Horváth László – H. Bathó Edit – Kaposvári Gyöngyi – Tárnoki Judit – Vadász István szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 13. (2003)

Hír János: Ursus Deningeri Reichenau maradványok az odorvári Hajnóczy barlangból

A Hajnóczy-barlang Galéria termében talált Ursus példány mind méretei, mind pedig fogmorfológiája alapján a Kövesvárad és a Tar-kői kőfülke U. deningeri populációihoz áll legközelebb (JÁNOSSY, 1962, 1963). Az U. deningeri—U. spelaeus egyenes evolúciós kapcsolatot legújabban RABEDER (1999) ausztriai és bajorországi leletanyagok alapján bizonyította. A magyarországi leletanyag ugyanakkor inkább azt látszik bizonyítani, hogy a két faj hasonló fejlődést futott be időben egymás után. A Kövesvárad, Hajnóczy, Tar-kő kistermetű, egyszerű fog1. ábra morfológiájú U. deningeri alakját Vértesszőlős II. eseteben egy nagytermetű, bonyolult morfológiájú alak követi, mely sok tekintetben hasonló a késő pleisztocén barlangi medvékhez. Ezután a középső pleisztocén fiatalabb szakaszában újra kistermetű és differenciálatlan morfológiájú leletekkel találkozunk Uppony és Szuhogy faunájában (JÁNOSSY, 1965 JÁNOSSY et VÖRÖS, 1985). A Pongor-lyuk anyaga átmenetinek tűnik (HÍR, 1990), majd ezt követően jelentkeznek a tipikus „würm" barlangi medvék. a: Ursus deningeri'jobb állkapocs töredék a Hajnóczy -barlangból (mediális nézet), b: Medveállkapocs jellemző méretei TORRES (1988 a) nyomán.