedés található, a „trigonidtal", melyet orálisan minor kúpok zárnak le. A protoconidot és a metaconidot egy enyhén kiemelkedő harántirányú zománcgerinc köti össze. A protoconidbói hátrafelé ugyancsak kiindul egy zománcredő, mely benyúlik a rágófelszín centrumába, ez a mesolophid. A hypoconidtol centrálisán megtalálható az entohypoconid. RABEDER (1999) szerint mindez csak a komplikálódási folyamat első állomása. 2m3 hosszúság: 22,9 mm 23,5 mm szélesség: (3. ábra) 18,0 mm 17,5 mm A rágófelszín főkúpjai és minor kúpjai között itt a legkisebb a különbség. A protoconid és a metaconid még elkülöníthető, miként a kettőt összekötő zománcredő is, noha az már kisebb kúpokra bomlott. Az entoconid és a hypoconid a cingulum minor kúpjai közül alig megkülönböztethető. A trigonid és a talonid medence ugyancsak számos apró és kaotikusan rendezetlen kúpok tömegéből áll. Végtagcsontok (a méretek felvétele TORRES, 1988 b, 1988 c nyomán történt) humerus (4., 5/a ábrák) A leletanyag egyetlen ép végtagcsontja. teljes hossz (5/a ábra, 1. méret): 346 mm a caput humeri medio-lateralis irányú átmérője (5/a ábra, 4. méret): 73 mm a caput humeri antero posterior irányú átmérője (5/a ábra, 2. méret): 75,7 mm a disztális epifizis maximális szélessége az epikondylusok között (5/a ábra, 7. méret): 103,6 mm a trochlea szélessége (5/a ábra, 8. méret): 77,1 mm a diaphysis medio-lateralis irányú minimális átmérője (5/a ábra, 6. méret): 34,4 mm humerus proximális vége a caput humeri medio-lateralis irányú átmérője: 68,3 mm a caput humeri antero-posterior irányú átmérője: 74,7 mm ulna proximális vége (4. ábra) A sérült, ill. rágott csontvégek miatt nem mérhető femur proximális vége (4., 5/b ábrák) a caput femoris medio-lateralis irányú átmérője (5/b ábra, 5. méret): 46,3 mm intertrochanteriális átmérő (5/b ábra, 2. méret): 73,5 mm proximális epifizis maximális átmérője (5/b ábra, 4. méret): 105,6 mm 12